Marossolymos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marossolymos (Șoimuș)
Marossolymosi ortodox fatemplom.jpg
Az ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsókajanel, Balátatelep, Bezsán, Bezsántelep, Boholt, Burjánfalva, Fornádia, Kecskedága, Szúliget
Polgármester Mihai Gabriel Irimie (PRM)
SIRUTA-kód 91349
Népesség
Népesség 1204 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 44
Község népessége 3371 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 68,59 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Marossolymos (Románia)
Marossolymos
Marossolymos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 55′ 11″, k. h. 22° 53′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 11″, k. h. 22° 53′ 10″
Marossolymos weboldala

Marossolymos (románul: Șoimuș, németül Scholmosch) falu Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévától 5 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1278-ban említették először. Nevét a dévai vár itt élő solymászairól kaphatta. 1427-ben oppidum, vámmal és sóraktárral. 1440-ben Hunyadi János és testvére adományul kapta II. Ulászló királytól. 1453-ban Déva várának uradalmához tartozott. 1465-ben Nádasdi Ungor Jánosé volt, majd Szobi Mihály tulajdonába került. 1528-tól az 1580-as évek elejéig a szerb származású Cserepovics család, majd 1610-ig a Zalasdi család birtokolta.[3] A 17. századtól legnagyobb birtokosa a Barcsay család. 1730-ban a Barcsayakon kívül a Bethlen, a Szentmihályi, a Zalányi és a Nopcsa családnak is volt benne udvarháza. Református egyháza egy 1634-ben írott feljegyzés szerint korábban anyaegyház, a 17. században csak filia volt,[4] de a század folyamán a Barcsay, a Zeyk, a Naláczi, a Brádi, a Vadas és az agyagfalvi Goró nemesi családok ismét saját papot tartottak fenn.[5] 1784-ben a felkelők feldúlták nemesi kúriáit, tönkretették a református templomot és megölték a papot. A templomot ezután Barcsay Ábrahámné Bethlen Zsuzsanna állíttatta helyre. 1818-ban járási székhely volt.[6]

Közelében Asztalos Sándor honvédei 1848. november 16-án szétverték a román parasztfelkelők egyik táborát.

Református egyháza 1888-ig volt anyaegyház. A két világháború között a hívek elapadása miatt megszűnt, templomának harangját Málnásfürdőre szállították. Határának legnagyobb birtokosai 1910-ben az államkincstár, a Lugoșana bank, valamint Kompolty Aladár és társa voltak.

A Maros hídját először 1890-ben építették föl fából, majd ezt 1908-ban vashídra cserélték.[7] 1920 körül kivált belőle Balátatelep.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 935 lakosából 797 volt román, 60 cigány, 56 magyar és 18 német nemzetiségű; 855 ortodox, 44 református és 32 római katolikus vallású.
  • 1910-ben 1290 lakosából 1095 volt román és 156 magyar anyanyelvű; 1120 ortodox, 104 római katolikus, 44 református és 15 zsidó vallású.
  • 2002-ben 1177 lakosából 1115 volt román és 44 magyar nemzetiségű; 1101 ortodox, 36 római katolikus és 13 református vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1705-ben épült ortodox fatemplom. Oltárának egyik tartóköve a miciai római táborból való.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Kelemen Lajos: Marossolymos, in: Művészettörténeti tanulmányok, II. kötet, Kriterion, Bukarest, 1982
  4. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 9. o.
  5. Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, [67]–108. o.
  6. Vasile Ionaș: Istoricul administrației în județul Hunedoara, in Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr (Coord.): Județul Hunedoara, vol. 2. Deva, 2012, 229. o.
  7. Victor I. Șuiaga: Deva. 1. köt., Deva, 2010, 32. o. [1] PDF

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]