Agárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agárd
Géza Gárdonyi Statue, Gárdony, 2013.jpg
Gárdonyi egész alakos szobra szülőházánál Agárdpusztán
Közigazgatás
Település Gárdony
Alapítás dátuma 12. század[1]
Irányítószám 2484
Népesség
Teljes népesség 4426 fő (2013. jan 1.)[2] +/-
Elhelyezkedése
Agárd (Magyarország)
Agárd
Agárd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 11′ 15″, k. h. 18° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 15″, k. h. 18° 36′ 00″

Agárd egy település Fejér megyében, a Velencei-tó déli partján, közigazgatásilag Gárdonyhoz tartozik. Agárd könnyen megközelíthető vasúton (Budapest–Székesfehérvár vasútvonal) és közúton (7-es főút, 6212-es közút) egyaránt. Agárd Gárdonnyal együtt jelentéktelen település maradt egészen a 19. század elejéig, amikor a fürdőkultúra kezdett megerősödni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agárd területén bronzkori leleteket is találtak, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek által feltételezettől – nem volt a tóparton, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt. Agárdpuszta első okleveles említése 1193-ból való, ekkor királyi birtok volt. 1543-ban a Székesfehérvárt elfoglaló törökök feldúlták Agárdot és Gárdonyt, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történtek a pusztára, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnált.

1775.decemberében Ürményi Józsefé lett a terület, ahol 1780-ban már 4 házat, 7 családot és 34 lakost regisztráltak. A pusztán 2 vendégfogadó, valamint egy kocsma állt. Az 1786-os helységnévtárban a település már faluként szerepelt. 1814-ben Ürményi Miksa felépíttette a Szent Anna kápolnát, melynek oltárképe Szent Annát, Máriát és Joachimot ábrázolja. 1840-től Ürményi a saját kezébe vette a birtok irányítását, amely ennek hatására nagy fejlődésnek indult. 1841-től önálló lelkészség is működött a területen. 1848-49-ben már Gárdonyhoz hasonló szerepet játszott a környék életében.

A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Agárdon már 34 lakost említenek. Közben Gárdony is fejlődésnek indult. A környék a Nádasdy család marhaállományának legeltetésére szolgált a 19. században, innen a Bika völgye elnevezés, amellyel illetik Agárd térségét.

Gárdonyi Géza emléktáblája szülőháza falán Agárdpusztán

A Déli Vasút 1861-ben építette meg a Budapest-Székesfehérvár vasútvonalat, mely Agárdot is érinti. Az 1870-es években csatolják Agárdot (Dinnyéssel együtt) Gárdonyhoz, ami így jelentős településsé fejlődik. Az 1930-as években népszerű üdülőhellyé válik a Velencei-tó partja, a fejlesztések célja a Balaton tehermentesítése volt.

Az 1848-as forradalmat követően gróf Nádasdy Lipót lett a 3569 kataszter nagyságú birtok új tulajdonosa. Feleségének, gróf Forray Júliának köszönhető, hogy megvásárolta Agárdpusztát, ahol kiemelkedő fejlesztéseket hajtott végre, többek között katolikus iskolát szervezett és átépíttette a kápolnát is. A szomszédos uradalmakhoz képest jelentős fejlődést tudhatott magáénak. A lakosság száma egyre nőtt - 1856-ban 365 fő, 1872-ben pedig már 421-en laktak a településen, akik főként idénymunkásként dolgoztak a pusztán.

Gárdonyi mellszobra Agárdon

Néhány évtizeddel később az agárdi uradalomban, 1863. augusztus 3-án látta meg a napvilágot hazánk neves írója, Gárdonyi Géza Ziegler Géza néven. Anyja a Szent Anna kápolnában római katolikus vallásra kereszteltette meg. Apja, Ziegler Sándor a Nádasdy gazdaság kovácsa volt, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt fegyverkovácsként dolgozott. Ezért később Aradon börtönbe zárták, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Német származása ellenére magáénak érezte a magyar nemzeti eszmét és fiait is ebben a szellemben nevelte. Géza születését követően elköltözött a család a településről.

