Décse (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Décse (Dieci)
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang községközpont
Községközpont Décse
Beosztott falvak Borosrósa, Koroknya, Köröskocsoba, Rékes
Polgármester Liviu-Traian Burtă (PSD)
Irányítószám 317115
SIRUTA-kód 10710
Népesség
Népesség 726 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság -
Község népessége 1490 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Décse (Románia)
Décse
Décse
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 19′, k. h. 22° 15′Koordináták: é. sz. 46° 19′, k. h. 22° 15′
Décse weboldala

Décse, 1910-ig Diécs (románul: Dieci) falu Romániában, Arad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve a többes számú román dieci ('deákok') alakból való, legalábbis így értelmezték első felbukkanásakor, amikor párhuzamos magyar alakja Deákfalva volt. (1613-ban Diecz alias Deákfalva, majd 1619-ben Deakfalva, és még 1808-ban is Diécs, Deákfalva vagy Diákfalva.) A helységnévrendezéskor, 1907-ben a Diák új nevet állapították meg számára, majd miután a község tiltakozott nevének megváltozatása ellen, Arad vármegye ötletéből és pusztán a hasonló hangzás alapján a Décse új nevet kapta.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borossebestől 22 kilométerre délkeletre, a Fehér-Körös jobb partján fekszik.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1839–40-ben 911 ortodox és tizenöt római katolikus lakosa volt.
  • 1910-ben 1297 lakosából 1254 volt román és 39 magyar anyanyelvű; 1252 ortodox és 34 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 794 lakosából 793 volt román nemzetiségű; 672 ortodox és 117 baptista vallású.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Román falu volt Zaránd, majd 1746-tól Arad vármegyében. 1692-ben a Cocnari-dombon állt fatemploma. A 19. század első felében lakossága több közeli, kisebb falu lakóinak beköltözésével gyarapodott. Sara/Szára lakói 1804 után, a krajcsovaiak 1810-ben, a zemerzeliek 1818 után kezdtek Diecsre költözni. 1816-ban hozzácsatolták az 1692-ben már biztosan létező Dumbravica falut, amely nem azonos a délebbre, a Maros közelében ma is létező Dumbravicával.[4] Krajcsovának 1754-ben épült fatemploma is volt és 1828-ban még lakták.

Dumbravica faluban volt a főhadiszállása azoknak a déznai Petru Baciu és Urs Ribița vezette útonállóknak, akik Forray András alispánt 1784. július 27-én elrabolták soborsini kastélyából. Forray beleegyezett, hogy a húsz haramia számára kegyelmi kérvényt ír, de a kérvény ügye több okból is elhúzódott. Először is, az erdőben további szegénylegények rejtőztek, akik a maguk számukra is kegyelmet kértek. Forrayval a betyárok két nap alatt jutottak el Gurahoncra, az ottani pap házába, ahol Forray meg is írta a latin nyelvű kérvényt. A rablóknak azonban Aradról kellett latinul tudó bizalmi embert hozatniuk, hogy ellenőrizzék a levél tartalmát. Ezalatt a vármegyei tisztikar is pontos tudomást szerzett a történtekről, és az aradi ortodox püspököt küldte tárgyalni Baciuékhoz. A püspök a vármegyei urak kíséretében Dumbravicára érkezett, ahol az ötvenhat rabló közül huszonheten a kegyelemért cserébe hűségesküt tettek. Ekkor azonban kiderült, hogy közülük többen, köztük Baciu is, katonaszökevények voltak. Ezután a rablók kihátráltak az egyezségből, később nagy részük csatlakozott az Arad megyére is kiterjedő parasztfelkeléshez. Annak leverése után vezetőiket kivégezték.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 90. o.
  4. Pavel Vesa: Episcopia Aradului: istorie, cultură, mentalități; 1706–1918. Cluj-Napoca, 2006, 211. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu úrbéri térképe 1790-ből [1]