Polyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polyán (Poiana Sibiului)
RO SB Poiana Sibiului 8.jpg
Kilátás a „hegyi” fatemplom cinterméből
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Ilie Dăncilă (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 557180
Népesség
Népesség 2548 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság -
Népsűrűség 119 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 900 m
Terület 23,47 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Polyán  (Románia)
Polyán
Polyán
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 20″, k. h. 23° 43′ 49″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 20″, k. h. 23° 43′ 49″
Polyán weboldala
Polyáni juhosgazda 1854-ben épült kerített gazdasága a nagyszebeni szabadtéri múzeumban
A fatemplom

Polyán (románul Poiana Sibiului, németül Flussau) község Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 40 km-re nyugatra, a Szebeni-Hegyalja tájegységben fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése 1462-ből maradt fenn, villa Flosawe néven. Mai neve először 1532-ben tűnt föl: Poyan. A szláv eredetű román poiană szó 'havasi tisztás'-t jelent. Német neve a Fluss 'folyóvíz' és az Au 'berek' szavak összetétele.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Doborka határára települt román falu volt. 1500-ban 19 szász is lakta.[2] Az újkorban az egyik legjelentősebb transzhumáló falu Erdélyben. 1789-ben felmentették az úrbéri kötelezettségek alól. Szerdahelyszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott.

A 19. század utolsó negyedében és a 20. század elején a juhászat hanyatlott, de egyike volt azon falvaknak, ahol nem hagytak fel a transzhumálással. A két világháború között új lendületet kapott az ágazat és Polyán Románia juhtartó központja lett. Itt működött a Romániai Juhászok Egyesületének székhelye és itt adták ki a Stâna ('Esztena') című folyóiratot. 1941-ben 590 hektáros határának 59%-a volt erdő és 10%-a legelő, mégis kiemelkedően sok, 80 ezer juhot tartott.

A Ceaușescu-korszakban újra felvirágzott a transzhumálás. A juhosgazdák kb. egyharmada nyájait a Bánátban, a Duna-deltában és Călărași megyében legeltette. A polyániak többsége az 1960-as évektől papíron a síkvidéki falvak termelőszövetkezeteinek alkalmazottja lett. Gyapjúért és sajtért cserébe saját nyájukat is a közös nyájjal együtt legeltették. Gyakran ellenőrizhetetlen módon „privatizálták” a kollektívek vagyonát és húztak hasznot azok nyájaiból. A tiszta gyapjút és a tenyészkosokat az állam vásárolta fel – a gyapjúból Nagydisznódon szőnyegeket készítettek. Az 1980-as években a falu lakóinak gazdagságáról legendák szóltak. Vagyonukból hivalkodó, palota külsejű házakat építettek maguknak.

Az állami megrendelések 1989 után megszűntek, az akkori 1100 juhászból mára alig 200 maradt. A polyániak Románia-szerte sajtot árusítanak a vásárokban.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1786-ban 2198 lakosa volt.
  • 1850-ben 4076 lakosából 3989 román és 85 roma nemzetiségű; 4075 ortodox vallású volt.
  • 2002-ben 2799 lakosából 2782 volt román és 15 roma nemzetiségű; 2746 ortodox és 51 baptista vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  Online elérés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985
  • Michael Stewart – Răzvan Stan: Collectivization and Resistance in the Shepherding Village of Poiana Sibiului (Sibiu Region). In Constantin Iordachi – Dorin Dobrincu Eds.: Transforming Peasants, Property and Power. The Collectivization of Agriculture in Romania 1949–1962. Budapest – New York, 2009, 251–274.
  • Remus Radu: Ciobanii se întrec în strălucirea porților

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Polyán témájú médiaállományokat.