Magyar Nemzeti Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nemzeti Múzeum szócikkből átirányítva)
Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Nemzeti Múzeum.jpg
A múzeum adatai
Elhelyezkedés Budapest
 Magyarország
Cím 1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.
Alapítva 1802
Tömegközlekedés 3-as metró Kálvin téri megállója
Igazgató Dr. Csorba László
Elhelyezkedése
Magyar Nemzeti Múzeum  (Budapest)
Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Nemzeti Múzeum
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 28″, k. h. 19° 03′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 28″, k. h. 19° 03′ 46″
A Magyar Nemzeti Múzeum weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Nemzeti Múzeum témájú médiaállományokat.

A Magyar Nemzeti Múzeum országos múzeum, mely a magyar történelem tárgyi emlékeit gyűjti és mutatja be. Főépülete Budapest VIII. kerületében, a Múzeum körúton található. A múzeum klasszicista stílusú épülete 1837–47 között épült, tervezője Pollack Mihály építész volt, alapítója gróf Széchényi Ferenc.[1]

Elődjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Nemzeti Múzeum a környező épületekkel

Már a 14. századtól létrejöttek gyűjteménynek, melyek a magyarság kiemelten fontos tárgyait, műkincseit őrizték, ezek rendre királyi gyűjtemények voltak. Mátyás már képzőművészeti anyagot is gyűjtött. A török uralom alatt a királyi gyűjtemények szétszóródtak és részben megsemmisültek, helyüket a főurak gyűjteményei vették át, a Thurzók, Zrínyiek, Nádasdyak kincsei. A 18. századra már oktató céllal is létrejöttek gyűjtemények Debrecenben, Pápán és Sárospatakon.

A felvilágosodás és romantika hatására Európa-szerte nemzeti múzeumok létesültek, elsőként a British Museum, melyek a nemzet történeti és művészeti értékeit és alkotásait gyűjtötték. Az 1802-ben létrejött Magyar Nemzeti Múzeum időrendben Európa harmadik nemzeti múzeuma.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Múzeum az 1880-as években
A Nemzeti Múzeum a Reformkorban, Ludwig Rohbock metszete
A Múzeum régen

1802-ben gróf Széchényi Ferenc engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag nagycenki gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. A gyűjtemény ekkor 11884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmét, továbbá régiségeket, valamint néhány képmást tartalmazott. Ezek a tárgyak képezték a Nemzeti Múzeum első gyűjteményét, amely Európa harmadik ilyen jellegű nemzeti intézménye lett. A múzeumi anyagot először az egykori pesti pálos kolostorban, majd a napóleoni háború után a régi egyetem épületében helyezték el. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt és közadakozásra szólította fel az ország lakosait. A legelső adományozó Kindli Ferenc szűcsmester volt; 1831-ig 231-en adakoztak, ám közülük csak 29 volt arisztokrata. Az adományok közül az egyik legjelentősebb az alapító feleségének, Festetics Júliának értékes ásványgyűjteménye volt, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját 1808-ban. Az ajándékozások mellett a gyarapodás másik forrása a vásárlás volt, így jutottak hozzá például Jankovich Miklós tudós és műgyűjtő gazdag gyűjteményéhez 1832-ben. 1846-ban Pyrker János László képzőművészeti gyűjteménye került az intézmény tulajdonába, ebből született a későbbi Szépművészeti Múzeum.

Az önálló épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múzeum új, önálló épületének felállítására az 1832–36-os országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget. Tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette. Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.

Az 1848-as forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kossuth Lajos kortesmenete a Nemzeti Múzeum előtt 1847-ben

A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyomány szerint Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. (Később, a mai parlament megépüléséig a felsőház végig itt is működött.) Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. Ezt a jelképiséget fejezi ki, hogy nemzeti ünnepünkön a központi állami megemlékezést évről évre a múzeum előtt tartjuk.

A múzeum története napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légifotó
A lépcsőház

A 19. század második felében olyan kiváló tudósok fejtették ki e falak között tevékenységüket, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények már ekkor kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé – a nemzeti múzeumi gyűjtemény egy részének leválásával – 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig, a képtár egy részéből, a Szépművészeti Múzeum.

