Ópiski
| Ópiski (Simeria Veche) | |
 |
|
| A régi piski híd csonkja a mai közúti híd felett | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Piski város |
| Népesség | |
| Népesség | 457 fő (2002)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Ópiski
Pozíció Románia térképén
|
|
Ópiski (1900-ig Piski, románul Simeria Veche, korábban Simeria) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Piskitől három kilométerre délkeletre, az E68-as főút mellett, a Sztrigy partján található.
[szerkesztés] Nevének eredete
Magyar nevének eredeti formája Püspöki volt és ebből rövidült le később (1276: Pyspuki, 1341: Pispiky, 1377: Pysky, 1430: Pisky). 1900-ban nevét az akkorra már jóval népesebb Piskitelep kapta, maga pedig a régebbi voltára utaló előtagot. Román neve (1750: Simere) minden valószínűség szerint egy középkori *Szentmária alakra megy vissza, amely templomának védőszentjére utalhatott (vö. Szemerja).
[szerkesztés] Története
Nevéhez méltóan eredetileg az erdélyi püspök birtoka volt. 1341-ben Tamás erdélyi vajda elpusztította. A 16. században román jobbágyfalu, református egyháza 1766-ban Bácsi filiája volt. 1733-ban még 42 unitus családot írtak össze, de román lakossága 1760-ra már visszatért az ortodox hithez. A felkelők 1784-ben felprédálták Bánffy György házát, a híd melletti vámházat, Barcsay Lajos és Zsigmond udvarát és kocsmáját és felégetik termésüket. 1786-ban 369 lakosának 50%-a jobbágy, 44%-a zsellér. A Bánffy család helyben birtokos ága katolizálása után, 1846-ban a református templomot is katolikussá tette. 1849-ben lerombolták.[2]
A Sztrigy hídja mellett postaállomás és vendégfogadó működött. A stratégiai jelentőségre szert tett híd birtoklásáért folyt 1849. február 9-én Bem és Puchner seregei között a piski csata, Bem erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja.
A 19. században a híd fölött aranyat mostak, ma a Sztrigy partján kempingházak, szórakozóhelyek és sportpályák találhatók. A településen svájci alapítású gyógypedagógiai központ működik.
[szerkesztés] Népessége
- 1900-ban 537 lakosából 433 volt román, 73 magyar és 24 cigány anyanyelvű; 453 ortodox, 31 római katolikus, 26 református, 16 görög katolikus és 11 evangélikus vallású. A lakosság 20%-a tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 5%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 457 lakosából 448 volt román nemzetiségű; 430 ortodox és 8 római katolikus vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- A mai közúti híd felett néhány lépésre ívelt át a Sztrigyen az egykori híd. A híd után a régi országút mentén az első épületek egyike jobboldalt az egykori fogadó, ahol Bem József megszállt a csata idején.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1742. február 2-án Barcsay Ábrahám költő.
- Itt született 1746. december 24-én Bánffy György, Erdély kormányzója.
- Itt halt meg 1810. szeptember 5-én Barcsay László színműfordító és az Erdélyi Játékos Gyűjtemény szerkesztője.
- Itt született Pongrácz Tibor kisgazda politikus, az 1944-es budapesti ellenállás egyik szervezője.
[szerkesztés] Források
- Ioachim Lazăr – Camelia Stârcescu Enăchiță: Monografia orașului Simeria. Deva, 2008
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 14. o.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
