Holló László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Holló László mellszobra Debrecenben, a róla elnevezett sétányon

Holló László (Kiskunfélegyháza, 1887. március 6.Debrecen, 1976. augusztus 14.) Kossuth-díjas magyar festő.

Az alföldi iskola egyik jeles képviselője. Művészetszemléletében a Munkácsy tradíciót és a nagybányai iskola hagyományait követi, de a 19. és 20. század fordulóján élő művészeti irányzatok eredményeit is hasznosítja az alföldi emberek és tájak megjelenítésében.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja a kiskunfélegyházi Főgimnázium igazgatója volt, itt érettségizett Holló László, a család első szülött fia.19041909-ig a budapesti Mintarajziskolában tanult, mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál. 19091911-ig Hollósy Simon mester iskolájában folytatta tanulmányait Münchenben. 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. 1914-ben hazatérve Debrecenben telepedett meg, mintegy 40 éven át, 19281968-ig nyaranként Tiszadadán alkotott; Tiszadada volt az ő Barbizonja és Nagybányája.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibliai és történelmi témák mentén sikeres szimbolikus kompozíciókat alkotott. Alföldi témájú festménye a legtöbb és a legértékesebb, amelyekből az 1910-es évek elején készült művein a szecesszió hatása érződik, az 1920-as évek elején az impresszionizmus és a divizionizmus hat művészetére, 1924-től az expresszionista stílust ötvözi sajátosan egyéni ábrázolási módjával. Leginkább mégis a nagybányai hagyományokat fejlesztette tovább, nála jelentkezik a közönség által annyira kedvelt posztnagybányai stílus a modern festészeti irányzatok egyes vonásaival megerősítve (foltszerű ábrázolás, erős fény-árnyék hatások, egyre derűsebb színek, a természet és az emberi érzelmek együttes megjelenítése). Posztnagybányai stílusban festette ő a Nagyalföld tájait, embereit, nagy kincse az alföldi kultúrának az ő festészete.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974-ben 500 művét ajándékozta Debrecen városának, ebből az anyagból nyitották meg 1978-ban, majd 1986-ban újrarendezve debreceni emlékmúzeumát, a Holló László Emlékmúzeumot, amely a Déri Múzeum filiáléja. Kiskunfélegyházán képzőművészeti kör alakult az emlékére Holló László Képzőművész Kör néven 1961-ben.

1994-ben megnyitották a Holló László Galériát Putnokon, amely állandó kiállítást tart fenn Holló László műveiből. Az állandó kiállításon Holló László művei mellett további alkotások is szerepelnek, a képzőművészeti alkotások szerzői Bodó Sándor, Feledy Gyula, Józsa János, Kiss Nagy András, Medgyessy Ferenc. A galériát a gömöri Hétben született Újvári Zoltán néprajztudós és műgyűjtő alapította saját képzőművészeti gyűjteményéből.

Legtöbb művét a debreceni Déri Múzeum Holló László Emlékmúzeumában őrzik, továbbá szülőhelyén, a Kiskun Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten, s legújabban a putnoki Holló László Galériában.

Emlékét őrzi még emellett a Holló László-díj.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1907 Kalapos nő (olaj, vászon, 55 x 40,5 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1913 Kiskunfélegyházi kiscseléd (olaj, vászon, 60 x 40 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1913 Kiskundorozsmai parasztszoba (olaj, vászon, 150 x 150 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1922-23 Feleségem (olaj, vászon, 80 x 64 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1926 Szent Antal megkísértése (olaj, vászon, 204 x 150 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1926 Önarckép (olaj, karton, 39 x 39 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1928 Lucernakaszálás idején (olaj, vászon, 80 x 65 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1928 Önarckép (olaj, vászon, 41 x 33 cm; magántulajdonban)
  • 1929Parasztfej (olaj, vászon, 72 x 69,5 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1929 Cigányleány (olaj, vászon, 110 x 64 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1929 Fehér ló áldozása (olaj, vászon, 80 x 65 cm; magántulajdonban)
  • 1929 Sírba tétel (Olaj, vászon, 73 x 63 cm; magántulajdonban)
  • 1929 Iskolások (olaj, vászon, 81 x 65 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1929 Kérészszedők (olaj, vászon, 95 x 87 cm; magántulajdonban)
  • 1934 Önarckép (olaj, vászon, 40,5 x 33 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1940 Lakodalmasok (olaj, falemez, 79 x 99 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1940 Vihar előtt (Akvarell, papír, 32 x 23 cm; magántulajdonban)
  • 1941 Vihar előtti csend (olaj, fa, 60 x 73 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1943 Tanyán (Olaj, fa, 60 x 73 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1948 Tócóskerti táj (olaj, falemez, 46,5 x 54 cm; Déri Múzeum, Debrecen)
  • 1950-es évek Tavasz[1]
  • 1951 Öreg paraszt : Nagy István a szociális otthonból (Olaj, fa, 54,5 x 65 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1952 Fuvaros szekér (Olaj, vászon, 73 x 60 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • 1953 Bús magyar ló (olaj, vászon, 47 x 56 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1957 Kaszáló parasztok (olaj, fa, 54,5 x 65 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza)
  • 1958 Tökös-kancsós csendélet (olaj, vászon, 78 x 64 cm; magántulajdonban)
  • 1960 Virágcsendélet (olaj, vászon, 80 x 65 cm; magántulajdonban)
  • 1962 vagy 1963"Balaton" (olaj, vászon, kb.25 x 50 cm); Nem szerette a Balatont festeni, de egy gyerek kedvéért megtette Fonyódligeten. A kép elveszett.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres tagja (1912)
  • Művészház tagja (1924-1927)
  • Ady Társaság tagja (1927-1930-ban első osztályelnöke)
  • KUT tagja (1942-1949)
  • Művészek Szabadszervezete tagja (1946-1949)

Díjai (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei-díj (1941)
  • Munkácsy plakett és díj (1960)
  • Debrecen város művészeti díja (1968)
  • Aranydiploma, Hatvan (1974)
  • Kiskunfélegyháza díszpolgára (1974)
  • Debrecen díszpolgára (1975)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 137–138. o. ISBN 963-8477-45-8
  • Művészeti lexikon. 3. kiad. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-1984. Holló László lásd 412. o. ISBN 9630523604

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Reprodukcióját lásd: Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 137. o. ISBN 963-8477-45-8

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]