Miskolctapolca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miskolctapolca
Tapolca NoiAlak.jpg
Szobor a Barlangfürdő területén
Egyéb elnevezés: Tapolca
Közigazgatás
Település Miskolc
Városhoz csatolás 1950
Korábbi rangja településrész (Görömböly)
Irányítószám 3519
Népesség
Teljes népesség 4712 fő (2013)[1] +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtól 4,8 km
Elhelyezkedése
Miskolctapolca (Miskolc)
Miskolctapolca
Miskolctapolca
Pozíció Miskolc térképén
é. sz. 48° 03′ 48″, k. h. 20° 44′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 48″, k. h. 20° 44′ 50″

Miskolctapolca, 1950 előtti nevén Görömbölytapolca (a helyiek szóhasználatában Tapolca) Miskolc városrésze, a Hejő-patak völgyében helyezkedik el. Neve szláv eredetű, fürdőhelyet jelent. Számos nevezetessége között Barlangfürdője egész Európában egyedülálló.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajz Tapolcáról (Vasárnapi Ujság, 1869)

A környék már az ősidőkben lakott volt, az 1920-as években találtak a Szentkereszt-barlangban harminc-negyvenezer éves pattintott kőeszközöket, ékszereket, csontokat. Az őskori leletek egy része megsemmisült, megmaradt részét a Herman Ottó Múzeum őrzi. A környék folyamatos lakottságára utal a közeli Leányvár, egy, a 19. század vége felé megtalált vaskori földvár, amelynek ma már nehezen felismerhető maradványai mintegy 3,5 kilométerre találhatók Tapolcától. Ezen a helyen az emberek a neolitikum idején telepedtek le, majd a késő bronzkorban és a késő kelta korban is lakták. A település a nevét a népvándorlás korában itt átvonulószláv törzsektől kaphatta, Anonymus már ezen a néven említi. A honfoglalás után a Bors (Borsod megye névadója), majd a Miskolc nemzetség tulajdona lett. A Barlangfürdő mellett folyó ásatások során megtaláltak egy 11. századi kis körtemplomot, ahol feltehetően a városalapító nemzetség tagja nyugodhatott. A Miskolc nemzetség a későbbiekben tíz ágra szakadt. de tagjai a későbbiekben is visszajártak ide temetkezni, nagyjából a 14. század második feléig. Legkésőbb 1219-ben már monostor állt itt (ekkor említi először okirat), amelynek az volt a feladata, hogy őrizze a nemzetség földi maradványait. A Szent Péter és Pál tiszteletére emelt monostorban bencés szerzetesek éltek, egészen a 16. századig. A szerzetesek a korai időktől ispotályt (szegényápoldát) működtettek a monostor mellett, ahol a gyógyítást a magister hospitalis irányította, munkáját ápolók és fürdősök segítették. A tapolcai hőforrások vizét tehát már ekkor felhasználták gyógyításra.

A török uralom idején a folytonos támadások miatt a szerzetesek elhagyták a területet, beköltöztek Miskolcra, majd a mindszenti kápolnához, a tapolcai épületek pedig tönkrementek, a környezet elvadult, elmocsarasodott. Bél Mátyás az 1730-as évek elején még látta a romokat. A 19. század végén a terület ismét kezdett benépesülni, bár nyaralóhelynek már korábban is használták, ekkor Görömbölyhöz tartozó pusztaként („Puszta Tapolca”) említik. 1711-ből maradt fenn Kollonich Zsigmond váci püspök levele, amelyben a püspök a fürdőhely rendbetételére, fürdőház építésére kéri a vármegyét. A fürdő ekkoriban a görömbölyi apátság tulajdona volt. A püspök kezdeményezésére a sziklavájatokból előtörő gyógyvizek számára három medencét alakítottak ki, mellette öltözőket és egy hatszobás fogadót építettek – leírása 1743-ból maradt fenn. Az 1830-as években már fedett fürdő állt a módosabbak rendelkezésére, a köznép továbbra is a szabad ég alatt fürdött.