1863. augusztus 22-én meghalt Forray Júlia grófnő, aki nagyon szerette Agárdot, ezért kívánságára itt temették el. Sírja fölé hatalmas obeliszket emeltetett Nádasdy Lipót. A Nádasdy családnak köszönhetően Agárd lett a vezető uradalom Dinnyés és Gárdony előtt, akiknek neve összeforrt a nemzet és a közérdek szolgálatával. Itt alkalmazták a környék gazdaságai közül elsőként a gőzekét. A folyamatos fejlesztésnek is köszönhetően bő termést tudhatott magának az uradalom, melyet a piacra kellett juttatni, ezért 1892-ben Nádasdy Ferenc 15.000 Ft-os hozzájárulásával a Déli Vasúttársaság megépítette az agárdi kitérőt.

Forray Júlia grófnő obeliszkje az agárdi temetődombon

Az I. világháború nagy változást hozott. A férfi munkaerő hiánya miatt megbénult Agárdpuszta élete. A Tanácsköztársaság ideje alatt földmunkásszervezetet hoztak létre, melynek cselédekből álló bizalmi testülete a birtokot termelőszövetkezetté alakította. Az uradalmi tiszteknek közreműködésével az 1920-as években már jó gazdasági eredményeket értek el. 1926-ban szerződést kötöttek a Magyar-Holland Magvetési vállalattal, melynek köszönhetően nagy mennyiségben termeltek virágot és dísznövényt, amit aztán Hollandiába szállítottak.

1928-ban azonban megkezdődött az uradalom feldarabolása a család eladósodása miatt. Az új tulajdonosok egyike Sigray István mérnök lett, aki a birtokát nagy szakértelemmel igazgatta. A mintagazdaságából származó bánkúti búza vetőmagját az egész országban hasznosították, sőt kanadai és moszkvai kiállításokra is eljutott.

A Nádasdy-birtok felosztásának jelentős szerepe volt abban, hogy Agárdon megkezdődött a fürdőtelep kialakítása. Egy 1930-ban tartott vármegyei értekezleten határoztak a tó egész déli partján kialakítandó fürdőéletről. A villatelep kiépítésére Agárd adottságait ítélték kedvezőbbnek, míg az üzletek, műhelyek számára Gárdony volt alkalmasabb. Ennek köszönhetően a harmincas években Agárd rohamos fejlődésnek indult. 1500 kiparcellázott nyaralótelket értékesítettek, amelyet Nádasdy-féle Fürdő- és Üdülőtelepnek neveztek el. 1934-ben pedig a Pénzügyminisztérium építtetett 26 szobás üdülőt a településen. A fejlődés további kiterjesztésére megalakult az Agárdi Templomépítő Bizottság és az Agárdi Fürdő Egyesület, melynek egyik vezetője az agárdi birtokos Sigray István lett. Az egyesület részt vett a Velence-tavi Országos Szövetség munkájában is, és együtt dolgozták ki a tó teljes szabályozására vonatkozó elképzeléseket.

A balatoni műút megépítésével könnyen megközelíthetővé vált a település, valamint a gárdonyi benzinkút létesítésével még vonzóbb lett Agárd. A helyi tulajdonosok a környezet szépítésére, a kopár területre 30 ezernél is több gyorsan növő facsemetét ültettek ki. Bevezették a villanyt, több artézi kutat fúrtak, korszerű strandot hoztak létre. 1936-ban a fejlettségi szintje miatt fürdőhely minősítést kapott.

Az 1930-as évek végén létesítették az első postahivatalt és felszerelték a telefont is. 1937-ben épült meg a református templom, majd 1938-ban a Szent István királyról elnevezett katolikus templom. 1944-re az új parcellázásnak köszönhetően 760 nyaralóból álló telep alakult ki, melynek köszönhetően a nyári időszakra 4-5 ezer főre bővült a lakossága. A vasúti közlekedés hatására rengeteg, főként budapesti és székesfehérvári fürdőzni vágyó kereshette fel a tavat.

