Nyilas csillagkép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyilas csillagkép
Sagittarius constellation map.png
Adatok
Latin név Sagittarius
Latin birtokos eset Sagittarii
Rövidítés Sgr
Rektaszcenzió 17h 43m – 20h 29m
Deklináció -11° 40’ – -45° 15’
Területe 867 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés 15
Teljesen látható északi 55°-tól déli 90°-ig
Legfényesebb csillag ε Sagittarii (Kaus Australis)
fényessége (változó) 1,9m
Szomszédos csillagképek
Sagittarius ábrázolása az asztrológiában
Trifid-köd a Nyilas csillagképben

Nem tévesztendő össze ezzel: Nyíl csillagkép (Sagitta)

Sagittarius.gif

A Nyilas (latin: Sagittarius) egy csillagkép, egyike a 12 állatövi csillagképnek. Az állatöv kilencedik jegye, ahol a Nap elhagyja a téli napfordulót. 73, szabad szemmel is látható csillagból áll, melyek között egy másodrendű és hat harmadrendű csillag van.

Aziron kentaur jelképének tekintették, már Eudoxus és Aratus említik munkáikban. Régi csillagtérképeken félig ló, félig emberként ábrázolják, felvont íjjal.

Története, mitológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görögök kentaurjaihoz kapcsolható csillagképet már Mezopotámiában is nyilazó emberként képzelték el. A kentaurok közül, akiket vadnak és kegyetlennek tartottak, Kheirón volt az egyetlen bölcs és nagylelkű tanítómester: tanítványait, többek között Akhilleuszt, az orvoslás, az íj, a parittya és a lant művészetére oktatta. Kheirón halhatatlan volt, egy napon azonban Héraklész véletlenül megsebesítette mérgezett nyilával, és Kheirónnak rettenetes szenvedéseket kellett emiatt eltűrnie. Mivel fájdalmai nagyon erősek voltak, Kheirón önként lemondott halhatatlanságáról. Zeusz hagyta őt meghalni és halála után az égboltra helyezte csillagkép formájában.

Láthatósága, megkeresése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyilas az égi egyenlítő alatti csillagkép. Északi határa -11,5°-on, déli határa -45°-on húzódik, de mert azon a részen nincsen jelentős égi objektum, mondhatjuk, hogy Magyarországról delelésekor tökéletesen megfigyelhető, legkényelmesebben nyári estéken.

A Nap látszólagos égi útja során az északi részen halad át: december 18-án lép a konstelláció területére, és január 20-án hagyja el.[1] A csillagkép érdekesebb látnivalókat tartalmazó északi és nyugati része márciusban, hajnalban már a délkeleti látóhatár fölött van. Június elején éjfél előtt ugyanott már majdnem a teljes terület látható. A hónap végén éjféltájban delel. Ez a legkedvezőbb megfigyelési helyzet, amely október közepéig, végéig fennáll: havonta két órával korábban következik be a delelés, de a Nap is egyre korábban nyugszik. November hónap folyamán, napnyugta után még felkereshető a délnyugati horizont fölött.

A Nyilas csillagkép a déli horizont fölött 10-25°-os magasságban, a Tejút legfényesebb részén helyezkedik el, tekintettel arra, hogy itt van galaxisunk középpontja. Emiatt már kézi látcsővel is fényes felhők, halmazok figyelhetők meg a területen. Fényes csillagainak jellegzetes csoportosulása miatt az amatőrök „égi teáskannának” is nevezik.

A belső bolygókról a csillagképek kapcsán azért nem szükséges szólni, mert a Naphoz többé-kevésbé közel vannak, és elég gyorsan változtatják helyzetüket. A Mars legközelebb 2012. november 12-től december 25-ig tartózkodik a Nyilasban: megfigyelése a Nap közelsége miatt nehéz, de napnyugta után kevéssel megpillantható a délnyugati ég alján. A Plútó 2006 óta látszik a Nyilas csillagkép égi háttere előtt, és 2023-ig még ott is marad.[2][3]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillaghalmazokban és -ködökben nagyon gazdag csillagkép, itt található a Tejútrendszer középpontja is. 1977. augusztus 15-én a csillagkép irányából (19h 25m rektaszcenzió, -26° 57′ deklináció) észlelték a Hűha! jelet, mely egy földön kívüli civilizációtól eredő rádiójel is lehetett, és a SETI-kutatások egyik legérdekesebb eredménye.

Csillagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mélyég-objektumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Évszázados léptékben ez a precesszió miatt változik.
  2. A Plútó nagyon halvány, ezért azonosítása, megfigyelése legalább 25 cm nyílású távcsövet igényel.
  3. Guide számítógépes planetárium program

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyilas csillagkép témájú médiaállományokat.