A Miskolc város és a görög katolikus egyház közötti adásvételi szerződés részlete 1908-ból

A 20. század elejétől – több ütemben – Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól. 1934-ben üdülőhellyé nyilvánították a települést, ami gyors virágzásnak indult, fogadók, éttermek, panziók nyíltak, központban a gyógyvízzel. 1938-ra felépült az új tavifürdő, hozzá az a Szeghalmy Bálint tervezte kerek fürdőház, ami egészen 1969-ig állt. A termálfürdő, illetve a klasszikus, ma is látható főépület 1941-ben készült el, és az akkori európai listán a harmadik helyre sorolták a korszerűség, a vízminőség és a gyógyhatás alapján. Még az építkezés közben is fedeztek fel egy hatalmas hozamú melegvízforrást, amely másodpercenként 150 liter 31,5 °C-os vizet adott. Az épület előterének látványos (akkor mozgatható) üvegkupolája alatt térdeplő nőt ábrázoló szoborral ellátott kutat helyeztek el (az a szobor nem azonos a ma látható alkotással). Tapolca 1950-ig Görömböly része volt Görömbölytapolca néven, akkor az anyaközséggel együtt Miskolchoz csatolták, és azóta is a város része. 1959-ben átadták a közönségnek a tulajdonképpeni barlangfürdőt (mindaddig csak a barlangokon kívül fürödhettek a barlangból eredő termálvízben), 1969-ben pedig két szabadtéri medencével egészítették ki a komplexumot, majd később, két ütemben is történtek átalakítások, bővítések. E munkálatok során épült meg a barlangfürdő jelképének is számító külső „kagyló” (Zsuffa András tervezte), újabb barlangtereket tártak fel, és a mai arculat a 2000-es évek közepére alakult ki. A barlangfürdő ezzel részben át tudta venni az időközben megszűnt tapolcai strand vendégkörét.

A miskolctapolcai nyitott strand 1923-ban épült meg, amit ezt követően többször korszerűsítettek, illetve bővítettek. Ezzel létrejött Tapolcán egy komplex rendszer, amit a barlangfürdő, a strandfürdő, és a közöttük elhelyezkedő csónakázótó alkotott. Utoljára egy 50 méteres, feszített víztükrű úszómedence (úszóversenyeket és vízilabda mérkőzéseket is rendeztek benne) és egy 100 méteres nagymedence, két öltözőépület szolgálta a strandolókat, ráadásként kiépült egy gyermek strandrész is, amit a strand területéről egy fahídon át lehetett megközelíteni. A strand a 2000-es években bezárt, megszűnt, de 2013 végén elkezdődött a strand felújítása, illetve újjáépítése.[2][3]

A tapolcai park központi eleme a csónakázótó, amelyből több kis sziget is kiemelkedik. Egy 18 °C-os forrás táplálta, területe 1997-ben 10 106 négyzetméter volt. Ebből a tóból ered tulajdonképpen a Hejő-patak. A tó partfalát 1959-ben alakították ki, és ekkor épült meg a csónakkikötő is. A tó vize mintegy 7,5 naponként teljesen kicserélődik. Az országút másik oldalán is eredt néhány forrás, ami az ún. Hattyú-tavat (Békás-tónak is mondják) táplálta. Medertisztítási munkálatok miatt a források közül néhány gyakorlatilag elapadt, így a vízellátásáról néha külön kell gondoskodni. Szép vízililiomok tenyésznek benne.

A tapolcai parkba 1920-ban egzotikus fákat és bokrokat telepítettek, amivel arborétum jött létre a területen. A park ma is természetvédelem alatt áll, és a fontosabb több mint hetven növényt ismertető táblákkal jelölték meg.

Miskolctapolca területén – különösen az üdülőhellyé nyilvánítás után – folyamatosan épültek a különböző jellegű vendéglátó helyek, szállodák, éttermek. Tapolca egyik legendás helye volt az 1923-ban épült Anna szálló és étterem, amely 1938-ra kapta meg majdnem végleges külsejét. Az épület egyik része, az ún. „bungaló” 1988-ban leégett. Nem sokkal később az egészet lebontották, a helyét parkosították. Tapolca másik, a mai arculatot meghatározó épület az 1974-ben, Plesz Antal tervei szerint megépült, tizennégy emeletes Junó hotel, ami a 2000-es években bezárt, ma kihasználatlanul emelkedik Tapolca fölé. Az évtizedekig olcsó, de kellemes szállást nyújtó Éden kempinget 2009-ben megszüntették. Számos más hotel, szálloda, panzió azonban működik ma is, amelyeket egész Tapolca területén lépten-nyomon meg lehet találni.

