Temesnagyfalu

Temesnagyfalu (Satu Mare)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Arad
Rang	falu
Községközpont	Székesút (Secusigiu)
Népesség
Népesség	ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2

Temesnagyfalu (Satu Mare), település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.

Fekvése

Magyarcsékétől délnyugatra, Nagyszentmiklóstól keletre, Székeskút, Kaksszentpéter és Perjámos közt fekvő település.

Története

Temesnagyfalu, Nagyfalu Árpád-kori település. Neve már az 1333-1335 évi pápai tizedjegyzékben is az egyházas helyek között szerepelt.

1355-ben Nagy Lajos király adományozta Zynghi Miklós esztergomi érseknek, valamint testvéreinek, Jánosnak és Tamásnak, majd 1383-ban Miklós esztergomi érsek öccse, Tamás mester fia István, másfelől Vásári János fia László fia Demeter osztoztak meg rajta.

1403-ban Tamás mester - aki a Rupolujvári-család őse volt - két fiának Istvánnak és Jánosnak hűtlensége miatt Zsigmond király összes birtokaikat, így Nagyfalut is elkobozta, az utóbbit Tapsoni Anthimi Jánosnak adományozta, kiről fiaira, Miklósra és Jánosra szállt, akik még 1432-ben is Nagyfalu birtokosai voltak.

1440-1450 között az Anthimi-család a birtok egy részét elzálogosította Fejéregyházi János deáknak, majd pedig eladta a váradi káptalannak, míg a másik részt 1453-ban csereképen átengedte Hunyadi Jánosnak. Később Mátyás király ezt a részt a lippai uradalomhoz csatolta és 1463-ban anyjának udvartartására rendelte, majd 1464 körül a Jaksics-családnak adományozta.

1480-ban Jaksics István volt a földesura. A család 1543-ban való kihalta után, Petrovics Péter Temesvárhoz csatolta, 1551-ben pedig azt állította, hogy az ő magánbirtokához: Csálya várához tartozik. A Jaksicsok itteni birtoklása alatt a faluba szerbek költöztek. Az 1557-1558 évi összeíráskor 70 szerb gazdát írtak itt össze. A család kihalta után birtokos nélkül maradt Jaksics-részt I. Ferdinánd 1558-ban Földvári Istvánnak és testvéreinek adományozta.

1559-ben Bornemisza Benedek foglalta le magának a falut, és saját tiszttartója alá helyezte.

Az 1561-1564 évi adóösszeírásokkor a nagyváradi káptalan és Olcsárovics Demeter birtokában volt.

1597-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Lapispataki Segnyei Miklósnak adományozta.

A 17. századból Nagyfaluról nem maradt fenn adat, de az 1717 évi jegyzék szerint 16 házból állt és a temesi kerülethez tartozott.

1753-ban a temesvári igazgatóság vámházat épített itt.

1768-ból maradt feljegyzések szerint április 21-én II. József is átutazott a településen, és míg itt lovakat váltottak, megebédelt. A 20. század elején még állt a szerb templom közelében az a ház, ahol a császár megpihent és megebédelt.

1779-ben a falut Temes vármegyéhez csatolták, majd gróf Szápáry József vásárolta meg a kincstártól, majd a 18. század végén németek telepedtek ide.

1838-ban gróf Szápáry Mihály volt a földesura, majd az Almássy-család.

A 19. század közepén báró Sina György vásárolta meg Nagyfalut.

1877-ben a községben árvíz pusztított, mely a falu felét elöntötte.

1880-tól 191-ig báró Sina Ifigenia, gróf d'Harcourt Emánuelné birtoka volt.

Nevezetességek

• Római-katolikus temploma - 1888-ban épült.
• Görög keleti szerb temploma - 1770 körül épült.

A település határában egykor több mára már elpusztult falu is állt:

Surányfalu, Szépfalu és Szot, a melyekről egy 1232 évi oklevél emlékezik meg. E falvak Rohonczával voltak határosak és valószínűleg a tatárjárás alatt pusztultak el.

Ráróstelke

A mai Temesnagyfalutól éjszakra, az Aranka-patak és a Maros között, feküdt a középkorban.

1403-ban Zsigmond király Tapsoni Anthimi Jánosnak adományozta. 1454-ben tőle Hunyadi János szerezte meg. A falu a 16. századra elpusztult.

Rimán

Nagyfalu mellett feküdt Rimán falu is, melynek legrégibb birtokosa Szőlősi Petőfi Tamás volt, kinek utód nélküli halála után, 1446-1453 között, Hunyadi Jánosé lett. E falu sem érte meg a 16. századot.

Rohoncza

A mai Temesnagyfalu és a Maros között feküdt Rohoncza is, ahol a tatárjárás előtti korszakban cisztercita-rendű monostor állt, melyről először, [1332]]-ből maradtak fenn adatok. A tatárjárás alatt elpusztult, többé nem épült fel; plébániája azonban szerepelt az 1333-1335 évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt.

1355-ben Nagy Lajos király a helységet Zynghi Miklós esztergomi érseknek, valamint testvéreinek, Jánosnak és Tamásnak adományozta. Ettől kezdve, Mátyás király uralkodásáig, Nagyfalu sorsában osztozott, Mátyás király Rohonczát a Kéri családnak, adományozta és az övék volt egészen 1556-ig a család kihaltáig, mikor I. Ferdinánd király a falu egy részét Kisserjéni Pálnak, Mihálynak és Dorottyának adományozta.

Temesvár elfoglalása után Rohonczát is elfoglalták a törökök.

1561-ben Serjéni Pál, 1564-ben Mihály volt a földesura.

Tóti

Temesnagyfalutól keletre, Székesúttól délre feküdt Tóti helység, melyet az 1333-1335 évi pápai tizedjegyzék említett először. 1439-ben Tótit Albert király Marczali Györgynek és rokonainak adományozta. Később Székelyszegi István is szerzett itt birtokokat.

1507-ben a csanádi káptalan is jogot formált a faluhoz. A mohácsi vész utáni korszakban a falu magyar jobbágy lakói elhagyták a települést, helyükbe szerbek költöztek.

Az 1557-1558 évi összeírás szerint lakosai mind szerbek voltak.

1561-ben Székelyszegi István és Korláth Istvánné voltak a földesurai.

1597-ben Báthory Zsigmond Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozta, akinek hűtlensége után, Szentandrásy György borosjenői álkapitány szerezte meg, kinek örökösei 1650-ben jogukat a helységre fenntartották.

A 18. század elején Tóti is elpusztult. Az 1723-1725 évi gróf Mercy féle térképen már csak pusztaként szerepelt.

Források

• Borovszky Samu: Temes vármegye
• Vistai András János: Tekintő - Erdélyi helynévkönyv