Csillagkép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Delfin csillagkép

Az éjszakai égbolt csillagai közti könnyebb eligazodás érdekében az emberek már ezer évekkel ezelőtt az egymáshoz közel látszó, fényesebb csillagok csoportjait – nem kis képzelőerővel – emberi vagy isteni lények, állatok vagy tárgyak képével ruházták fel: ma is ez a „csillagkép” – latin eredetű szóval konstelláció – egyik jelentése.

Minden népnek megvoltak a saját csillagképei, így a magyaroknak is, de a nagyobb kultúrnépeké is jól ismerhető. Az sem meglepő, hogy egymástól teljesen függetlenül is számos, nagyjából ugyanazon csillagcsoportból alkottak csillagképeket, más-más néven. Az európai kultúrkörben a görög mitológián alapuló csillagképrendszer honosodott meg, és a csillagászatban ez vált nemzetközivé.

A csillagkép csillagai közel azonos látóirányba esnek, de tőlünk és egymástól a legkülönbözőbb távolságban lehetnek. Ez látható a jobb oldali ábrán, a Delfin csillagképpel illusztrálva. Két csillag (β és γ) a valóságban csak olyan távol van egymástól, mint a Napunk és az alfa Centauri, a hozzánk legközelebbi csillag; ezzel szemben az egymás mellett levőnek látszó η és ε távolsága valójában tízszer ennyi, 40 fényév.

Egyes csillagképeken belül előfordulnak önálló névvel rendelkező csoportosulások: ezeket csillagalakzatoknak, idegen szóval aszterizmusoknak nevezzük.

A csillagképek fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az égbolt északi félgömbjének ábrázolása csillagképekkel, csillagokkal és a fő égi körökkel, ahogy kívülről látszik. Körben az állatövi jegyek 1 fokos skálával.
Csillagképek ábrázolása a Cellarius Harmonia Macrocosmica-ban

Bár az időben távolabbra is vissza lehetne menni, elsőként említhető, hogy Aratosz görög költő Kr. e. a 3. században Phainomena című költeményében részletesen ismertette kora 40-nél több csillagképét. A csillaggömbök (glóbuszok) is ezeket ábrázolták, a fényesebb csillagokkal együtt. A kora újkori „figurális” csillagtérképeknek, atlaszoknak művészi értéke összevethető tudományos jelentőségükkel, bár a csillagokat is helyüknek és fényességüknek megfelelően igyekeztek ábrázolni. A 17. század legelterjedtebb ilyen műve a Johannes Bayer által készített Uranometria, amely több kiadást ért meg.

A távcső csillagászati elterjedése jelentős hatást gyakorolt a csillagképekre is. A halványabb csillagok területi besorolásához új csillagképeket kreáltak a már meglevőek közötti üres területeken. E vonatkozásban Hevelius danzigi lengyel csillagászt említhetjük: ő alkotta a ma is használatos Hiúz, Zsiráf, Gyík, Szextáns csillagképeket, valamint az alább említendő Pajzs és a „Róka a lúddal” (Vulpecula cum Ansere) csillagképeket, mely utóbbi elnevezése mára Kis Róka lett. A déli égbolt csillagképeinek kialakításában nagy érdeme volt Nicolas Louis de Lacaille francia pap csillagásznak, aki elsősorban technikai eszközökről nevezett el égterületeket. Közülük ma is él a Háló (értsd: távcsövek látómezejében lévő beosztás, szálkereszt), Ingaóra, Kemence (vegyészeti), Körző, Légszivattyú, Oktáns, Tájoló és Távcső. Nem honosodott meg ugyanakkor Herschel Kis- és Nagy távcsöve és a Kvadráns, melyekről az általa készített csillagtérkép tanúskodik. Egy másik nevezetes módosítás, amikor a nagy területű Argonauták hajóját (Argo Navis) három önálló csillagképre – Hajógerinc, Vitorla és Hajófar – osztották.

