Marosberkes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marosberkes (Birchiș)
BirchisAR (2).JPG
Az 1811–12-ben, barokk stílusban épült ortodox templom 1848-ban készült klasszicista ikonosztáza
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang községközpont
Községközpont Marosberkes
Beosztott falvak Kápolnás, Marossziget, Szádvörösmart
Irányítószám 317050
SIRUTA-kód 10015
Népesség
Népesség 690 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 4
Község népessége 1854 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 102,28 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Marosberkes (Románia)
Marosberkes
Marosberkes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 57′ 51″, k. h. 22° 10′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 51″, k. h. 22° 10′ 17″
Birkisi fazekas háza a 19. század végéről

Marosberkes, 1910-ig Birkis (románul: Birchiș, a népnyelvben Pirchiș) falu Romániában, a Bánátban, Arad negyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1569-ben Piertes, 1717-ben Birtesch, 1734-ben Pirkess alakban jegyezték fel. A Marosberkes nevet a helységnévrendezés idején, a község tiltakozása ellenére állapították meg.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aradtól 79, Lippától 45 km-re keletre, a Marostól 4 km-re délre, a Maros síkságán fekszik.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1851 előtt 1381 ortodox és 12 római katolikus lakosa volt.[4]
  • 1910-ben 1494 lakosából 1418 volt román és 66 magyar anyanyelvű; 1416 ortodox, 42 római katolikus, 15 zsidó és nyolc református vallású.
  • 2002-ben 729 lakosából 643 volt román, 81 cigány és négy magyar nemzetiségű; 653 ortodox, 52 pünkösdi, 13 baptista és hat római katolikus vallású.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1787-ig mai helyétől két kilométerre északra, a Maros mai holtága mellett feküdt, ami akkor a folyó főmedre volt. A gyakori áradások miatt 1787-ben a Zselénszkyek tölgyese helyére költözött. A költözés előtt a tölgyerdőt kivágták, a helység alaprajzát a széles, két kilométer hosszú főutcával és az azt egyenlő közökben metsző hét, egyenként hétszáz méter hosszú mellékutcával mérnök tervezte. Néhány tölgyfát meghagytak, pár öreg tölgy ma is látható a kertekben. A költözéskor vásártartási szabadalmat is kapott. A következő évben, a török betörés hírére lakói elmenekültek, de később visszatértek az új mezővárosba. 1828-ban piacát 47 falu lakossága látogatta.[5] 1851-ben a Zichy család birtoka volt, és Fényes Elek megemlékezett szép gyümölcsöseiről.[6]

A 19. században fazekasközpont volt. A fennmaradt adatok szerint a fazekasok többsége az Ulița cu Șidăl utcában lakott. Belül és a száján barna vagy zöld mázas, vörös agyagedényeket a legelőn ásott gödrök agyagából, mázatlan, tűzállóbb fehér agyagedényeket a Zoldról, Zsupunyestről, Kurtyáról és Kismutnokról hozott agyagból készítettek. A festékekhez a fekete követ Pernyefalváról, a fehéret Krivináról hozták. Termékeiket a helybeli vásárokon árusították, valamint Berzovától Marosillyéig járták velük a Maros völgyét és Battától Bálincig a Maros és a Bega közét.

Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1896-ban gyógyszertár nyílt benne.[7] 1935. május 25-én itt tartotta egyik első nagyszabású rendezvényét Petru Groza Ekésfront nevű pártja. A környék parasztjai közül ez alkalommal 175-en léptek be a szervezetbe.

Alexandru Mocsonyi kastélya az erdőszélen állt, neogótikus, kétszintes épület volt, két toronnyal. Részeg helybeliek 1918 októberében felgyújtották és nem is épült újjá többé.[8]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 54. o.
  4. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. Pesten, 1851
  5. Bácskai Vera – Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984
  6. Fényes, i. h.
  7. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  8. Diana Micu, in Informația Aradului

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. 2/1. Bp., 1884
  • Domnica Florescu: Schița istorico-geografică a comunei Birchiș. Arad, 2007

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Birkis témájú médiaállományokat.