1944 őszén érte el a háború a települést, a fronthelyzet 1944. december 7-től 1945. március végéig tartott. A három és fél hónapig zajló harcok alatt jelentős károkat szenvedett el Agárdpuszta, illetve a fürdőtelep. 1947-ben a Fürdő- és Sportegyesület közreműködésével társadalmi megmozdulások keretében hozták rendbe az utakat, vízelvezető árkokat illetve a strandokat.

Az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő főbejárata

A második világháborút követő földreform után termelőszövetkezeti csoportok alakultak. 1957-ben az Agárd-zichyújfalui Állami Gazdaság 7761 kat. hold területen gazdálkodott, amelynek 81 %-a szántó, 5 %-a legelő, 4 %-a pedig gyümölcsös volt. A lakosság az állami gazdaság, illetve a termelőszövetkezetnek köszönhetően gyorsan nőtt és ezzel együtt a gyermekek száma is emelkedett, akiknek az oktatásáról az 1959-ben állami támogatással épült új iskola gondoskodott. 1968-ban Agrokomplex néven három állami gazdaság egyesült, 1969-ben pedig átadták a Phylaxiát, az Állami Oltóanyag és Tápszertermelő Vállalat kísérleti állattartó telepét. Agárd fejlődése az 1970-es években már olyan mértékűvé vált, hogy Gárdony belterületévé kellett nyilvánítani. 1972-ben 4 hektáron létesült a Velence-tavi Vízi sport Iskola, mely a vízi sportok utánpótlásáról hivatott gondoskodni.

A fejlesztések kizárólag Agárdra koncentrálódtak, megkezdték a tószabályozást, illetve a csatornázást és kialakították a település szélén található 23 hektáros Parkerdőt is, mely a mai formájában a sportokat kedvelőket hivatott kiszolgálni. A kormányprogram keretében megvalósult fejlesztések fellendítették a környék idegenforgalmát. Ekkor építették ki a Parkstrandot, a szabad strandot, korszerűsítették a Napsugár strandot, valamint elkészült a Touring-Hotel, a Nemes Kócsag Kemping és az Agárd-Motel is. 1976-ban Agárd nyugati részen sorházakat emeltek, továbbá az óvodát és az iskolát is bővítették.

A 20. század utolsó évtizedeiben az ország egyik legkulturáltabb idegenforgalmi területe lett, nem ritkán 40-50 ezer ember kereste fel a tavat. A térség idegenforgalmi értékét növeli a bikavölgyben feltörő 58 fokos termálvíz, amelynek hasznosítására épült termálfürdő munkálatai 1984-ben fejeződtek be, új távlatokat nyitva ezzel a turizmus fejlődésében. Időközben az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő kinőtte magát és állami támogatással 2008-ra jelentősen kibővülve várja az oda látogatókat.

Néhány éve az általános iskola (és gimnázium) és az idősek otthona fűtését a termálvízzel oldják meg.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agárdon a Chernel István Általános Iskola és Gimnázium és Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény biztosítja az általános és középfokú oktatást. Az iskolát 1959-ben adták át. A második világháború előtt is működött iskola a Agárdon, azonban nem folytonosan, évtizedes kihagyásokkal. Ilyenkor az agárdi (és gárdonyi) diákoknak Zichyújfaluba kellett iskolába járniuk, ugyanis ott a Zichy család az 1810-es évek óta iskolát tartott fönn.

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agárd vasúti megállóhelye a 30a számú (Budapest-Déli - Székesfehérvár) vasútvonalon van. A vasútvonal nagyon jó közlekedési feltételeket biztosít Agárd számára. A 7-es főúton busszal elérhető Budapest és Székesfehérvár, buszjárat kapcsolja össze Zichyújfaluval és Pákozddal is. Agárdot érinti a déli parton (Velence-Gárdony-Agárd-Dinnyés útvonalon) közlekedő, helyi járat szerű körjárat is.

