Pusztakalán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztakalán (Călan, Klansdorf)
Kaláni vasmű.png
A vasmű romjai
Pusztakalán címere
Pusztakalán címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang város
Beosztott falvak Alsónádasd, Batiz, Felsőnádasd, Grid, Kőboldogfalva, Szentgyörgyválya, Szentkirály, Sztrigyohába, Sztrigyszacsal, Sztrigyszentgyörgy és Zeykfalva
Polgármester Adrian Filip Iovănesc (Szociálliberális Unió), 2012
Körzethívószám 0x54[1]
Népesség
Népesség 9359 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 600
Község népessége 11 279 fő (2011. október 31.)[2]
Népsűrűség 145 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 230 m
Terület 101 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pusztakalán  (Románia)
Pusztakalán
Pusztakalán
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 44′ 23″, k. h. 22° 59′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 23″, k. h. 22° 59′ 40″
Pusztakalán weboldala

Pusztakalán (románul: Călan, németül Kalan vagy Klandorf) város Romániában, Erdélyben, Hunyad vármegyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sztrigy két partján, Piskitől 18 km-re délre, Vajdahunyadtól légvonalban 9 km-re délkeletre, 230 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Két, egymással össze nem épült nagyobb részből áll: egyrészt a főűt és a vasút között fekvő, kertes házas óvárosból, másrészt a Sztrigy jobb partjára épült, főként lakótelepből álló és Sztrigyszentgyörggyel összeépült újvárosból. A kettőt szántóföld választja el egymástól, illetve autó- és kerékpárút köti össze őket.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve valószínűleg személynévi eredetű és talán a Bár-Kalán nemzetséggel áll kapcsolatban. Első említése: Alsokalantelek és Chalanteluch (1387). Formája miatt románul a római fürdőt nevezik 'kanál'-nak (Lingura).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban és a kora újkorban Alsó- és Felsőkalántelek Déva, majd Vajdahunyad várához tartozó román falvak voltak Hunyad vármegyében.

A vaskohászat 1853-ban kezdődött, egy kisebb kohó megépítésével. A Brassói Bánya és Kohómű Rt. 1867 és 1875 között belga mérnökök és munkások közreműködésével két nagyolvasztót épített. Ezek mellé munkástelepet hoztak létre, ahová bánsági sváb, majd magyar munkásokat költöztettek be. 1881-ben hengermű, 1887-ben öntöde és gépműhely kezdte meg a termelést. A munkások száma az 1885-öt követő években megkétszereződött.[4]

1896-ban egy 380 m³-es, koksztüzelésű magaskohót állítottak munkába. 1898-ban megalapították a Kaláni Bánya és Kohómű Rt.-t, amelyet 1906-ban a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű vásárolt meg.

Az 1950-es évektől továbbfejlesztették a vasművet és új lakónegyedet építettek. 1961-ben a település városi rangot kapott.

1992-ben a gyár 7000 munkásából 6000-et elbocsátottak. Mára az üzem ócskavasteleppé változott. 1998-ban a munkaképes lakosság foglalkoztatottsága mindössze 26%-os volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kalánfürdő (Călan-Băi) első medencéjét a rómaiak ásták (Ad Aquas). Ez a négy méter mély, hét méter széles, mésztufába vágott medence ma is látható. A modern korban fúrt forrásokból 27–29 °C-os, nátrium-szulfát-, kalcium- és magnéziumtartalmú gyógyvíz tör föl. A vasmű korábbi koromszennyezése miatt a fürdőt nem tartották karban, állapota leromlott. Öt medencéje közül az egyik fedett.
  • A gyár egyes épületei (a levéltár, a munkásotthon és a vendégház) még 1874-ben épültek.
  • A város református temploma 1895-ben, a neogótikus római katolikus templom 1902-ben épült.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben mindössze 165, ortodox vallású román lakosa volt.
  • 1910-ben 1024 lakosából 620 volt magyar, 228 román és 159 német anyanyelvű; 713 római katolikus, 261 ortodox és 94 református vallású. Ebből a vasgyártelep népessége 786 (575 magyar, 145 német és 53 román).
  • 2002-ben 9359 lakosából 8539 volt román, 600 magyar és 155 német nemzetiségű; 7604 ortodox, 842 római katolikus, 498 pünkösdista és 143 református vallású. Jelentős magyar (bukovinai székely) lakosság él a városhoz tartozó Sztrigyszentgyörgyön is.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztakalán témájú médiaállományokat.
  • Vajda Lajos: Erdélyi bányák, kohók, emberek, századok. Bukarest, 1981
  • Szabó Csaba: A vasváros súlyos öröksége. Szabadság, 2003. május 2.
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  4. Druhora Gábor: A pusztakaláni iskola története. Hunyadmegyei Tanügy 1909, 24. sz., 3. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]