Nadányi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nadányi Zoltán (Feketegyörös, 1892. október 9.Budapest, 1955. február 2.) költő, író, műfordító.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

Tanulmányait Nagyváradon végezte, a jogakadémia befejezése után az államtudományi vizsgát Szegeden tette le.

1917-ben a Nagyvárad szerkesztőségében kezdte hírlapírói pályafutását; 1920-ig a sakkrovat vezetője is volt, majd 1919-1920-ban Zsolt Béla mellett a Tavasz című lap társszerkesztője lett; 1920-ban repatriált, s a Pesti Naplóhoz szerződött. 1926-tól Berettyóújfaluban Bihar megye levéltárosa lett. Az 1930-as években ismét a nagyváradi napilapokban jelentek meg versei. 1940-1944 között Bihar megye főlevéltárosa volt.

A második világháború után végleg Budapesten telepedett le. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is.

Lírája a Nyugat modernségét népnemzeti hagyományokkal telítette. Piripócs című szatírasorozatában a várost hazudó faluról ad torzképet.

Életének utolsó szakaszában Börne, Heine, Lermontov, Moore, Mickiewicz verseiből fordított, míg saját verseiből francia-, német- és román nyelvű fordítások is megjelentek.

Művei [szerkesztés]

  • Ilonka (Nagyvárad 1914)
  • Kerekerdő (Nagyvárad 1917)
  • További versesköteteit Budapesten adták ki. Ezek anyagából állította össze Gertrúd leánya, Bélteky Lászlóné a Körmenet című antológiát (Budapest 1971).
  • Kötetben nem publikált írásai Hajnali találkozás címmel (Budapest 1994) jelentek meg.

Forrás [szerkesztés]

Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 Online hozzáférés

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]