Érdekes kísérlet volt a 17. században a keresztény égbolt megalkotása, amely Julius Schiller nevéhez fűződik. Az állatöv 12 csillagképének a 12 apostollal való megfeleltetése szinte magától értetődik; az Orionból Szent József, a Kentaurból Ábrahám, a Nagy Kutyából Dávid király lett volna. Különböző uralkodók dicsőítését, mecénásnak megnyerését célozta például a György hárfája (III. György, angol király) kialakítás, vagy az Orion övcsillagainak Napóleon csillaga névre átkeresztelése; az eredetileg Sobieski Pajzsából mára a Pajzs név maradt meg.[1]

A csillagképekről nehéz lenne a csillagtérkép említése nélkül beszélni, hiszen térképen kerülnek bemutatásra. Az ókori mondavilágot művészien megjelenítő csillagképgrafikát tartalmazó atlaszok utolsó két legjelentősebbje Flamsteed Atlas Coelestise (1729) és Bode Uranographiája (1802). Az idő múlásával az atlaszokban a hangsúly egyre inkább a csillagok pontos ábrázolására helyeződött át, a csillagképek jelölése a figurális körvonalak és görbe vonalú határok feltüntetésére redukálódott.

A ma érvényes csillagképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század nagy égboltfelmérései nyomán szükségessé vált az egyes csillagképek területének pontos meghatározása, egységesítése, amiről a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-ban hozott határozatot. E. Delporte, belga csillagász javaslatát fogadták el. Az éggömb teljes felülete 88 részre lett felosztva úgy, hogy a csillagképek határvonalait az 1875. epochájú egyenlítői (ekvatoriális) koordináta rendszer pólusokon át húzott gömbi főköreinek- illetve deklinációs köreinek ívdarabjai alkotják. Amennyire lehetett, megtartották a korábbi, általánosan használt neveket és égterületeket. Az előbbire jellemző, hogy a majd' két évezreddel korábbi Ptolemaiosz-féle 48 csillagképből 47 megmaradt,[2] az utóbbi következménye pedig, hogy az északi pólus vidékét körbeölelő Sárkány csillagképet nem kevesebb, mint ötven oldal határolja. Itt szükséges megjegyezni, hogy a konstellációk határai az égbolthoz, és nem koordináta-rendszerhez rögzítettek, így a precesszió következtében ma már jelentősen eltérnek az óra- és deklinációs köröktől.

Egy további érdekesség, hogy a Kígyó csillagképet a Kígyótartó két részre osztja, amelyet a „Kígyó feje” illetve a „Kígyó farka” névvel különböztetünk meg.[3]

Az is nemzetközi megegyezés, hogy a tudományos publikációkban a csillagképek latin nevét kell használni, valamint bizonyos esetekben az egységes három vagy négy betűs rövidítéseket, bár az utóbbi használata fokozatosan megszűnt, napjainkban már csak elvétve találkozunk vele.

Csillagképnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ma használatos csillagképek neve az európai tudomány hagyományainak megfelelően görög és latin nyelvű, eredetű, de magyar nevük is van. A szakirodalomban – de az amatőrcsillagászatban is – ez utóbbi ritkán használatos, és a nyelvészet szempontjából is határterület, ezért kőbevésett szabály nem vonatkozik rájuk.

A Magyar Csillagászati Egyesület tagjai sorában megtaláljuk az ország meghatározó csillagászati szakembereit, beleértve ennek peremterületeit is, így az asztronómia nyelvi kérdéseiben is illetékes szervezet. Kiadványainak megjelentetése is megköveteli, hogy a nyelvi szakkérdésekben is irányt mutasson. Ennek megfelelően a csillagképek magyar elnevezéseinél igyekszünk az MCSE ajánlatát követni.[4]

A régi magyar csillagképnevekről és csillagászati mondavilágból ízelítőt kaphatunk a Csillagmonda szócikkben, vagy pedig a Népi csillagnevek oldalon.

