János
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A János [1] bibliai eredetű férfinév, a héber Yohhanan névből, illetve ennek latin Johannus formájából) származik, alakfejlődése: Joannes → Joanes → Joános → János.[2] Jelentése Jahve megkegyelmezett.[3] Női párja: Johanna.
[szerkesztés] Rokon nevek
[szerkesztés] Gyakorisága
A János a 16-18. században a legnépszerűbb férfinév volt, elterjedtségére utal a mondás: Én is János, kend is János, az Isten is János. Később is, egészen az 1970-es évekig a leggyakoribbak közé tartozott, 1967-ben az 5. leggyakrabban adott férfinév volt, a 80-as években a 9. helyen állt, majd kissé vesztett a népszerűségéből, de még az 1990-es években is igen gyakori volt, a 2000-es években a 29–39. leggyakoribb férfi név.[2][3][4][5]
[szerkesztés] Névnapok
A János-napi hagyományok közül említésre méltó, hogy december 27-én végzik a János-napi borszentelést.
[szerkesztés] Idegen nyelvű névváltozatai
[szerkesztés] Híres Jánosok, Janekek
[szerkesztés] Magyarok
|
|
[szerkesztés] Külföldiek
|
|
[szerkesztés] Uralkodók
[szerkesztés] Magyarország
- Zápolya János, vagy I. János magyar király
- János Zsigmond erdélyi fejedelem, II. János néven választott magyar király
[szerkesztés] Pápák
[szerkesztés] Angol királyok[szerkesztés] Trapezunti császárok |
[szerkesztés] Bizánci császárok |
[szerkesztés] Aragón királyok[szerkesztés] Kasztíliai királyok[szerkesztés]
|
[szerkesztés] Spanyol királyok[szerkesztés] Francia királyok[szerkesztés] Svéd királyok
|
[szerkesztés] Egyéb Jánosok
[szerkesztés] Vezetéknévként
A János beceneveiből vált néhány családnévvé: Jacsó, Jancsa, Janka, Jankus.[2]
[szerkesztés] Az irodalomban
- Boka János, A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc) regényhőse
- Háry János mesehős
- János vitéz (Kukorica Jancsi)
[szerkesztés] Földrajzi névként
Sok település nevében fordul elő a név, például: Felsőjánosfa, Jánoshalma, Jánosháza, Jánoshida, Jánosi, Nagyszentjános
[szerkesztés] Népnyelvben
[szerkesztés] Gyümölcs- és zöldségnevek
- jánosmeggye egy meggyfajta[2]
- jános-alma, jankóialma vagy jankói-jeges egy almafajta neve[2]
- jankóhagyma a csomós hagyma[2]
- jancsibab a nagyszemű, piros virágú bab[2]
- jancsivirág a flox[2]
- jankófának hívják a lepényfát vagy más néven gledícsiát[2]
- a jánoskenyér vagy szentjánoskenyér egy földközi-tengeri fa édeskés termése, amit szárítva fogyasztanak[2]
[szerkesztés] Egyéb
- jánosbogár a bodobács neve néhány helyen, de van ahol így hívják a szentjánosbogarat is[2]
- fajancsi, faragójancsi, faragójankó fajankó, jankó vagy jancsi a neve a faragószéknek[2]
- jankófeje a neve a faragószék azon emberfej formájúra kifaragott részének, amibe a faragandó tárgyat beszorítják[2]
- jankó vagy jancsi a neve annak a kétágú fadarabnak, ami a boglya felemelésére szolgáló rúd támasztékul szolgál[2]
- jankó a neve a rokkán a pedált a kerékkel összekötő rúdnak, de van, ahol ezt juliskának hívják[2]
- jancsi vagy jancsika a neve a fonállal teli orsót tartó állványnak[2]
- jánosbácsi a neve a mezőkövesdi hímzés egyik motívumának[2]
- a miskakancsót nevezik jancsi-butykosnak, jancsikulacsnak, kígyósjancsinak vagy jancsi-korsónak is[2]
- a fanyelű bicska neve jancsibicska, jancsikés vagy kisjancsikés[2]
- jancsikályha a neve a Jászságban a kis vaskályhának[2]
- a Göncölszekér neve Jancsiszekere vagy Jancsikaszekere Moldvában és Csíkban[2]
- a Jancsibank a 19. században a hetenkénti befizetésekre alapított takarékpénztár neve[2]
- jancsibankó volt a neve a 19. században a munkabér helyett adott vásárlási utalványnak, ami egy olyan pléh lapocska volt, amit csak meghatározott kereskedőnél lehetett beváltani. Az I. világháború idején így hívták a kis értékű vagy egészen elértéktelenedett papírpénzt is[2]
- a debreceni diákok nyelvében a rendőr neve máléjános[2]
- máléjankó, fajankó, maflajankó vagy gangajános a neve a mamlasz embernek[2]
- egyes helyeken a pénzügyőr, finánc neve krumplijancsi[2]
- jános a neve az iparossegédeknek, de a pulykakasnak is[2]
- a keljfeljancsi egy játékszer neve[2]
- jancsiszeg a kerek, domború fejű szeg neve[2]
- paprikajancsi a neve az eredetileg vásárokon, vagy bábjátékban szereplő, nagyorrú, piros ruhás, ravasz személynek vagy bábunak, ami lehet, hogy az orrára húzott valódi paprikáról kapta a nevét[2]
- jánosozás vagy jánosolás a mulatozással járó János-napi köszöntés[2]
- jánospohár, szentjánosáldás a borozgatás során, hazatérés előtt utolsónak kiivott pohár neve. Már a 11. században felbukkan, hogy lovagi udvarokban a búcsúzkodásnl, csatába indulásnál ürítették a jánospoharat. Haldoklókkal és halálraítéltekkel is itatták, mivel ők is olyan útra mentek, ahonnan nincs visszatérés.[2]
- János pap országa egy képzeletbeli ország[2]
- Olcsó János volt a neve régebben az apróbb tárgyakat áruló utcai árusoknak, ma inkább a mindent nagyon olcsón beszerezni kívánó emberekre mondják.[2]
[szerkesztés] Szólások, kifejezések
- A Jankó Miskáját! tréfás szitkozódás[2]
- olyan, mint vak János, mondják a nagyon boldogtalan emberre[2]
- Amint János fújja, Jancsika úgy ropja, vagyis az idősek szabják meg, hogy hogyan viselkedjenek a fiatalok[2]
- Ne úgy egyél, mint Já-á-nos, Já-á-nos, hanem István, István, figyelmeztettek arra, hogy nyitott szájjal nem illik enni[2]
- Jancsi, gyere vissza, itt hattad a pipádat! kiáltották a falusi gyerekek a futó nyúl után[2]
- Ha Jancsi lop, János bizonnyal fennakad, azaz a fiatalkori botlásokért idős korban is lehet bűnhődni[2]
- Jankónak mondják, János is értsen belőle, vagyis nem csak annak szól a figyelmeztetés, akinek nyíltan mondják[2]
- Gyakran megárt a Szent János pohara, azaz gyakori koccintásnak részegség a vége[2]
[szerkesztés] Más nyelveken
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as Fercsik-Raátz, 172-178. old.
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Ladó-Bíró, 72. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Kálmán Béla: A nevek világa
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által alkalmazott utónév-engedélyezési alapelvek (Hozzáférés 2010. augusztus 20.)
[szerkesztés] Források
- Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
- (Hozzáférés: 2011. május 1.)
- Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)
