Kánikula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kánikula a Közép-Európában rendszerint május vége és augusztus vége között előforduló, több napon át (időnként több hétig) tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérsékletekkel járó, általában csapadékszegény időszak. A szó latin eredetű, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.

Közép-Európában kialakulásában gyakran jelentős szerepet játszanak az észak-afrikai (szaharai) eredetű légtömegek.

Hőmérséklet-különbségek Európában 2003-ban

Hatása mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból jelentős. Különösen az idősek és a gyermekek szervezetére megterhelő, az előbbiek körében esetenként jelentősen megugró halálozási arányt idézhet elő.[1] Gazdasági szerepe az elmúlt évtizedekben, a légkondicionáló berendezések elterjedésével nőtt meg, mivel ezek energiafelhasználása miatt az elektromos hálózatok csúcsterhelése a korábban szokásos téliről a nyári időszakra tevődött át.

Nyelvünkben a kánikula szó először a 16. században fordul elő: „hő hónap” értelmezéssel. A latin szó más nyelvekbe is bekerült: például az olaszban „canicola”, a franciában „canicule”. A németeknél a „Hundstage”, az angoloknál a „dog days” jelenti a kánikulai napokat; ők a latin „dies caniculares” szókapcsolatot fordították le.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]