Kettős besorolások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bármennyire igyekezett Delporte figyelembe venni a korábbi határokat, neveket, ezt nem sikerült, nem sikerülhetett hibátlanul megoldani, így jó néhány csillag neve szerint két csillagképbe is tartozik. Itt csak a legismertebb esetek közül sorolunk néhányat. (A csillag az elöl álló névnek megfelelő csillagkép területén található.)[5]

  • Az Androméda csillagkép legfényesebb, a határvonalhoz nagyon közel eső csillaga, az Alpheratz, azonos a Pegazus négyszögének északkeleti csillagával: α And = δ Peg.
  • δ Col = 3 CMa
  • 10 Leo = 1 Sex
  • 11 Peg = 27 Aqr

A csillagkép fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összetartozónak vélt csillagok által alkotott csillagképet háromféleképpen értelmezhetjük:

  • A csillagkép figurális, művészi ábrázolása csillaggömbön, -térképen és -atlaszban.
  • Az alakzatot alkotó fényes csillagok egyenes vonalakkal összekötve.
  • Az éggömbnek az 1930-ban leírt órakör- és parallelkör ívdarabok által határolt területe.

A csillagképek csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csillagképeket többféle szempont szerint csoportosíthatjuk.

  • Legegyszerűbb az éggömbön elfoglalt hely szerinti felosztás; így beszélhetünk
    • északi (26 darab)
    • egyenlítői (17 darab)
    • déli (45 darab)

csillagképekről.

  • Kitüntetett csoport az ekliptika 12 csillagképe. Ez a legrégebbi ilyen jellegű felfedezése az emberiségnek, ugyanis a legfeltűnőbb égi objektumok, a Nap, a Hold és a bolygócsillagok (bolygók) mindig ebben a zónában tartózkodnak. Valójában ide tartozik még a Skorpió és Nyilas között elhelyezkedő Kígyótartó is, amely az ekliptikának majd' 20 fokos tartományát fedi le.
Nem szabad összekevernünk az ekliptikai (állatövi) csillagképeket az asztrológia által használt állatövi jegyekkel! Ez utóbbiak neve, sorrendje és jele megegyezik a csillagképekéivel, de az ekliptikát tizenkét, egyenként harminc fokos részre osztják.
  • Eredet szerint csoportosíthatjuk a konstellációkat a mitológiai történet alapján. Így beszélhetünk a Cefeusz-Kassziopeia-Androméda, Herkules, Orion stb. mondakörökről; ezek leírása az egyes csillagképeknél olvasható.

A csillagképek mérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai csillagképek területe pontosan meghatározott. Vannak közöttük nagy és egészen kis területűek. A legnagyobb az Északi Vízikígyó, több mint 1300 négyzetfok. A legkisebb a Dél Keresztje, területe a 69 négyzetfokot sem éri el. A teljes lista a Csillagképek méret szerinti listája szócikkben található.

A csillagképek láthatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földünk egy adott pontjáról – pontosabban szólva egy adott szélességi körről – az égbolt bizonyos része az év minden napján látható (az itt elhelyezkedő égi objektumok jelzője cirkumpoláris), míg a másik pólusnál lévő azonos nagyságú terület soha nem látszik. A kettő között lévő gömbövön elhelyezkedő objektumok naponta kelnek és nyugszanak (a Föld két pólusa és az egyenlítő ebből a szempontból speciális eset). Objektum alatt értünk minden égitestet és a csillagképeket is. Mivel ez utóbbiak kiterjedtek, ezért vannak, melyek egyik része cirkumpoláris, másik része kel és nyugszik stb. Az egyes csillagképek magyarországi láthatósági viszonyairól a Csillagképek jegyzéke fejezet táblázatában olvashatunk.

A csillagképek használata napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen a tengeri vagy akár nagyobb szárazföldi utak esetében a csillagképek segítették a tájékozódást. Az újkorban szükséges nagyobb pontosságot már pontosan ismert pozíciójú csillagok vagy más égi jelenségek biztosították, de a csillagképek ma is használatosak.

