Faigel Gyula

Faigel Gyula
Született	1954. szeptember 17. (69 éves) Ormosbánya
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	fizikus
Kitüntetései	Széchenyi-díj
weboldal MTMT
Sablon • Wikidata • Segítség

Faigel Gyula (Ormosbánya, 1954. szeptember 17. –) Széchenyi-díjas magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szerkezetkutatás, a röntgen- és gamma-sugárzáson alapuló kísérleti technikák és a szerkezetkutatás új méréstípusainak jelentős kutatója. Számos publikációt jelentetett meg Tegze Miklóssal közösen, főleg röntgenholográfiai témában.

Életpályája

1974-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikus szakán, itt szerzett fizikusdiplomát 1979-ben. 1981-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Szilárdtestfizikai Kutatóintézeténél (SZFKI) kapott doktori ösztöndíjat, majd 1981-től tudományos segédmunkatársként kezdett el dolgozni. 1985-től két éven át a brookhaveni Nemzeti Laboratórium vendégkutatója volt, majd hazatérése után tudományos munkatársi beosztásba került. 1989-ben tudományos főmunkatárs lett és a röntgendiffrakciós csoport vezetőjévé nevezték ki. 1998-ban, amikor az SZFKI neve kiegészült az optikával (Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet), tudományos tanácsadóvá léptették elő, csoportvezetői pozícióját megtartva. 2001-ben kutatóprofesszori megbízást kapott. Kutatóintézeti állása mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem meghívott előadója volt.

1988-ban védte meg a fizikai tudományok kandidátusi, 1998-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Szilárdtestfizikai Bizottságának és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának lett tagja. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. Közben 2002-ben a Fizikai Tudományok Osztálya elnökhelyettese, 2008-ban annak elnöke lett. Ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vesz. Emellett a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának lett tagja. Akadémiai tisztségei mellett az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagja, valamint Díjbizottságának elnöke, valamint az Európai Fizikai Társulat tagja. 2000-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság Fizikai Szakbizottságának elnöke volt.

Munkássága

Fő kutatási területe a szerkezetkutatás, a röntgen- és gamma-sugárzáson alapuló kísérleti technikák és a szerkezetkutatás új méréstípusai, a szinkrotronsugárzás atommagokon való rezonanciája, valamint a Mössbauer-spektroszkópia fizikai kérdései.

Nevéhez fűződik a nukleáris rezonanciaszórás dinamikus elméletének több jóslatának igazolása, így többek között az atommagok gerjesztett állapota lebomlásának egyes kitüntetett irányokban történő felgyorsulását; a polarizációs keveredést, ami a magszórás hatására lép fel, illetve a magnívók közötti úgynevezett tiszta mágneses kvantumoszcilláció (kvantumrezgés) közvetlenül a gerjesztés idejétől való mérését. Tegze Miklós fizikussal közösen felépített egy olyan mérőberendezést, amely atomi felbontású röntgen-holográfiára alkalmas. E berendezés segítségével bizonyították be elsőként, hogy lehetséges az ehhez kapcsolódó hologramok felvétele és az atomi pozíciók háromdimenziós rekonstruálása. Munkatársaival sikerült a fullerénmolekulák magyarországi előállítása, ehhez C₆₀ molekulákból az ehhez szükséges vegyületeket szintetizálniuk.

Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, amelyek részben nemzetközi folyóiratokban jelentek meg. Munkáit magyar és angol nyelven adja közre.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Ifjúsági Díj (1989)
• Gyulai Zoltán-díj (1994)
• Akadémiai Díj (1996)
• Széchenyi-díj (1999, megosztva)

Főbb publikációi

• Structure Study of Fe-B and Fe-Ni-B Systems (társszerző, 1985)
• New Approach to the Study of Nuclear Bragg Scattering Using Sychrotron Radiation (társszerző, 1987)
• Observation of the Full Time Evolution of the Nuclear Collective Decay Mode in Crystalline Fe₂O₃ Excited by Synchrotron Radiation (társszerző, 1988)
• Direct Osbervation of Poliraztion Maxing in Nuclear Bragg X-ray Scattering of Synchrotron Radiation (társszerző, 1989)
• Atomic resolution x-ray holography (Tegze Miklóssal, 1991)
• Structure and Stability of Crystalline C₆₀-n-pentane Clathrate (társszerző, 1992)
• Quasi one Dimensional Electronic Structure in Orthorhombic Rb₁C₆₀ (társszerző, 1994)
• Polymeric Fullerene Chains in Rb₁C₆₀ and K₁C₆₀ (társszerző, Nature, 1994)
• X-ray Holography with Atomic Resolution (Tegze Miklóssal, Nature, 1996)
• Na₄C₆₀: An Alkali Intercalated Two-dimensional Polymer (társszerző, 1997)
• X-ray Holography (Tegze Miklóssal, 1999, társszerző, 2000)
• Imaging Light Atoms with Isotopic Resolution (társszerző, 1999)
• X-ray Holography: Theory and Experiment (Tegze Miklóssal, 2001)
• A szerkezetkutatás jövője, a jövő szerkezetkutatása (2001)
• Dynamics in a Cluster under the Influence of Intense Femtosecond Hard X-ray Pulses (társszerző, 2004)
• Rotor-Stator Molecular Crystals of Fullerenes with Cubane (társszerző, 2005)
• Egyedi molekulák atomi szerkezetének leképezése: álom vagy realitás? (2008)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I–III. Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 301. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával
• Életrajz a Mindentudás Egyeteme honlapján