Szécsi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szécsi Miklós (1320. k. – 1387. k.) a Szécsi család felsőlindvai (Felsőlendva) ágának őse. 1385-1386 között töltötte be a nádori méltóságot, 1346-tól három évig horvát-szlavón bán, amit 1358-66, 1374-75 és 1375-80-ban is viselt, míg 1366-68 és 1372-73-ban csak szlavón bán volt. 1369-ben három évig, majd 1381-ben újabb három évig viselte az országbírói tisztséget.

Édesapja Péter, egyik testvére Ivánka asztalnokmester volt a királyi udvarban. Feleségül vette Debreceni Dózsa nádor unokáját, Margitot, akitől négy fia született János, Ferenc, Miklós és Péter.
Először 1336-ban tűnt fel és 1342-ben kinevezték asztalnokmesterré. 1343-tól 1346-ig viselte Nógrád, Sáros és Szepes ispánja volt, valamint szepesvári és sárosi várnagy.
1345-ben I. Lajos sereggel küldte Lengyelországba, mert a csehek ostrom alá fogták Krakkót. 1350-ben Szörény bánjává tették tisztségét öt évig viselte. 1350-ben Lajos Nápoly ellen indította második hadjáratát, amelyben Szécsi is részt vett. 1352-ben Lajos a pogány Litvánia ellen indított hadjáratot, s Szécsi ebből is kivette részét. A halicsi Belzet a litvánok védték a magyar támadásokkal szemben. Hosszas ostrom után sikerült visszaverniük a minden magyar támadást és az akció kudarcba fulladt. Szécsi maga is megsebesült. Hazatérte után 1354-ben egy évig Krassó ispánja, azt követően három évig az országbírói tiszt mellett turóci ispán is volt. 1381-től 1382-ig Vas és Pozsony vármegyék, 1383-ban Zala vármegye ispánjának tisztségét töltötte be.

Lajos utolsó éveiben kormányozta a Délvidéket kemény kézzel, mert a főurak túlzottan kezdtek megerősödni. 1370-ben a Rómában járt követségben. Lajos halála után Luxemburgi Zsigmondot támogatta és az országot vezető kormányzótanács vezetője volt. Szolgálataiért Zsigmond neki adta Felsőlindvát uradalmával egyetembe, ezzel megalapozta a felsőlindvai Szécsi családot. Fiai halála után megkapták a szentgotthárdi apátságot is.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Bp., Magyar Könyvklub, 1999. ISBN 963-547-085-1