  • A nyomtatott - de számítógépen megjelenített - térképeknél, atlaszoknál legtöbbször feltüntetik a konstellációk határvonalát és nevét (leginkább három betűs rövidítéssel).
  • A fényes csillagoknál legelterjedtebb a Bayer-féle jelölés, amely a csillagkép birtokos esetét tartalmazza.
  • A változófényű csillagok névrendszere betű (esetleg szám) kombináció csillagképenként ismétlődően, ezért a jelölésben a három betűs rövidítés nem nélkülözhető.
  • A meteorrajok általában arról a csillagképről kapják nevüket, ahol a radiánsuk található (pl. Leonidák, Geminidák, Perseidák stb.)
  • A csillagászati ismeretterjesztő írásokban használatuk gyakori és megszokott.
  • A csillagos éggel való szabad szemes ismerkedés, tájékozódás a fényes csillagcsoportok segítségével a legegyszerűbb, ehhez az érdeklődőknek a csillagképeket célszerű ismerni.
  • Az amatőrcsillagászat minden ágában elterjedten használják az égbolt kisebb területére történő utalással: szabad szemes jelenségek (sarki fény stb.) esetén, meteor- és üstökös megfigyelésnél, bolygók pillanatnyi közelítő helyzetének megadásánál.
  • Kisebb katalógusok esetén előfordulhat a csillagképek szerinti csoportosítás.

