Mányoki Ádám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önarckép (1711)
Kupeczky János: Mányoki Ádám arcképe

Mányoki Ádám (Szokolya, 1673. – Drezda, 1757. augusztus 6.) a barokk kimagasló magyar portréfestője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mányoki János református lelkész fia. 12 éves kora körül a szülők Ádám fiukat Dölfer német tábornokra bízták, aki örökbe fogadta és magával vitte a braunschweig-lüneburgi hercegségben fekvő Cellébe, Németországba.[1] Először Scheitz András hannoveri festőtől tanult festeni, majd Largilliere Miklósnál folytatta tanulmányait Párizsban, később pedig Hollandiába vitte művészi becsvágya és ösztöne.

II. Rákóczi Ferenc udvarában sokáig tartózkodott, 1712-től kezdve pedig mint II. Ágoston lengyel király udvari festője élt Varsóban. Ezután III. Ágost szász király udvari festője lett s e díszes állásban érte őt el a halál Drezdában 1757. aug. 6-án. Lüneburgban és Hamburgban tanult. Hannoverben Scheitz Andreas, míg Párizs-ban Nicolas de Largillière tanítványa volt.[2] Majd folytatott tanulmányokat Hollandiában is. 1703–1707 között udvari festő lett Berlinben. Itt főként Frigyes Vilmos trónörököstől kapott megrendeléseket.

1707-ben Rákócziné közvetítésével II. Rákóczi Ferenc szolgálatába állt. A fejedelem általa festett két legismertebb portréja közül az egyiket még idehaza, 1708-ban festette,[3] a másik, melyen az Aranygyapjas rend jelvénye is megfigyelhető, már a lengyelországi emigrációban készült. Az előbbit ma a Nemzeti Múzeum, az utóbbit a Nemzeti Galéria őrzi. Rákóczi Franciaországba távozása után egy ideig még Észak-Lengyelországban élt, kölcsönökkel segítette az elszegényedett bujdosókat, így Vay Ádámot és Beniczky Gáspárt is.

1713–1723 között II. (Erős) Ágost lengyel király és szász választófejedelem szolgálatában állt, előbb alkalmi megbízásokat teljesítve, majd 1717-től udvari festőként. 1723-ban megfordult Prágában és Bécsben, ekkor készítette el III. Károly király leányainak, Mária Terézia és Mária Anna főhercegnőknek portréit.

1724–1731 között Magyarországon élt. Ekkor festette meg többek között Ráday Pál és neje, Kajali Klára, valamint a Podmaniczky család tagjainak portréit.

1731-től Drezdában és Lipcsében élt, 1736-ban (immár III. Ágost királytól) visszakapta udvari festői állását. 1749-től fizetését már nem folyósították, de csak 1753-ban nyugdíjazták. Négy évvel később, 85 éves korában hunyt el Drezdában, s ugyanott, a Johannis Friedhofban helyezték örök nyugalomra.

Nevezetes munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Louise de Carignan képmása - Szépművészeti Múzeum, Vásárlás éve: 1899. - 77,3 x 59 cm

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum régi képtárának leírólajtsroma - Bp., 1906.
  • Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 2003. március 14. – augusztus 24. A kiállítás anyagát válogatta és a kiállítást rendezte Buzási Enikő. Budapest, 2003. [Kiállítási katalógus.]
  • Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív (1902) Ennek a kevéssé ismert regénynek érdekes, negatív beállítású mellékalakja a festő Mányoki Ádám.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mányoki Ádám témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Adatok Kupeczky János és Mányoki Ádám életéhez
  2. Dr. Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum régi képtárának leírólajstroma - Bp., 1906.
  3. A portrén látható 1705-ös évszám mindenképpen hibás!