Csermő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csermő (Cermei)
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang községközpont
Beosztott falvak Püspökpuszta (Avram Iancu) és Somoskeszi
Polgármester Ioan Daniel Vesa (Keresztény-Liberális Mozgalom), 2012
SIRUTA-kód 10382
Népesség
Népesség 1690 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 197
Község népessége 2722 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 114,04 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csermő  (Románia)
Csermő
Csermő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 32′ 51″, k. h. 21° 50′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 51″, k. h. 21° 50′ 36″
Csermő weboldala

Csermő (románul: Cermei, németül Tschermei) falu Romániában, Arad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borosjenőtől húsz kilométerre északra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a csormolya nevű, búza között tenyésző növény tájnyelvi csermelye, csermely változatáról kapta. Első említése: Chermel (1429).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törökök 1574-ben elfoglalták. A 17. század közepén székelyek, majd erdélyi románok költöztek be. 1824-ben vonták össze szórtan álló házait egy falumaggá.

18281838-ban Fascho József, báró Bánhidy Antal, Vásárhelyi János és gr. Königsegg szerezték meg a kincstártól, majd román és Békés és Bihar vármegyei magyar jobbágyokat telepítettek be. Az 1830-as években Fényes Elek szerint román lakosságú mezőváros, évi három országos vásárral, jelentős sertés- és szarvasmarha-tenyésztéssel.[3] Az 1840-es években ideköltöztették Szénás magyar szénégetőit. 1844-ben kapott szabadalmat országos és hetivásárok tartására.[4]

1854-ben Almáskamarásról és Szentmártonból német földműveseket telepítettek be, ekkor alapították római katolikus plébániáját is. Az 1860-as évek közepétől 1901-ig megszakításokkal református iskola is működött. 1860-ban gyógyszertárat nyitottak benne.[5] 1889-ben megépült a települést Borosjenővel összekötő vasút. A századforduló idején több hullámban ismét magyarokat telepítettek be.

A 19. század folyamán birtokos volt a faluban az örmény eredetű Jakabffy család. A század végén itt volt a székhelye a Czárán család, Müller Vilmos, Faschó Moys Sándor és Sánka Vilmos és Irma uradalmainak. A kisbirtokosok mintegy fele viszont nem tudott megélni saját földjéből, feles vagy haszonbérletre szorult, télen pedig lakói távoli vármegyékbe is eljártak famunkát végezni.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1842-ben 1150 ortodox és 25 római katolikus vallású lakosa volt.[6]
  • 1900-ben 3609 lakosából 1878 volt román, 1592 magyar és 29 német anyanyelvű; 1895 ortodox, 991 római katolikus, 514 református, 114 zsidó, 34 evangélikus és 29 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 1824 lakosából 1561 volt román, 197 magyar, 39 cigány és 16 német nemzetiségű; 1468 ortodox, 207 római katolikus, 75 adventista, 58 baptista és 30 református vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Tőz mentén és a falutól északnyugatra fekvő mocsaras területen számos vonuló madárfaj fészkel.
  • A római katolikus templom 1854-ben, az ortodox templom 18751881-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fafeldolgozó és textilipar.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gaál Jenő: Aradvármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása. Arad, 1898
  • Kehrer Károly: Aradvármegye és Arad sz. kir. város népoktatásügye 1885–1910-ig. Arad, 1910

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]