Hesz János Mihály
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hesz János Mihály (Eger, 1768. szeptember 18. – Bécs, 1830.) festő, rézmetsző.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Már 15 éves korában megpróbálkozott az olaj- és freskófestészettel. 21 évesen Bécsbe került a festőakadémiára. Művészi pályáját Maulbertsch mellett kezdte. 1791 és 1794 között a bécsi akadémián tanult, majd a bécsi császári mérnökkari akadémia szabadkézi rajz tanára. Bécsben végezte tanulmányait Maurer alatt, tanár lett a katonai mérnöki akadémián, és több jeles, különösen történeti és szentképpel alapította meg hírét. 1804-ben első díjat nyert Priamus elkéri Achillestől Hektor holttestét című képével. Történelmi tárgyú képeken kívül oltárképeket festett, melyek nagy része magyarországi templomokban található.
Művei [szerkesztés]
Munkái közül említendők:
- Priamus Achillesnél; Szent István magyar király; Nepomuki Szent János; Keresztelő Szent János; Mária mennybemenetele (ez a négy kép az egri székesegyházat díszíti);
- Esztergom, Szent Anna-templom főoltára;
- Feltámadás (Nagycenk, Széchényi sírkápolna);
- Mária születése (Sopronkövesd, római katolikus templom);
- Szent Miklós megdicsőülése (Pereszteg, római katolikus templom);
- Szent András (Iván, római katolikus templom);
- András apostol halála (Széchenyi Ferencné, Festetich Julianna grófné számára);
- Szent Mária (Keglevich gróf számára);
- Két oltárkép Szent Gáspárról és Szent Miklósról (a bécsi wiedeni plébániatemplom számára);
- Szent István keresztelése (az esztergomi bazilikában).
Források [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Magyar Művészet 1902. 1. szám.
- Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768–1833?) festészetéhez, Művészettörténeti Értesítő, 1981. 200–205.