A Tanácsköztársaság leverése után a magyar fővárost megszálló román katonai alakulatok 1919. október 5-én megkísérelték eltulajdonítani a Nemzeti Múzeum kincseit, amit Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője személyes fellépésével megakadályozott. 1926-27-ben került sor az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak.

Az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchényi Könyvtár önállósodását. Az 1960-as években néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttes a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került, mint az intézmény vidéki filiáléja, ezzel mintegy országos jelentőségüket hangsúlyozva: a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Múzeum, 1985-től pedig az esztergomi Vármúzeum.

Az épület leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alaprajza keresztirányban megnyújtott. Négyszöges tömbön belül 2 szimmetrikusan elhelyezett udvaralap. Enfilade-ot is találunk az épületben. Reprezentatív térsora van. A földszinti előcsarnok kör alaprajzú tér, majd következik a három karú lépcső, amelynek a végén érkezünk meg a reprezentatív térhez.

Az állandó kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római kőtár (lapidárium)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Nemzeti Múzeum római lapidáriuma, a római kori kőemlékek gyűjteménye a múzeum főépületének déli udvara alatt, a pince-rendszer egyik nagyobb helyiségében található. A kiállítás az ókori Pannónia területén talált számos római kőmaradvány jellemző darabjait mutatja be, főleg sírköveket, szarkofágokat.[2]

A kőfaragványok és felirataik számos információt szolgáltatnak a mai Dunántúlnak nagyjából megfelelő tartomány korabeli társadalmáról, a római hódítók és a bennszülött lakosság együttéléséről, temetkezési szokásairól és ruhaviseletéről.

Múzeumkert[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany János szobra

A múzeum környékének esztétikus kialakítására tervezték meg a múzeumkertet. 1852-ben Wagner János tervei alapján épült fel a múzeum hátsó homlokzatával szembenéző kerti ház. Magának a kertnek a terveit Petz Ádám készítette, 1855-ben el is ültették az első csemetét. A kert 1879-ben nyerte el végleges formáját. A szükséges anyagiak összegyűjtésére koncerteket rendeztek, melyek előadóművészei (karnagyai) között Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is szerepelt. A múzeumkertben az elmúlt másfélszáz évben számos irodalmi és történelmi személyiségnek állítottak emléket. Elsőként, 1860-ban Berzsenyi Dániel szobra került a kertbe, majd 1881-ben Kazinczy Ferencé, mindkettő Vay Miklós alkotása. A kertben található még Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor, a természettudós Herman Ottó, az 1848-49-es szabadságharc két idegen katonai vezetője, Alessandro Monti és Jozef Wysocky, valamint Giuseppe Garibaldi szobra. A legjelentősebb emlékművet, Arany János ülőszobrát Stróbl Alajos alkotta, mely 1883 óta díszíti a múzeumkertet. Említésre méltó még a lépcsőtől balra található márványoszlop, amely a római Forum Romanumról származik. 1890. március 15-én Petőfi-emléktáblát avattak a lépcső jobb oldali mellvédjén. Széchényi Ferenc szobrát 1902-ben állították fel, Istók János alkotása. A kertben tölgyfák, gesztenyefák, fenyőfák és páfrányfenyők is találhatóak.

Szervezeti egységei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A MNM esztergomi vármúzeumának bejárata
  • Régészeti Főosztály
  • Középkori Főosztály
  • Újkori Főosztály
  • Legújabbkori Főosztály
  • Történeti Fényképtár
  • Éremtár
  • Történeti Képcsarnok
  • Központi Könyvtár
  • Központi Adattár és Informatikai Főosztály
  • Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztály
  • Közművelődési Főosztály

Filiáléi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormány 1543/2012 (XII.4.) határozatában közzétett döntése szerint az alábbi muzeális intézmények is a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében folytatják korábbi tevékenységüket 2013 január 15-től:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Andor Győző, 1935. Pollack szócikk 314-315.
  • 1938 Vezető a régészeti gyűjteményben - Őskor, római kor, népvándorláskor. Budapest.
  • Somorjai Ferenc: Budapest. Budapest, Panoráma, 1996. ill. pp. Magyar Nemzeti Múzeum l. 287-292. ISBN 963-243-766-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]