László Erzsébet (tanár)

László Erzsébet
Született	1950. január 9. Mád
Elhunyt	2015. szeptember 13. (65 évesen) Kazincbarcika
Művészneve	László Erzsébet
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	festőművész
Iskolái	Ho Si Minh Tanárképző Főiskola
festőművész
Sablon • Wikidata • Segítség

László Erzsébet (Mád, 1950. január 9. – Kazincbarcika, 2015. szeptember 13.) magyar- és rajzszakos tanár, festőművész.

Élete

1950. január 9-én Mádon született egy 4 gyermekes családban. Gyermekkorát a Nógrád megyei Romhányban töltötte, ahol 1968-ban érettségizett. Képesítés nélküli nevelőként kezdett tanítani, majd az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán magyar-rajz szakos diplomát szerzett 1973-ban. Ugyanebben az évben költözött Kazincbarcikára, ahol négy évtized alatt pedagógusként, közéleti személyként, és alkotóként teljesedett ki az élete. Általános iskolai tanárként kezdett el dolgozni 1973-ban, majd 1982–1998 között iskolaigazgató volt. Munkája mellett gyermekrajz szakkört vezetett. Később óraadó tanárként a Kodály Zoltán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanáraként, tehetséggondozójaként tevékenykedett.

Ezután a tanári pályát otthagyva köztisztviselőként kezdett el dolgozni a Kazincbarcikai Polgármesteri Hivatalban. Oktatási szakreferensként, mint vezető főtanácsos vonult nyugdíjba. Pályája mellett folyamatosan alkot, és kiállításokon mutatkozott be. Nyugállományba vonulása után is részt vett a tehetséges gyerekek felfedezésében, tanításában.

Művészete

Képeit a múlt tárgyai, hétköznapi események, látványok, természeti képek ihlették. Művei látványos formagazdagsága és színvilága megragadja a szemlélőt. Szívesen dolgozott olajjal, pasztellel, ceruzával. Több évtizedig tagja és rendszeres kiállítója volt az Izsó Miklós Képzőművészeti Körnek, a Rajztanárok Zempléni Alkotó Körének, a BAK Képzőművészeti Egyesületnek. Az egyesületek tagjaként 130 közös kiállításon szerepeltek művei itthon és külföldön. Így vallott önmagáról:

„	Csaknem négy évtizednyi pedagógusi- szaktanári munkám során alkotó energiáimat elsődlegesen tanítványaim felkészítésére fordítottam és fordítom, szeretek tanítani, megérteni a gyermek személyiségét. Szeretem a nyugalmat, talán ezért vonz a csendélet műfaja, a tájábrázolás: a mindennapjainkban „velünk élő” környezet megörökítése képalkotói eszközökkel. Szeretem a színeket, harmóniájukat, diszharmóniájukat, ezerféleségüket. Képeimet továbbra is a hétköznapok látványa ihleti: a természet szín- és formagazdagsága, az ember- alkotta használati tárgyak csöndes szépsége.	”

Elismerései

• „ELIGE VITAM” miniszteri elismerés (2004)
• BarcikaArt díjas alkotóművész (2012)

Források

• Elhunyt László Erzsébet
• A Magyar Kultúra Napja Kazincbarcikán 2012.
• László Erzsébet csendéletei
• László Erzsébet csendéletei a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban
• Barcikai Históriás: Úttörőélet Kazincbarcikán – Szakdolgozat városunk úttörőmozgalmáról