Nagyiratos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyiratos (Iratoșu)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang községközpont
Beosztott falvak Kisvarjaspuszta, Nagyvarjas
Polgármester Papp Attila (RMDSZ)
Irányítószám 317200
Körzethívószám 0x57
Népesség
Népesség 1803 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 959
Község népessége 2395 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 100 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyiratos  (Románia)
Nagyiratos
Nagyiratos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 19′ 02″, k. h. 21° 12′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 02″, k. h. 21° 12′ 24″

Nagyiratos (románul: Iratoșu) község Romániában, Arad megyében, a kürtösi határátkelő közelében, Aradtól 20 km-re.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1446-ban történt első írásos említése, mint templommal rendelkező település. A török uralom idején teljesen elnéptelenedett, az 1717-es Mercy-féle térkép már mint lakatlan pusztát jelzi.

1787-ben Szalbek György földesúr vásárolta meg az nagyiratosi pusztát. A község 1810-1820 között létesült, amikor a Szalbek család Nógrád megyei katolikus palócokat telepített ide, mint dohánykertészeket. A nagyiratosiak származási helye: Etes, Karancsalja, Karancskeszi, Karancslapujtő, Baglyasalja, Egyházasgerge, Szendehely, Cered, Salgótarján, Bodony. Sok nagyiratosi család sokáig számon tartotta származási helyét: a Bartha család Egyházasgergéről, az Andó család Etesről és Baglyasaljáról, a Fázer, Zank/Czank, Kolber, Hartzmann családok Szendehelyről, a Lantos család Karancslapujtőről jött ide. Az újonnan alakult kis "gányó" azaz dohánykertész falu a szomszédos Kisiratoshoz tartozott, egyházilag is ennek fiókegyháza volt 1919-ig.

Kisiratos lakói Szeged-környéki, szintén dohánykertész családok voltak. A „szögedi” kisiratosiak és a nagyiratosi palócok között a különböző eredet, az egymástól elütő dialektus, a különböző szokások sokszor szültek konfliktust a két Iratos között, de ezek jobbára csak „legénycsínyekre”, bálban való verekedésekre vagy falucsúfoló rigmusokra korlátozódtak. A nagyiratosiak a kisiratosiak szegedi „ő”-ző dialektusát az „Ögyé könyeret möggyel, apád se övött ögyöböt” mondattal gúnyolták, míg a kisiratosiak a „Mëgyëk a gyëpën kërësztül…” beszédcsúfolóval vágtak vissza a palócos, zárt ë-vel beszélő nagyiratosiaknak. Komoly ellentét azonban sosem volt a két község között, ezt jó néhány házasság is bizonyítja, ahol egyik fél kisiratosi, a másik nagyiratosi.

A "szökés"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben Nagyiratos a gróf Nádasdy család birtoka lett, mely a dohánytermesztés visszaesése miatt igen nehéz adóterhet vetett a falu lakóira. Ezért 1859 Szent Mihály éjszakáján (szeptember 29/30) 162 család (912 személy!) megszökött a nagyiratosi birtokról, és Mezőkovácsháza pusztáján megalapították Magyarbánhegyes községet. A szökés szervezői: Andó Pál, Zsíros János, Matuz András és Gálik András, 1848-as katonatüzér. A Nádasdy család, Nagyiratos erősen megfogyatkozott lélekszámát a közeli Magyarpécskáról betelepített, szintén palóc származású, katolikus magyar telepesekkel pótolta.

Hitélet

1875-ben a nagyiratosiak Bonnaz Sándor csanádi püspök anyagi támogatásával egy kis templomot építettek Szent Julianna vértanú tiszteletére. 1919-ben Nagyiratos önálló egyházközséggé alakult. Első plébánosa: Kiss Károly (+1949) A Szt. Julianna-templomot az erősen vallásos nagyiratosi nép hamarosan "kinőtte", ezért 1936-37-ben, Kiss Károly plébános irányításával egy jóval nagyobb templom épült, a Szent Őrangyalok tiszteletére. Búcsúja szeptember első vasárnapján van. Nagyiratos két fogadott ünnepe: Szent Antal (június 13) és Szent Anna (július 26), melyeket jégverés és dögvész ellen fogadott meg a község népe, s mai napig megtartják. Érdekességként megjegyzendő, hogy Hamvazószerda előtt hétfőn és kedden megtartják a két napos, ú.n. "negyven órás" szentségimádást, amit Kiss Károly plébános vezetett be, mondván: így engeszteljen a falu népe a farsang-végi mulatságokon elkövetett erkölcstelenségekért.

A trianoni békeszerződés következtében Nagyiratos Romániához került. 1924-ben Csonka-Magyarországról jött román telepesek érkeztek a faluba, kik két új utcát hoznak létre az addigi öt magyar utca (Malom utca, Nagy utca, Templom utca, Egyes sor, Kettes sor) mellé. Ezt a nagyiratosiak "kolóniának" nevezték. A román telepesek döntő többsége Kétegyházáról jött, de Battonyáról és Magyarcsanádról is érkeznek. Ők először egy kis imaházat hoztak létre, majd 1975-ben felépül az ortodox templom.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma Nagyiratosnak a két hozzátartozó faluval, Nagyvarjassal és Kisvarjassal együtt (2002-ben) 2361 lakosa volt, melynek kb. 60%-a magyar és római katolikus.

Gyakoribb családnevek: Andó, Bene, Benke, Bukor, Czank, Csillám, Dani, Fodor, Gáll, Horváth, Kontró, Lévai, Mari, Páll, Prekop, Süli, Szikszai, Szőrffy, Tóth, Verba, stb.

1930-ban 2238 lakosából 1625 magyar, 610 román, 16 roma, 6 szerb, 5 zsidó és 1 német nemzetiségű volt.

2002-ben Nagyiratos 1885 lakosából 931 római katolikus, 856 ortodox, 49 baptista, 35 református, 9 adventista és 6 görög katolikus vallású volt. Nemzetiségileg: 959 magyar, 850 román, 58 roma, 8 német, 8 ukrán, 1 szerb és 1 bolgár.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)