Ósebeshely

Ósebeshely (Sibișel)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Rang	falu
Községközpont	Berény
Népesség
Népesség	692 fő (2002) +/-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ósebeshely Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 45′ 11″, k. h. 23° 15′ 51″45.7530555556, 23.2641666667
Ósebeshely weboldala

Ósebeshely (románul Sibișel vagy németül Alt-Sebeschel) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. A korábbi Ósebeshely (románul Sibișelul Vechi) és Újsebeshely (románul Baia vagy Sibișelul Nou) egyesítéséből származik.

Fekvése

Szászvárostól 11 kilométerre délkeletre, a Kudzsiri-havasok peremén, az azonos nevű patak mentén hosszan elnyúló falu.

Nevének eredete

Bár első ízben, 1663-ban Sebeshely néven említik, valószínű, hogy neve egy magyar eredetű Sebes víznév román -el képzővel ellátott alakja (hasonló helységnév még Ohábasibisel). Később 1733-ban Kis-Sebes, 1750-ben Sebesel, 1760–62-ben Sebestsely.

Története

Valószínűleg a 17. század első felében települt Szászsebesszék területén, román lakossággal. Itt építette 1714–16-ban az első erdélyi nagyolvasztót egy csehországi ács, a kamara részére. 1728-ban valószínűleg üveghuta is működött benne. Vasművét 1729-ben a Vajdahunyad környéki létesítményeket bérlő Georg Steinhilbert vette bérbe, és azok ettől kezdve a vajdahunyadi vállalathoz tartoztak. 1730-ban létesült katolikus plébániája, nyilván az itt dolgozó munkások számára. 1744-ben már Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, ekkor Hunyad vármegyéhez csatolták. Egy rablóbanda 1754-ben feldúlta. 1763-ban megint működött üvegcsűre, egészen a 19. század elejéig. (A Kukuis alatt fekvő erdőt ma is Glăjărie néven ismerik, melynek jelentése 'üvegcsűr'.) Benkő József szerint lakói golyvások voltak. A vasgyár és a hámor az 1880-as években szűnt meg. 1880 körül a Strâmbova patak mellett ortodox remetekolostor működött. 1875 körül vált külön tőle Magureny, 1888-ban beolvadt Újsebeshely. 1946 után kivált Kukuis, Poieni és Újsebeshely, de utóbbi 1974-ben ismét egyesült az anyatelepüléssel. Ósebeshely híres diójáról, több népszerű diófajta is a faluról kapta a nevét. Ezeket Paál Mihály szerzetes terjesztette el.

Az patak mentén feljebb fekvő Újsebeshelyt először Benkő József említi Baia de Fier ('vasbánya') néven, mint Ósebeshelyhez tartozó telepet, ahol a patak vize vashámorokat hajtott. A kincstár 1803-ban létesített itt kisebb vasüzemet. 1808-ban Eisenhammer és Vashámor néven írták. A lakosok más része a környék erdeit termelte ki, és a szálfákat úsztatta le a patakon. 1879-ben 94 állandó és 28 ideiglenes munkása volt. A kudzsiri vaskohók 1882-es megnyitása után hanyatlott le a termelés. 1883-ban a gyár tizenhét szakmunkása Kudzsirba költözött és az ottani üzemben vállalt munkát.

1850-ben Ósebeshelyt 837 fő lakta, közülük 774 román és 59 cigány nemzetiségű; 823 ortodox és tíz görög katolikus vallású. Újsebeshely 659 lakosa közül 403 volt román, 202 német, 43 cigány és 11 magyar; 399 ortodox, 234 római és 18 görög katolikus.

2002-ben 692 lakosából 682 volt román és hat cigány nemzetiségű; 670 ortodox és 17 pünkösdi vallású. Közülük 174-en éltek Újsebeshely falurészben.

Oktatás

• erdészeti középiskola

Látnivalók

• A faluközpont felett keletre emelkedő, 668 méteres tengerszint feletti magasságú Bordu csúcsán 13. századi eredetű vár romjai. 71×57 méteres, ovális kerítőfalának egy része és 9×8,5 méteres, négyszög alapú kaputornyának falai állnak.

Források

• Információk a településről (románul)
• Leírás és képek a várról (magyarul)
• Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Bp., 1991
• Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006

Külső hivatkozások

• Orosz Péter: Könyv a dióról, a sebeshelyi diófajták leírásával