Fráter György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Fráter György

Fráter György meggyilkolása - rézmetszet

Fráter György (családi nevén Utješenić, anyja családi nevéről Martinuzzi) (Kamičić, Horvátország, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.) esztergomi érsek és bíboros, horvát kisnemesi származású államférfi.

[szerkesztés] Életrajza

Corvin János udvarában nevelkedett majd 1504-ben Szapolyai István nádor özvegyéhez került apródként. Innen Szapolyai János erdélyi vajda (később magyar király) szolgálatába állt katonának, majd belépett a pálos rendbe. Előbb a lengyelországi csentochovai zárda főnöke, majd sajóládi perjel. 1528-ban az I. Ferdinánd hadai elől Lengyelországba szorul János király szolgálatába vonta, s főleg diplomáciai feladatokkal bízta meg. Rövidesen János legbizalmasabb tanácsosa lett. 1534-től váradi püspök. A két részre szakadt ország egyesítésére törekedett. Nagy része volt az 1538-i váradi béke megkötésében. 1540-ben János halála után a csecsemő János Zsigmond gyámjaként az ország kormányzója lett, 1541 májusában megvédte Budát az ostromló császári csapatokkal szemben. Miután a törökök csellel elfoglalták Budát, Fráter a török hódítók kiszorításának lehetőségét a Habsburg fennhatóság alatti egyesítésben látta, és 1541. december 29-én Gyalun megegyezett I. Ferdinánddal a váradi egyezmény végrehajtásában. Eközben Fráter, előbb csak kincstartói, 1542-ben helytartói minőségben megszervezte Kelet-Magyarországot, s ezzel akaratlanul is előkészítette a későbbi Erdélyi Fejedelemséget. 1551-ben Izabella királynét és fiát lemondatva, Erdélyt átadta Ferdinánd megbízottainak. Jutalmul Ferdinánd kinevezte erdélyi vajdává, esztergomi érsekké és III. Gyula pápánál bíborosi kinevezést eszközölt ki számára. Ferdinánd hadai azonban nem bizonyultak elegendőnek a török támadás kiverésére. A barát, hogy időt nyerjen, tárgyalásokat kezdett a délvidéki pasákkal, mire a benne árulót sejtő császári parancsnok, Castaldo I. Ferdinánd beleegyezésével alvinci kastélyában 1551. december 17-én meggyilkoltatta. Holtteste hetven napig hevert temetetlenül, majd a gyulafehérvári káptalan emberei a székesegyház kriptájába temették el 1552 februárjában.

[szerkesztés] Tisztségei

Horvát származású nemes, eredeti neve Utyeszenics, aki nagyszerű katonai, papi, politikai diplomáciai képességekkel rendelkezett. Számtalan tisztséget töltött be: volt királyi tanácsos, helytartó, kormányzó és erdélyi vajda, élete utolsó évében megkapta az esztergomi érsek és a bíboros címeket is. Fiatalon még Corvin Jánost szolgálta, majd Szapolyai Jánost.