Zarándi-hegység
| Zarándi-hegység | |
 |
|
|
|
|
| Hely |  Románia, Arad és Bihar megye |
| Hegység | Erdélyi-középhegység, Kárpátok |
| Legmagasabb pont | Solymos (836 m) |
| Elhelyezkedése | |
 Zarándi-hegység
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 11′ 27″, k. h. 22° 12′ 7″ | |
A Zarándi-hegység (régebbi nevén Hegyes Dócsa vagy Hegyes-Drócsa, románul Munții Zarandului) az Erdélyi-középhegység része, az Erdélyi-érchegység nyugatra kinyúló oldalága, mely Bihar és Arad megye területére terjed ki.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A Zarándi-hegység Arad megye területén fekszik. Kelet felől az Erdélyi Érchegység, délen a Maros folyó, nyugaton az Alföld és Arad-hegyalja, északon a Fehér-Körös határolja.
Földrajza[szerkesztés]
A Zarándi- vagy régi nevén Hegyes Dócsa hegységet először Lóczy Lajos (1849-1920) geológus írta le és térképezte fel 1883 és 1887 között.
A hegység átlagos tengerszint feletti magassága 119 méter, hossza 66 kilométer. Nyugat-kelet irányú vízválasztó vonalának két legmagasabb kúpjai a 796 méter magas és a 836 méter magasságú Solymos, vagy régi nevén Dócsa.
Az itt található 300-350 méterre csökkenő nyergek két részre; Hegyes-re és Dócsa-ra osztják a hegységet. A két gerincet elválasztó nyereg egészen a Nádas-brezovai nyeregig megtartja a 350 méteres magasságot, innen azonban egyenletesen emelkedik a Dócsa, vagy mai nevén Solymos nevű főcsúcsig, melynek magassága 836 méter.
A hegység nyugati oldalán található 796 méter magasságú Hegyes fő gerince a Maros felé húzódik és egészen Debella-Gora-ig megtartja a 800 méter körüli magasságot.
A Zarándi hegység uralkodó kőzete a filteres agyagpala, mely tele van kvarcit-lencsékkel és kvarcit-padokkal. A Hegyes hegységrész déli lejtőinek kétharmadát diorit és gránit, a szlatinai völgy-et csillámpala és gránit keveréke borítja.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Lippa, a várból máig fennmaradt Török bazár [1]
- Solymosvár
- Világos vára [2]
Növényvilága[szerkesztés]
A Zarándi-hegység növényzete hegyvidéki, mely három különböző szintet foglal magába.
A magasabb részeken alpesi legelők, kaszálók találhatók, melyek növényvilága rendkívül sokszínű, itt körülbelül 420 növényfajt számoltak össze.
Az alatta levő szinten tűlevelű erdők találhatók luc-, jegenye- és vörösfenyőkkel.
A tűlevelű erdők magasságában az agyagos vízzáró rétegű platókon tőzeglápok alakultak ki. Az itteni dolinák növényzetét különböző tőzegmohák alkotják, köztük tőzegáfonya, kereklevelű harmatfű, tőzegrozmaring és sásfélék fordulnak elő.
A Nyugati-szigethegységben; az Izbuce mocsarában pedig gyalogfenyő (borókafenyő) is él.
A tűlevelűek alatti területeken lombhullató erdők helyezkednek el, melyek főbb állományai a bükk, gyertyán, hegyi juhar, hegyi szil, magas kőris,mezei juhar, nyír, madárberkenye és a kecskefűz.
A folyóvölgyekben a fűzfafélék, fekete nyár, enyves éger, a fűfélék közül pedig a sás és a sárga nőszirom, míg a békaszittyó-társulások a folyók lankáin és a völgyek teraszain jelennek meg.
A Tájvédelmi területen számos endémikus fajt is megfigyeltek; például az erdélyi vagy Jósika orgonát, a sisakvirágot, nyalábcsengőkét és a kéküstökű csormolyát is.
Állatvilága[szerkesztés]
.jpg)
A gerinctelenek közül sok endémikus faj található a terület barlangjaiban.
A gerincesek közül az Aranyos-völgyében és mellékfolyóiban rendkívül sok halfajta él: például sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, fürge csele, márna, pénzes pér, paduc, kövi csík, domolykó.
A kétéltűek közül él itt a szalamandra, sárgahasú unka, gőte, a hüllők közül a keresztes vipera, a gyíkfélék közül pedig a lábatlan gyík és a rézsikló.
A madárvilága is nagyon sokszínű, szinte valamennyi hegyi madárfaj él a területen;
A tűlevelű erdőkben az örvös rigó, fenyőszajkó, császármadár, királyka, fenyvescinege és az urali bagoly.
A lombhullató erdőkben és legelőkön az örvös galamb, holló, fekete harkály, süvöltő, erdei pinty és a léprigó, a vízfolyások mentén pedig a billegetőcankó, vízirigó.
A ragadozó madarak közül az egerészölyv, békászó sas, szirti sas, a kék és a vörös vércse, valamint a karvaly.
Az erdők állatvilágában a visszatelepített fajok közül a Köves-Körös vidékén a kőszáli kecske és 1970-től a siketfajd. A nagy emlősök közül a farkas, hiúz, vadmacska, őz, görény és vidra.
A kisrágcsálók közül az erdei pocok, sárganyakú egér, csíkos egér, erdei egér, mogyorós pele, a rovarevő kisemlősök közül pedig a barlanglakó denevér, a törpe cickány, hegyi cickány, a vakond és a sün.
Források[szerkesztés]
- Dél-Magyarország hegyvidéke
- Géczy Róbert
- Bokor József (szerk.). Hegyes-Drócsa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
|
||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
