Iván (keresztnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Iván [1] férfinév a János név szláv formájából illetve a régi magyar Jovános, Ivános változatából származik.[2] Női párja Ivána és Ivica.

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iván a korábbi évszázadokban gyakori név volt, amire bizonyíték, hogy több földrajzi névben és családnévben szerepel.[3] Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfi név között.[2][4][5]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyomány szerint, akinek a gyereke meghalt Szent Iván nap előtt, az nem ehetett idei almát vagy más gyümölcsöt, hanem kiosztotta a Szent Iván-napi tűz körül álló gyerekeknek.[3]

Híres Ivánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb Ivánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetéknévként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iván 14-17. századi beceneveiből családnévként fennmaradt néhány: Iváns, Ivanis, Ivánka, Ivankó, Ivános, Iványos, Ivó, Ivocs. Családnévként apaalakban is szerepel: Iván-Iványos, valamint összetételként Ivánfi alakban.[3]

Földrajzi névként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ómagyarban Keresztelő Szent Jánost Szent Ivánnak hívták, ebben az alakban maradt fent a név, mint településnév:

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szentivánfű a vízi kányafű (Rorippa amphibia) neve az Ormánságban[3]
  • szentivánpipitér a kamilla neve a Balaton környékén[3]
  • Szent Iván szőlőcskéje a ribiszke neve, de hívják borfügének vagy kutyacseresznyének is.[3]

Mondás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Olyan hosszú, mint a Szent Iván éneke,[3] vagy
  • Hosszú, mint az iványi ének,[3] mondják arra a dologra, ami nagyon hosszú.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen a június hónapot Szent Iván havának nevezték.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c Ladó-Bíró, 70. old.
  3. ^ a b c d e f g h Fercsik-Raátz, 168. old.
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)