Újszentanna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újszentanna (Sântana, Sanktanna)
CasaUrbarialăSântana.JPG
A volt piarista konviktus
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang város
Beosztott falvak Erdőskerek
Polgármester Daniel-Sorin Tomuța (PNL), 2012
Irányítószám 317280
SIRUTA-kód 12091
Népesség
Népesség 11 617 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 279
Község népessége 11 428 fő (2011. okt 31.)[1]
Népsűrűség 125 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 112 m
Terület 107,15 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Újszentanna (Románia)
Újszentanna
Újszentanna
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 20′ 50″, k. h. 21° 30′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 50″, k. h. 21° 30′ 12″
Újszentanna weboldala

Újszentanna (románul: Sântana, 1919 és 35 között Sfântă Ana, németül Sanktanna vagy Neusanktanna) város Romániában, Arad megyében. 1950-ben egyesítették a vele összeépült Ószentannával, amely a mai belterület északi részét alkotja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aradtól 23 km-re északkeletre található sakktábla alaprajzú település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a Komlós-nak nevezett Ószentanna mellett létrejött német települést is Komlosch-nak hívták. 1748-ban Mária Terézia rendeletére mindkét falut Szent Annáról nevezték el. Ószentanna neveként azonban mind a románban, mind a németben a korábbi Komlós fejleménye maradt meg, az új falut pedig egyszerűen 'Szentanná'-nak hívták. Magyarul már 1783–84-ben Uj. St. Anna néven szerepelt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A határában fekvő földvár a vaskorban jelentős központ lehetett. Az avar korból szintén gazdag lelet bukkant fel Újszentannán. A vasút építésekor, 1888-ban sírmellékletként több aranytárgyat találtak, melyek közt a legértékesebb egy tizenkét, aranyból formázott babérlevélből kovácsolt koszorú. 1596 előtt a mai város határában feküdtek Dombavására, Komlós és a 16. században kettévált Nemes- és Kismaróc falvak.

A dévai katolikus bolgár családból származó Bibics Jakab telepítette Komlós Fakó nevű határrészébe. Katolikus német lakói közvetve a Fekete-erdőből, Pfalzból és Baden-Württembergből, közvetlenül pedig a gyulai és eleki Harruckern-birtokokról érkeztek. 1736-ban hat, 1742-ben 29, 1744-ben 17 család települt be, majd 1751–53-ban további sváb családok a baden-württembergi Kraichgauból. A kisebb számban beköltöző magyarok beolvadtak a németségbe. 1760-ban 173 család, 1763-ban már 206 német család lakta. 1748-ban mezővárosi kiváltságot kapott. Bibics Jakab és felesége, Tomeján Margit 1750-től szegedi piaristákat költöztetett ide, akik 1755 és 67 között kollégiumot építettek. Ez kezdetben kisgimnáziumként, 1772-től gimnáziumként működött. 1788-ban Temesvárra költöztették. 1774-ben alakult csizmadiacéhe, majd 1775-ben egy vegyes iparoscéh kapott szabadalmat, amelyből 1817-ben kiváltak a szabók. Blaskovich Antal 1789-ben selyemmanufaktúrát létesített Újszentannán.[3]

Bibics özvegye a birtokot 1755-ben eladta galántai gróf Fekete Györgynek, majd 1811-ben Edelspacher Zsigmond tulajdonába került. A családnak 1819-ben kastélya állt a településen, határában bort és dohányt termesztettek. 1837-ben megnyílt az első gyógyszertár. Miután 1848 novemberében ide menekült Arad vármegye vezérkara, egy hónapig a vármegye székhelyeként szolgált.[4] Az 1858-as nagy tűzvészben szinte a teljes település elpusztult. 1245 ház égett le, és országos segélyakciót szerveztek a károsultak megsegítésére. 1884-ben megalakult az Első Uj-Szent-Annai Takarékpénztár, 1904-ben az Uj-Szent-Annai Népbank. 1894-ben az állam fiúpolgári iskolát nyitott benne, mert szervei a sváb lakosságban hajlandóságot fedeztek fel a magyarosodás iránt. 1899 elején a szegényparasztság körében az asszonyok által vezetett zendülés tört ki a polgármester ellen, főként a legelők szántófölddé alakítása miatt. A csendőrség január 17-én sortüzet adott le a tiltakozó tömegre, amelyben öt asszony életét vesztette.

