Aninósza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aninósza (Aninoasa)
Aninósza címere
Aninósza címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang város
Beosztott falvak Alsóbarbatyeniszkrony
Polgármester Nicolae Dunca (Szociálliberális Unió), 2012
Körzethívószám 0x54[1]
SIRUTA-kód 87219
Népesség
Népesség 3120 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 203
Község népessége 4360 fő (2011. október 31.)[2]
Népsűrűség 151 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 650 m
Terület 34 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aninósza  (Románia)
Aninósza
Aninósza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 24′ 10″, k. h. 23° 19′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 10″, k. h. 23° 19′ 11″

Aninósza (Aninószabányatelep, Aninoszabányatelep, románul: Aninoasa) város Hunyad megyében, Erdélyben, Romániában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugati-Zsil völgyétől északra, Petrozsénytól tíz km-re nyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg határnév. A román aninoasa 'égeres' szóból való.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyén a 19. század végéig Iszkrony legelője volt. Településként fejlődése 1890-ben kezdődött, amikor a Brassói Bánya és Kohómű Rt. megnyitotta az aninószai barnakőszénbányát. A bányafa szállítására 1892-ben 4200 méteres kötélvasutat építettek Petrozsényig. A vállalat csődje után a bányát 1894-ben a Salgótarján–Rimamurányi Rt. vásárolta meg.

1900-ban megépült a Piscu bánya bányavasútja. 1908-ban üzembe helyezték az első aknafúró gépet és 1909-ben bevezették a biztonsági benzinlámpák használatát. 1914-ben megépült az Aninószát Petrozsénnyal összekötő második, 1931-ben pedig a Petrillára vezető drótkötélpálya.

1919-ben alakult római katolikus egyházközsége.

A település kizárólagos gazdasági ágazatát jelentő szénbányászat az 1970-es években jutott csúcspontjára, amikor évi több mint egymillió tonna kőszenet termeltek ki. Ezután a bánya folyamatosan hanyatlott, míg 2006-ban bezárták.

1930-ban vált ki Livazényból és 1989-ben szerzett városi rangot.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aninósza népessége:

  • 1910-ben 1878 lakosából 951 volt magyar, 676 román, 172 német és 79 egyéb anyanyelvű; 555 római katolikus, 432 ortodox, 334 református, 324 görög katolikus, 105 evangélikus és 29 zsidó vallású.
  • 2002-ben 3120 lakosából 2870 volt román, 203 magyar és 42 cigány nemzetiségű; 2531 ortodox, 306 római katolikus, 78 pünkösdista, 76 református, 34 baptista és 25 görög katolikus vallású.

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aninósza témájú médiaállományokat.