Mányoki Ádám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önarckép (1711)
Kupeczky János: Mányoki Ádám arcképe

Mányoki Ádám (Szokolya, 1673. – Drezda, 1757. augusztus 6.) a barokk kimagasló magyar portréfestője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mányoki János református lelkész fia. 12 éves kora körül a szülők Ádám fiukat Dölfer német tábornokra bízták, aki örökbe fogadta és magával vitte a braunschweig-lüneburgi hercegségben fekvő Cellébe, Németországba.[1]

Lüneburgban és Hamburgban tanult. Hannoverben Andreas Scheitz, míg Párizsban Nicolas de Largillière tanítványa volt.[2] Majd folytatott tanulmányokat Hollandiában is. 1703–1707 között udvari festő lett Berlinben. Itt főként Frigyes Vilmos trónörököstől kapott megrendeléseket.

1707-ben Rákócziné közvetítésével II. Rákóczi Ferenc szolgálatába állt. A fejedelem általa festett két legismertebb portréja közül az egyikkel még idehaza, 1708-ban készült el,[3] a másik, melyen az Aranygyapjas rend jelvénye is megfigyelhető, már a lengyelországi emigrációban készült. Az előbbit ma a Nemzeti Múzeum, az utóbbit a Nemzeti Galéria őrzi. A fejedelem Franciaországba távozása után egy ideig még Észak-Lengyelországban élt, kölcsönökkel segítette az elszegényedett bujdosókat, így Vay Ádámot és Beniczky Gáspárt is. Családot nem alapított, utódai nem születtek.

1713–1723 között Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem számára alkotott, előbb alkalmi megbízásokat teljesítve, majd 1717-től udvari festőként. 1723-ban megfordult Prágában és Bécsben, ekkor készítette el III. Károly magyar király leányainak, Mária Terézia és Mária Anna főhercegnők portréját.

1724–1731 között Magyarországon élt. Ekkor festette meg - többek között - Ráday Pált és nejét, Kajali Klárát, valamint a Podmaniczky család tagjait.

1731-től Drezdában és Lipcsében élt, 1736-ban (immár III. Ágost királytól) visszakapta udvari festői állását, de 1749-től fizetését már nem folyósították, viszont csak 1753-ban nyugdíjazták. Szenvedélyesen belevetette magát a kor aranycsinálási mániájába, ami minden megtakarítását fölemésztette. Négy évvel később, 84 éves korában, teljesen elszegényedve hunyt el Drezdában. A helyi Johannis Friedhofban helyezték örök nyugalomra. Mindössze két tanítványa kísérte utolsó útjára, feje alá szokolyai földet tettek.

Egyéb nevezetes munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Louise de Carignan képmása - olaj, vászon, 77,3 x 59  cm - Szépművészeti Múzeum, a vásárlás éve: 1899

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum régi képtárának leírólajtsroma - Bp., 1906
  • Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Ádám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 2003. március 14. – augusztus 24. A kiállítás anyagát válogatta és a kiállítást rendezte Buzási Enikő. Budapest, 2003 [Kiállítási katalógus]
  • Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív (1902) Ennek a kevéssé ismert regénynek érdekes, negatív beállítású mellékalakja a festő Mányoki Ádám.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mányoki Ádám témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Adatok Kupeczky János és Mányoki Ádám életéhez
  2. Dr. Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum régi képtárának leírólajstroma - Bp., 1906.
  3. A portrén látható 1705-ös évszám valószínűleg még a szolgálata előtti kezdés dátuma.