Füves puszta

Füves pusztának nevezzük az olyan területeket, ahol viszonylag kevés (200–500 mm) csapadék mellett már nem tud fás növényzet kialakulni, a felszínt csak összefüggő, fűfélék és más lágy szárú növények dominálta vegetáció borítja. A mérsékelt övi füves pusztákat helyileg sztyeppnek (Közép-Ázsia, Kelet-Európa), prérinek (Észak-Amerika) vagy pampának (Dél-Amerika) nevezik, a trópusi égövben pedig szavanna a füves puszták elnevezése (Afrika, Dél-és Közép-Amerika, Dél-Ázsia, Észak-Ausztrália).

Növényzet

A füves puszták átmenete a sivatagok felé a félsivatag, az erdőzónák felé az erdőssztyepp, illetve erdősszavanna.

A rendszeres tűz- és legelési stressz ellen a növények föld alatti raktározószerveikke és gyakran ún. tőhajtás kifejlesztésével védekeznek.

Sok fajra jellemző a mélyre hatoló gyökérzet, mely pázsitfüvek esetén akár 1,5–1,8 m mélyre hatol, míg egyes kétszikűek 5-6 méter mélyre lenyúló karógyökerekkel rendelkeznek.

A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van, a téli hideg és a nyári szárazság idején. A sivatagokhoz hasonlóan elég gyakoriak a magállapotban áttelelő efemer növények.

A növényzet besorolása

Megjelenés szerint törpefüvű és magasfüvű pusztákról, talajtani viszonyaik alapján lösz-, homok-, sós (szikes) pusztákról és sziklás talajon élő pusztai gyepekről beszélünk.

Florisztikai és strukturális különbségek alapján mérsékelt övi és trópusi formációkat eurázsiai (sztyepp), észak-amerikai (préri) és dél-amerikai (pampa) mérsékelt övi, másrészt afrikai, dél- és közép-amerikai, dél-ázsiai és ausztráliai trópusi formációkat (szavanna) különítünk el.

A sztyepp fontosabb képviselői

• Amaranthaceae
• Árvalányhaj (Stipa sp.)
• Csenkesz (Festuca sp.)
• Carex humilis
• Allium sp.
• Colchicum sp.
• Paeonia sp.
• Adonis sp.
• Artemisia sp.

A préri fontosabb képviselői

• Andropogon sp. közül az Andropogon gerardii-Nagy kékszárú prérifű amely a magasfüvű préri meghatározó fűféléje.
• Stipa sp.
• Agropyron sp.
• Kékgrama (Bouteloua)fajok közül elsősorban:
• Bouteloua gracilis-kék pázsitfű, amely a rövidfüvű préri meghatározó faja.
• Bouteloua dactyloides-bölényfű, szintén a rövidfüvű préri jellemző faja.
• Bivalyfű (Buchloe sp.)
• Oenothera sp.
• Phlox sp.
• Sorghastrum nutans- Indián fű a magasfüvű préri egyik jellemző, meghatározó fűféléje.
• Schizachyrium scoparium-Kis kékszárú prérifű-jellemzően a magasfüvű prérin fordul elő.
• Cirok-Panicum virgatum-szintén a magasfüvű préri jellemző faja.

Képek

• 

  Kék pázsitfű

• 

  Bölényfű

• 

  Cirok

• 

  Cirok elterjedése

• 

  Indiánfű kalásza

• 

  Indiánfű levelei

• 

  Nagy kékszárú prérifű Kansas melletti prérin

• 

  Nagy kékszárú prérifű habitusa

• 

  Kis kékszárú prérifű habitusa

• 

  Kis kékszárú prérifű kalászkái

• 

  Rövidfüvű préri Coloradóban

• 

  Magasfüvű Préri Illinois-ban

• 

  Great Plain préri típusok fűmagasság alapján

A pampa fontosabb képviselői

• sokuk megegyezik a préri képviselőivel
• Iringó (Eryngium eburneum)
• Eriocaulon sp.
• pampafű-Cortaderia selloana

Képek

• 

  Pampafű-mező Argentínában

• 

  Pampafű habitusa

• 

  Eryngium eburneum

• 

  Eriocaulon decangulare illusztrációja

• 

  Argentin pampák, Buenos Aires tartomány

Lásd még

• Puszta (egyértelműsítő lap)

Forrás

• Tuba Zoltán, Szerdahelyi Tibor, Engloner Attila, Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
• http://en.wikipedia.org/wiki/Tallgrass_prairie
• http://en.wikipedia.org/wiki/Shortgrass_prairie