A hovatartozás kérdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tapolca hovatartozásának kérdése már többször is felvetődött. Mária Terézia a tapolcai apátság megmaradt javait a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta, így a település az ő tulajdonukban volt. Ezért történhetett meg, hogy 1908-ban Miskolc városa a görög katolikus püspöktől vásárolta meg Tapolca 48 kataszteri holdnyi területét, hogy Tapolcáról biztosítsa az ivóvizét. A megvásárolt terület határát kőoszlopokkal jelölték, mindegyiken MV (Miskolc Város) vésettel. 1937-ben újabb 20 holdnyi területet, a legértékesebb központi részt vásárolta meg a város, és ettől kezdve tulajdonosként lépett fel. Meg is fogalmazódott: „Tapolcának minden porcikájával Miskolchoz kell támaszkodnia. … Kemény akadály a fejlődésben, hogy közigazgatásilag Görömbölyhöz tartozik”. Ebben az időszakban fel is vetődött, hogy Görömbölytapolca (ez volt a neve) elszakadna Görömbölytől. A terület azonban az 1937-es üdülőterületté nyilvánítás kapcsán Miskolchoz került, majd 1945 után a nagyvároshoz csatolás során Hejőcsaba, Görömböly, majd Szirma mellett Miskolc negyedik kerülete lett.

A szocialista időszakban nem került szóba a hovatartozás kérdése, a rendszerváltás és a civil szervezetek létrejötte és megerősödése után azonban hamarosan, 1990-ben felmerült az önállósodás kérdése. A tapolcaiakat képviselő csoport tárgyalásokat kezdeményezett Csoba Tamás polgármesterrel, aki kijelentette: „A városháza tárgyalni akar, de Miskolc széthullását nem támogatja”. Hosszadalmas tárgyalássorozat után Tapolca maradt a városé. Pár év múlva ismét felerősödtek a függetlenedési törekvések, és 2005-ben népszavazást is tartottak róla. A többség a Miskolc mellett maradás mellett döntött. A következő népszavazás 2008. december 7-én volt, ezúttal a leválás mellett szavazók voltak többen.[4] Az önkormányzati miniszter eljárási hibák miatt nem terjesztette a köztársasági elnök elé a leválási kérelmet, az emiatt benyújtott keresetet pedig a bíróság elutasította, így Tapolca Miskolc része maradt.[5][6]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Békás-tó
  • A Barlangfürdő az ország egyik legszebben kiépített fürdője, fedett és szabadtéri medencéi is vannak, fő vonzerejét a természetes barlangban lévő meleg vizes medencék jelentik. A gyógyulni vágyóknak hidroterápia, masszázs áll a rendelkezésére, a fürdő orvosi rendelőkkel is rendelkezik. A fürdő egész évben nyitva áll. Négy csillagos strand.
  • A Barlangfürdő előtt hatalmas park terül el csónakázótóval, játszótérrel és nyári bobpályával, kalandparkkal.
  • A hely egyik nevezetessége a Sziklakápolna, amit az egykori Verebes-tanyán lévő két barlangból alakítottak ki, és 1935-ben szenteltek fel. A Brassói utcán található kápolnában vasárnaponként római katolikus szentmisét tartanak.
  • A Görömbölyi utcán található az Akropolisz nevű épület (Akropolisz Szabadtéri Színpad), ahol nyári színházi előadásokat szoktak tartani.
  • A parkban elhelyezkedő Békás-tó egy volt kráterben helyezkedik el, amelyben megközelítőleg ötven hőforrás található. A leghidegebb 36 °C, míg a legmelegebb 47 °C-os hőmérsékletű. A tóból folyamatosan gázok törnek fel a felszínre.
  • Az apátsági monostor ásatásai (közvetlenül a Barlangfürdő előtt) a befejezéséhez közelednek (2013), és bemutatható állapotba kerülnek.
  • Leányvár romjai (3,5 kilométerre délre Miskolctapolcától).

Megközelíthetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt mérték Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet (‒35 °C, 1940. február 16-án).

További képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helységnévtár, Miskolc (magyar nyelven). KSH, 2013. január 1. (Hozzáférés: 2013. december 2.)
  2. Borsod Online – Indul Tapolca fejlesztése
  3. MiNap.hu – Már ássák a medencét Tapolcán – jövő héten fórum!
  4. Az önálló Tapolcára szavaztak. Bordod Online (2008. dec. 07.) Hozzáférés: 2013. dec. 26.
  5. A szaktárca nem támogatja Miskolctapolca leválását. index.hu (2009. jún. 02.) Hozzáférés: 2013. dec. 26.
  6. Miskolctapolca nem válhat le Miskolcról. Bordod Online (2009. dec. 12.) Hozzáférés: 2013. dec. 26.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miskolctapolca témájú médiaállományokat.