Kazanesd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazanesd (Căzănești)
Ortodox fatemplom
Ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségAlváca
Rangfalu
KözségközpontAlváca
Irányítószám337504
Körzethívószám+40 x54[1]
SIRUTA-kód91848
Népesség
Népesség201 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság317 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 08′ 34″, k. h. 22° 30′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 34″, k. h. 22° 30′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kazanesd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kazanesd (románul: Căzănești) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi-érchegység és a Zarándi-hegység találkozásánál, Brádtól 29 kilométerre nyugat–északnyugatra fekszik. A falut Alvácával összekötő bekötőutat a 2010-es évek elején aszfaltozták.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Népessége 1850 és 1910 között több mint két és félszeresére nőtt, azóta viszont lecsökkent az 1850-es szint alá.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1850-ben 258 ortodox vallású lakosából 223 volt román és 35 cigány.
  • A századfordulón bányászok települtek be. Ennek eredményeképp 1910-ben 649 lakosából 589 volt román, 28 magyar és 29 egyéb anyanyelvű; 615 ortodox, 18 római katolikus és 14 zsidó vallású.
  • 2002-ben 235 lakosából 234 volt román nemzetiségű és ortodox vallású.

Története[szerkesztés]

Először 1760-ban említették. Zaránd, 1876-tól Hunyad vármegyéhez tartozott. Határában a 18. század második felében a kincstár rézbányákat művelt, de a réz árának csökkenése miatt a 19. század elején fölhagytak a rézbányászattal.[2] Az 1900-as években a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű Rt. fejtett piritet a falutól a Tataroja-patak völgyében két és fél kilométerre fölfelé, a Tataroja és a Ponor összefolyásánál, 335 méterrel a tengerszint felett. A piritből vegyipari célokra kenet állítottak elő. A Ponor-völgyet 23,5 kilométeres iparvasút kötötte össze Alváca vasútállomásával, amelyet 1928-ban már faszállításra használtak.[3] A szocializmus idején itt működött Románia egyetlen kalcitbányája, amelyben 2010 körül a művelés szünetelt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox fatemploma 1725-ben épült. Falfestményeit a polyáni Ioan készítette 1828-ban.[4] A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03287 sorszámon szerepel.
  • Két 1810-ben épült ház, az Elena Dudaşé (HD-II-m-A-03287) és Ioan Şerbé (HD-II-m-A-03290), valamint a 30-46 számú házak (HD-II-a-B-03288), amelyek a 19. század végén - 20. század elején épültek, műemléki védettséget élveznek.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 147. o.
  3. Liviu Lazăr, ‘Căile de comunicație hunedorene’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, 4. köt., Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 457. o.
  4. Marius Porumb: Dicționar de pictură veche românească din Transilvania. București, 1998

Források[szerkesztés]