János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A János [1] bibliai eredetű férfinév, a héber Yohhanan névből, illetve ennek latin Johannus formájából) származik, alakfejlődése: Joannes → Joanes → Joános → János.[2] Jelentése Jahve megkegyelmezett.[3] Női párja: Johanna, Janka, Zsanett.


Rokon nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iván

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A János a 16-18. században a legnépszerűbb férfinév volt, elterjedtségére utal a mondás: Én is János, kend is János, az Isten is János. Később is, egészen az 1970-es évekig a leggyakoribbak közé tartozott, 1967-ben az 5. leggyakrabban adott férfinév volt, a 80-as években a 9. helyen állt, majd kissé vesztett a népszerűségéből, de még az 1990-es években is igen gyakori volt, a 2000-es években a 29–39. leggyakoribb férfi név.[2][3][4][5]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A János-napi hagyományok közül említésre méltó, hogy december 27-én végzik a János-napi borszentelést.

Idegen nyelvű névváltozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres Jánosok, Janekek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trapezunti császárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizánci császárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aragón királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kasztíliai királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Navarrai királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svéd királyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyházi személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • János (12-13. század) nyitrai püspök
  • János (12-13. század) nónai püspök
  • János (12-13. század) zenggi püspök
  • János (13. század) szerémi püspök
  • János (13. század) zenggi püspök
  • János (13. század) nónai püspök
  • János (13. század) szerémi püspök
  • János (13. század) tarui püspök
  • János († 1285) zágrábi püspök
  • János († 1328) nyitrai püspök
  • János (13-14. század) nónai püspök
  • János († 1348) fárói püspök
  • János († 1349) spalatói érsek
  • János († 1353) nónai püspök
  • János († 1381) zenggi püspök
  • János († 1395) csanádi püspök
  • János (14. század) szkardonai püspök
  • János (14. század) makáriai püspök
  • János (14. század) csanádi, majd zágrábi püspök
  • János (14. század) szereti püspök
  • János († 1401 k.) nónai püspök
  • János († 1402) árgyasi püspök
  • János († 1425) kattaró püspök
  • János (14-15. század) szereti püspök
  • János (15. század) liddai püspök
  • János (15. század) bákói püspök
  • János (15. század) rosoni címzetes püspök
  • János (16. század) boszniai püspök
  • János (14. század) kolozsmonostori apát

Egyéb Jánosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetéknévként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A János beceneveiből vált néhány családnévvé: Jacsó, Jancsa, Janka, Jankus, Jankó[2]

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzi névként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok település nevében fordul elő a név, például: Csáfordjánosfa, Felsőjánosfa, Jánoshalma, Jánosháza, Jánoshida, Jánosi, Nagyszentjános

Népnyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcs- és zöldségnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jánosmeggye egy meggyfajta[2]
  • jános-alma, jankóialma vagy jankói-jeges egy almafajta neve[2]
  • jankóhagyma a csomós hagyma[2]
  • jancsibab a nagyszemű, piros virágú bab[2]
  • jancsivirág a flox[2]
  • jankófának hívják a lepényfát vagy más néven gledícsiát[2]
  • a jánoskenyér vagy szentjánoskenyér egy földközi-tengeri fa édeskés termése, amit szárítva fogyasztanak[2]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jánosbogár a bodobács neve néhány helyen, de van ahol így hívják a szentjánosbogarat is[2]
  • fajancsi, faragójancsi, faragójankó fajankó, jankó vagy jancsi a neve a faragószéknek[2]
  • jankófeje a neve a faragószék azon emberfej formájúra kifaragott részének, amibe a faragandó tárgyat beszorítják[2]
  • jankó vagy jancsi a neve annak a kétágú fadarabnak, ami a boglya felemelésére szolgáló rúd támasztékul szolgál[2]
  • jankó a neve a rokkán a pedált a kerékkel összekötő rúdnak, de van, ahol ezt juliskának hívják[2]
  • jancsi vagy jancsika a neve a fonállal teli orsót tartó állványnak[2]
  • jánosbácsi a neve a mezőkövesdi hímzés egyik motívumának[2]
  • a miskakancsót nevezik jancsi-butykosnak, jancsikulacsnak, kígyósjancsinak vagy jancsi-korsónak is[2]
  • a fanyelű bicska neve jancsibicska, jancsikés vagy kisjancsikés[2]
  • jancsikályha a neve a Jászságban a kis vaskályhának[2]
  • a Göncölszekér neve Jancsiszekere vagy Jancsikaszekere Moldvában és Csíkban[2]
  • a Jancsibank a 19. században a hetenkénti befizetésekre alapított takarékpénztár neve[2]
  • jancsibankó volt a neve a 19. században a munkabér helyett adott vásárlási utalványnak, ami egy olyan pléh lapocska volt, amit csak meghatározott kereskedőnél lehetett beváltani. Az első világháború idején így hívták a kis értékű vagy egészen elértéktelenedett papírpénzt is[2]
  • a debreceni diákok nyelvében a rendőr neve máléjános[2]
  • máléjankó, fajankó, maflajankó vagy gangajános a neve a mamlasz embernek[2]
  • egyes helyeken a pénzügyőr, finánc neve krumplijancsi[2]
  • jános a neve az iparossegédeknek, de a pulykakasnak is[2]
  • a keljfeljancsi egy játékszer neve[2]
  • jancsiszeg a kerek, domború fejű szeg neve[2]
  • paprikajancsi a neve az eredetileg vásárokon, vagy bábjátékban szereplő, nagyorrú, piros ruhás, ravasz személynek vagy bábunak, ami lehet, hogy az orrára húzott valódi paprikáról kapta a nevét[2]
  • jánosozás vagy jánosolás a mulatozással járó János-napi köszöntés[2]
  • jánospohár, szentjánosáldás a borozgatás során, hazatérés előtt utolsónak kiivott pohár neve. Már a 11. században felbukkan, hogy lovagi udvarokban a búcsúzkodásnl, csatába indulásnál ürítették a jánospoharat. Haldoklókkal és halálraítéltekkel is itatták, mivel ők is olyan útra mentek, ahonnan nincs visszatérés.[2]
  • János pap országa egy képzeletbeli ország[2]
  • Olcsó János volt a neve régebben az apróbb tárgyakat áruló utcai árusoknak, ma inkább a mindent nagyon olcsón beszerezni kívánó emberekre mondják.[2]

Szólások, kifejezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Jankó Miskáját! tréfás szitkozódás[2]
  • olyan, mint vak János, mondják a nagyon boldogtalan emberre[2]
  • Amint János fújja, Jancsika úgy ropja, vagyis az idősek szabják meg, hogy hogyan viselkedjenek a fiatalok[2]
  • Ne úgy egyél, mint Já-á-nos, Já-á-nos, hanem István, István, figyelmeztettek arra, hogy nyitott szájjal nem illik enni[2]
  • Jancsi, gyere vissza, itt hattad a pipádat! kiáltották a falusi gyerekek a futó nyúl után[2]
  • Ha Jancsi lop, János bizonnyal fennakad, azaz a fiatalkori botlásokért idős korban is lehet bűnhődni[2]
  • Jankónak mondják, János is értsen belőle, vagyis nem csak annak szól a figyelmeztetés, akinek nyíltan mondják[2]
  • Gyakran megárt a Szent János pohara, azaz gyakori koccintásnak részegség a vége[2]

Más nyelveken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Pudding (puding János)[2]
  • Jean Potage (leves János)[2]
  • Hanswurst (kolbász Jancsi)[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as Fercsik-Raátz, 172-178. old.
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Ladó-Bíró, 72. old.
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)