Nagy Kutya csillagkép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Kutya csillagkép
Canis major constellation map.png
Adatok
Latin név Canis major
Latin birtokos eset Canis Majoris
Rövidítés CMa
Rektaszcenzió 6h 11m – 7h 28m
Deklináció -11° 00´ – -33° 15´
Területe 380 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés 43
Teljesen látható északi 57°-tól déli 90°-ig
Legfényesebb csillag α Canis Majoris (Szíriusz)
fényessége -1,44m
Szomszédos csillagképek

A Nagy Kutya (latin: Canis Major) egy csillagkép.

Canis Maior - A Nagy Kutya csillagkép

Története, mitológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy tartják, hogy a Nagy Kutya és a Kis Kutya Orionnak, az égi vadásznak vadászati kísérői, és ennek megfelelően követik őt a napi, keletről nyugat felé tartó mozgásban. A Nagy Kutya annyira délen van, hogy Észak-Európából nézve csak részben figyelhető meg. Ez főleg a csillagkép déli részeire vonatkozik, ahol a kutya lábait kellene elképzelni. Skandinávia északi részére a Nagy Kutya teljesen elveszett.

Az ókori Egyiptom számára a Szíriusz megjelenése az égbolton egyet jelentett a Nílus évenként ismétlődő, életet adó áradásával, a méz eredetével, a kutyák nyári izgatottságával (amiből a „kánikula” szavunk származik), és a mesés főnix madárral.[1]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz, vagyis az α Canis maioris. A Földről látható csillagok között ez a legfényesebb (a Napot kivéve).

  • α Canis Maioris - Szíriusz. -1,44m fényességével a Földről látható legfényesebb csillag. Távolsága 8,7 fényév, a Napot 23-szor ragyogja túl, felszíni hőmérséklete 11 000K, az A1 színképosztályba tartozik, átmérője 1,8-szer nagyobb a Napénál. Tőle 2,5" és 11" közötti távolságra található a híres, de kisebb távcsövekkel nehezen megfigyelhető Szíriusz B. Ez egy fehér törpe, amelynek anyagsűrűsége 90 000-szer nagyobb, mint a Nap anyagáé. A Szíriusz társának látszó fényessége 8,7m, a főcsillagot 49,98 év alatt futja körül. A pálya fél nagytengelye 7,62 ", excentricitása 0,58. Színképtípusa A5.
  • β Canis Maioris - Mirzam (Előfutár). A 2m fényes csillag 500 fényév távol van. Színképtípusa B1. Évenkénti sajátmozgása 0,003", és 34 km/s sebességgel távolodik.
  • γ Canis Maioris - Muliphein (A kutya füle). 4,07 fényrendű csillag. Fénye 325 év alatt jut el hozzánk. A színképtípusa B8.
  • δ Canis Maioris - Wezen (Súly). Látszólagos fényessége 1m,83, a színképtípusa F8, 20 000-szer ragyogóbb a Napnál. Távolsága 1800 fényév.
  • ε Canis Maioris - Adhara (Szüzek). Szuperóriás, a héliumcsillagokra jellemző B1 típusú színképpel. 430 fényév távolságban van, 1,73 fényrendű.
  • η Canis Maioris - Aludra (A szűz). 2,45m fényes csillag, ahonnét a fény 3000 év alatt ér Földre. B5 színképtípusú szuperóriás.
  • Zeta Canis Majoris - Furad. Színképtípusa B2.5V, 3,02m fényes csillag, 340 fényév távolságban van.
  • Omicron Canis Majoris - Színképtípusa B3Ia, 3,02m fényes csillag, 2600 fényév távolságban van.
  • VY Canis Majoris hiperóriás, amely félszabályos változóként legfényesebb időszakában a láthatóság határán van. 1500 parszekre van a Naprendszertől.
A Szíriusz kísérőjéről és annak keringési idejéről a Ny-afrikai Mali egyik népcsoportja, a dogonok sok évszázaddal ezelőtt tudtak, az időszámításukat és a szertartásaikat is ehhez viszonyították. A kísérő csillagot -nak (nehéz csillag) nevezték.

Mélyég-objektumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy Kutya a Tejút közepén helyezkedik el, és ezért egy sor nyílthalmaz található benne. Közülük legszebb a Messier 41. A Szíriusztól 4°-kal délre van, és ezért látcsővel vagy távcsővel könnyen megkereshető. Távolsága 2350 fényév, és mintegy 25 fényesebb csillagot tartalmaz. Legfényesebb csillagának fényessége 6,9 magnitúdó. A halmaz csillagainak száma, 13 magnitúdóig kb. 100.

Figyelemre méltó az NGC 2362 is, amely kb. 4600 fényév távolságra van. A halmaz legfényesebb csillagát, τ Canis maiorist már szabad szemmel is észrevehetjük, mivel fényessége 4,5 magnitúdó. Ez egyébként hármas rendszert képez másik két csillaggal. Tőle 8,2"-re van egy 10 magnitúdós csillagocska, míg 14,5" távolságban egy 11 magnitúdós kísérő. Ezt a két csillagot legalább 10 cm nyílású távcsővel könnyen felismerhetjük. A τ Canis maioris észrevehetően kiemelkedik ebből a mezőnyből. A tőle halványabb csillagok legfeljebb 6-7 magnitúdósak. Éppen ezért ennek a halmaznak a megfigyeléséhez vagy jó látcsövet, vagy legalább 5 cm nyílású távcsövet kell használnunk. Legalább 40 csillag tartozik a halmazhoz, és abszolút értelemben van köztük néhány eléggé fényes csillag is. Ebből arra lehet következtetni, hogy NGC 2362 a legfiatalabb nyílthalmazok egyike, amelyet az égen eddig felfedeztünk. Kora valószínűleg csak mintegy 1 millió év. Ebben némiképp hasonlít a jól ismert kettős halmazra a Perzeuszban.

Az NGC 2354, egy másik nyílthalmaz 60 halványabb csillagot tartalmaz.

Az NGC 2204-ben is kissé halványabb csillagok vannak.

Az NGC 2360 halmaz legfényesebb csillagainak a fényessége 9 magnitúdó körül van. Ehhez a halmazhoz 12 magnitúdóig mintegy 50 csillag tartozik.

Gömbhalmazok a Nagy Kutyában nem fordulnak elő. A diffúz ködöknek is, a Tejút ellenére, kevés képviselője található itt.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kánikula szó a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Canis Major című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Kutya csillagkép témájú médiaállományokat.