Agárd hajóállomása a Velencei-tavi hajózás központja.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agárdon számos kisvállalkozás tart fönn üzletet. Köztük zöldség-gyümölcs kereskedéseket, vegyeskereskedéseket, szaküzleteket. 2012-ben a Lidl Magyarország Kft. épített szupermarketet a településen.

Vallási élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Anna Kápolnát 1814-ben Ürményi Miksa építtette Kasselik Fidelióval. A kápolna oltárképe Szent Annát, Máriát és Joachimot ábrázolja, Hesz János Mihály festménye. Hesz János 1815-ben festette meg az oltárképet, majd a kép monumentális változatával, esztergomi Szent Anna plébániatemplom fő oltárképével 1829-ben készült el,mely teljesen megegyezik az agárdi oltárképpel. Ma az esztergomi bazilikában tekinthető meg. Ebben a kápolnában keresztelték meg a hazaszeretet nagy példaadóját, az Egri csillagok halhatatlan íróját, Gárdonyi Gézát. A kápolna anyakönyvében még ma is megtalálhatók Gárdonyi (Ziegler) Géza születési adatai. A kápolnát 2013-ban a Gárdonyi Géza emlékév keretében felújították, ugyanis évek óta elhagyatott volt. Újbóli felszentelését Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök végezte.

Az 1934-ben megalakult a Agárdi Templomépítő Bizottság 1937. június 27-én szenteltette fel a református templomot. A szentelési imát Dr. Kovács Sándor ev.püspök mondta. A templomot a Velencei-tó "elvarázsolt kastélyá"-nak is szokták nevezni többek között a falra felfuttatott borostyán miatt.

A bizottság 1938-ra felépítette a Szent István király római katolikus templomot, Hesz János tervei alapján. A templom ekkor Agárdpuszta filiája, majd 1947-től plébánia ,1949-től önálló lelkészség lett. 2000-óta a templom helyi védettséget élvez.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agárd (és a Velencei-tó környék) legnagyobb és leghíresebb rendezvénye kétségkívül a Velencei-tavi Hal-, Vad-, Bor- és Pálinkafesztivál. A rendezvénysorozat minden év májusában megrendezésre kerül.

Vendéglátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csutora Étterem
  • Gulyás Csárda

Strandok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Agárdi Popstrand
  • Parkstrand
  • Napsugár Strand
  • Agárdi Szabadstrand
  • Holdfény Strand (Agárd - Gárdony határa)
Gárdonyi szülőháza, vagyis a Gárdonyi Géza Emlékház Agárdpusztán
Az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémia egyik épülete az agárdpusztai Nádasdy-kastély lett

Szállodák, kempingek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Touring Hotel
  • Agárd Motel
  • Viking Apartman Hotel
  • Bagolyvár Vendégház
  • Nemes Kócsag Kemping
  • Pákász Tanya

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rönkvár
  • Gárdonyi Géza Emlékház
  • Rönkvár
  • Velencei-tavi Galéria
  • Agárdi Tematikus Sétány
  • Madárvárta
  • Szent István király plébániatemplom
  • Református templom
  • Szent Anna kápolna
  • Nádasdy-kastély (Sándor Károly Labdarúgó Akadémia)
  • Egykori Strandszálloda
  • Katonai emlékpark
Szobrok, emlékművek
  • Huszár Imre: Szarvas
  • Laborc Ferenc: Vízbe lépő nő
  • Gárdonyi Géza mellszobra
  • Bory Jenő: Tótündér
  • Huszár Imre: Női akt
  • Palotai Gyula: Fésülködő (termálfürdő)
  • Laborc Ferenc: Kozmikus formák
  • Országzászló
  • Nádasdy-obeliszk

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Agárdi Pálinkafőzde termeli Magyarország egyik legjobb pálinkáját. A pálinkafőzdében néhány éve a finn mikulás is járt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.velenceitonal.hu
  2. (magyar nyelven) (PHP). Velencei-tó Portál, 2013. január 1. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
Wikitravel
A Wikitravel tartalmaz Agárd témájú leírást.