Birtokszerkezetét a század végén az igen szétszórt kisbirtokok jellemezték. Házainak többsége vert falból, cseréppel vagy zsindellyel fedve épült. Gabonán kívül cukorrépát, zöldséget, gyümölcsöt és szőlőt is termesztettek. Arad vármegyében itt volt a legjelentősebb a selyemhernyótartás, és Adelmann Károlyé volt a legnagyobb méhészet. Marháit néha külföldre is szállították. Hetipiacot és három jelentős országos vásárt tartott, amelyeken főként sertés és ló cserélt gazdát. Gőzmalma a legjobbak egyike volt a vármegyében, emellett olajsajtó, szikvíz- és téglagyár is működött benne. Az iparosok többsége magyar volt, és a módos gazdák is kezdték elveszíteni nemzetiségi különállásuk tudatát. A legtöbben beszélték a magyar nyelvet, és az egyletekben a német rovására tért nyert a magyar nyelvhasználat. A prédikáció nyelve csak 1925-től lett ismét túlnyomóan német.

1926-ban járási székhellyé nevezték ki. 1943-ban nyolcszáz újszentannai svábot soroztak be a Wehrmachtba, 1945 januárjában pedig a sváb lakosság nagy részét kényszermunkára hurcolták a Szovjetunióba. A háborúban 350-en haltak meg vagy tűntek el, a deportálásból 275 személy nem tért haza. A svábok kisajátított házaiba főként keményfoki román telepeseket költöztettek be. Közülük a legtöbben új házakat építettek maguknak, és a svábok rehabilitálása után is a faluban maradtak. A telepesek jártak az élen a termelőszövetkezet megalapításában, amely az elsők egyike volt Romániában. 1950-ben egyesítették Ószentannával, 1956-ban pedig községközponttá nyilvánították.

A férfiak Arad gyáraiba való ingázása már 1930 körül megkezdődött, de általánossá a németek kényszermunkából való hazatérése után, az 1950-es évek végén vált. A nők ugyanakkor az állami gazdaságban találtak munkát, amely hatalmas üvegházi virágkertészetet tartott fenn. Az 1960-as években Körösök vidéki románok költöztek be a faluba. Keleti peremén 1967-ben kiépült a Satu Nou ('Újfalu') falurész. A szentannai románok (mivel csak ők juthattak határátlépési és kiskereskedelmi engedélyhez), főként idősebb asszonyok, 1970 táján kezdtek Magyarországra járni, és az összeköttetések révén beszerzett vagy az üzemekből „privatizált” áruikat Gyula, Lőkösháza, Békéscsaba, Kétegyháza és Méhkerék piacain hiánycikkekre – főként élelmiszerre – cserélték. A svábok Németországba vándorlása 1977-ben élénkült meg. Az ország elhagyása előtt minden tulajdonukat el kellett adniuk, így ezek is bekapcsolódtak a hiánygazdaságot kiegészítő kereskedelembe. A németek helyére 1983-tól főleg Fehér, Máramaros, Beszterce-Naszód megyei és moldvai románokat költöztettek be. 1990-ig 8500 szentannai német települt át a határon. A település 2003-ban kapott városi címet.

A vaskori földvár alaprajza

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1880-ban 5193 lakosából 3867 volt német, 948 magyar és 117 román anyanyelvű; 4620 római katolikus, 82 zsidó és 69 ortodox vallású.
  • 2002-ben 11 617 lakosából 8938 volt román, 1912 cigány, 448 német és 279 magyar nemzetiségű; 9259 ortodox, 1243 pünkösdista és 707 római katolikus vallású.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A belterülettől négy kilométerre délre található a vasút által átszelt ovális alakú, 78 hektár területű réz- és vaskori földvár (Avar-domb, románul: Cetatea Veche, németül Awaren Hügel). Az 1963-as és a 2000-es években folytatott feltárásakor a tiszapolgári kultúrához köthető nekropoliszra és a hallstatti kultúra idejéből való dísztárgyakra, fegyverekre bukkantak.[5] A földvár virágkora Krisztus előtti 1400 és 1200 között lehetett.[6]
  • Az újszentannai Szent Anna római katolikus templom 1864–68-ban, Leopold Schütz tervei alapján épült. Tornya 53 méter magas, oltára carrarai márványból készült 1920-ban. Az egyházközséget kezdetben a ferencesek, 1751 és 1788 között a piaristák, majd az 1790-es években ismét a ferencesek gondozták.
  • Az egykori piarista konviktus épülete (1778 k.).
  • Az ún. Urbarialhaus (1749).
  • Reliktumtölgyes a Takács határrészben, a belterülettől hét kilométerre nyugatra. A város határának területét a 16. században még ártéri erdők, lápok, tavak borították.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gazdaságának alapja a mezőgazdaság, azon belül a gabonatermesztés. Emellett a városban működik a Nexans német autóelektronikai cég négyszáz főt foglalkoztató gyára.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. Ioana-Adriana Bodea: Monografia comunei Sântana până în anul 1920. Iași, 2010, 59. o.
  4. Márki Sándor: Az Arad-Hegyalja éjszaknyugati részén. A magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 12 (1885), 5. o.
  5. 2008.informatia.ro
  6. Nyugati Jelen 2010. február 13.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszentanna témájú médiaállományokat.