Trifid-köd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Trifid-köd, optikai felvételen …
… és infravörös színtartományban készített képen.

A Trifid-köd (Messier 20, NGC 6514) egy világító gázfelhő a Nyilas csillagképben, amely egy – a ködből képződött csillagokból álló – nyílthalmazt is tartalmaz. Guillaume Le Gentil francia csillagász fedezte fel 1750-ben, majd Charles Messier katalogizálta M20 számon. A trifid szó jelentése: három lebenyre osztott, amely az objektum jellegzetes megjelenése utal.

A Trifid-köd fontos csillagképződési hely; belsejében – az összesűrűsödő gázfelhőből – tömegesen alakulnak ki az új csillagok. A 2005 januárjában készített infravörös felvételeken 30 embrionális állapotban levő, és 120 újszülött csillagot fedeztek fel, amelyeket korábban nem tudtak megjeleníteni az optikai felvételeken.

A belsejében van egy O7-es színképtípusú, rendkívül forró csillag, tőle származik a látszó fényesség nagy része. Körülbelül 2200 fényév távolságra van.

Megfigyelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes méretű köd, de az alacsony felületi fényessége miatt komolyabb távcsövekre van szükség a tanulmányozásához.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Science.jpg    NGC 6512  •  NGC 6513  •  NGC 6514  •  NGC 6515  •  NGC 6516