Csillagképek jegyzéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin név Rövidítés Magyar név Megfigyelésére legjobb hónap* Egyéb (megjegyzések, főbb látnivalók)
Andromeda And Androméda október (egy része egész évben látható) Androméda-galaxis
Antlia Ant Légszivattyú február  
Apus Aps Paradicsommadár Magyarországról nem látható  
Aquarius Aqr Vízöntő augusztus állatövi csillagkép
Aquila Aql Sas július Altair
Ara Ara Oltár Magyarországról nem látható  
Aries Ari Kos október állatövi csillagkép
Auriga Aur Szekeres december (egy része egész évben látható) Capella
Bootes Boo Ökörhajcsár április (egy része egész évben látható) Arcturus
Caelum Cae Véső december (csak részben látható)  
Camelopardalis Cam Zsiráf december (Magyarországról egész évben látható)  
Cancer Cnc Rák február állatövi csillagkép; Praesepe nyílthalmaz
Canes Venatici CVn Vadászebek április (halványabb csillaga egész évben látható)  
Canis Maior CMa Nagy Kutya január Szíriusz (a legfényesebb csillag az éjszakai égbolton)
Canis Minor CMi Kis Kutya január Procyon
Capricornus Cap Bak augusztus állatövi csillagkép
Carina Car Hajógerinc Magyarországról nem látható Canopus
Cassiopeia Cas Kassziopeia október (Magyarországról egész évben látható)  
Centaurus Cen Kentaur április (csak részben látható) Alfa Centauri a Naphoz legközelebbi csillag
Cepheus Cep Kefeusz augusztus (Magyarországról egész évben látható)  
Cetus Cet Cet október Mira változócsillag
Chamaeleon Cha Kaméleon Magyarországról nem látható  
Circinus Cir Körző Magyarországról nem látható  
Columba Col Galamb december (csak részben látható)  
Coma Berenices Com Bereniké Haja március  
Corona Australis CrA Déli Korona július (csak részben látható)  
Corona Borealis CrB Északi Korona május  
Corvus Crv Holló március  
Crater Crt Serleg március  
Crux Cru Dél Keresztje Magyarországról nem látható  
Cygnus Cyg Hattyú július (egy része egész évben látható) Deneb, Albireo távcsővel felbontható sárga-kék kettőscsillag
Delphinus Del Delfin augusztus  
Dorado Dor Aranyhal Magyarországról nem látható Nagy Magellán-felhő extragalaxis
Draco Dra Sárkány Magyarországról egész évben látható (cirkumpoláris)  
Equuleus Equ Csikó augusztus  
Eridanus Eri Eridánusz november (csak részben látható) Achernar
Fornax For Kemence október  
Gemini Gem Ikrek január állatövi csillagkép
Grus Gru Daru augusztus (csak részben látható)  
Hercules Her Herkules június (egy része egész évben látható) M13 gömbhalmaz
Horologium Hor Ingaóra november (csak részben látható)  
Hydra Hya Északi Vízikígyó február a legnagyobb csillagkép
Hydrus Hyi Déli Vízikígyó Magyarországról nem látható  
Indus Ind Indián Magyarországról nem látható A csillagkép megalkotási folyamatában nem állapítható meg az alap, ezért a Hindu és Indiai magyar név is elfogadott.
Lacerta Lac Gyík augusztus (egy része egész évben látható)  
Leo Leo Oroszlán február állatövi csillagkép
Leo Minor LMi Kis Oroszlán február  
Lepus Lep Nyúl december  
Libra Lib Mérleg május állatövi csillagkép; Zubenelgenubi kettőscsillag
Lupus Lup Farkas május (csak részben látható)  
Lynx Lyn Hiúz Magyarországról egész évben látható  
Lyra Lyr Lant június (egy része egész évben látható) Vega; ε Lyrae kettőscsillag
Mensa Men Tábla-hegy Magyarországról nem látható Nagy-Magellán-felhő extragalaxis
Microscopium Mic Mikroszkóp augusztus (csak részben látható)  
Monoceros Mon Egyszarvú január Karácsonyfa nyílthalmaz
Musca Mus Légy Magyarországról nem látható  
Norma Nor Szögmérő Magyarországról nem látható  
Octans Oct Oktáns Magyarországról nem látható ebben a csillagképben található a Déli Égi Pólus
Ophiuchus Oph Kígyótartó június  
Orion Ori Orion december Betelgeuse, Rigel fényes csillagok; Orion-köd
Pavo Pav Páva Magyarországról nem látható  
Pegasus Peg Pegazus szeptember  
Perseus Per Perzeusz november (egy része egész évben látható) Algol fedési változó; χ és h Persei kettős nyílthalmaz
Phoenix Phe Főnixmadár Magyarországról nem látható  
Pictor Pic Festő Magyarországról nem látható  
Pisces Psc Halak szeptember állatövi csillagkép
Piscis Austrinus PsA Déli Hal augusztus  
Puppis Pup Hajófara január (csak részben látható)  
Pyxis Pyx Tájoló február  
Reticulum Ret Háló Magyarországról nem látható  
Sagitta Sge Nyíl július  
Sagittarius Sgr Nyilas június állatövi csillagkép
Scorpius Sco Skorpió május állatövi csillagkép; Antares
Sculptor Scl Szobrász szeptember  
Scutum Sct Pajzs július  
Serpens Ser Kígyó június két részből áll: Serpens Caput (Kígyó feje) és Serpens Cauda (Kígyó farka)
Sextans Sex Szextáns február  
Taurus Tau Bika november állatövi csillagkép; Aldebaran; Hyadok és Plejádok (Fiastyúk) nyílthalmazok
Telescopium Tel Távcső Magyarországról nem látható  
Triangulum Tri Háromszög október  
Triangulum Australe TrA Déli Háromszög Magyarországról nem látható  
Tucana Tuc Tukán Magyarországról nem látható Kis-Magellán-felhő extragalaxis
Ursa Maior UMa Nagy Medve március (egyébként cirkumpoláris Göncölszekér hét csillaga; Mizar és Alcor szabad szemmel látható kettőscsillag
Ursa Minor UMi Kis Medve Magyarországról egész évben látható Sarkcsillag
Vela Vel Vitorla február (csak részben látható)  
Virgo Vir Szűz április állatövi csillagkép; Spica
Volans Vol Repülőhal Magyarországról nem látható  
Vulpecula Vul Kis Róka július  

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a csillagkép címszóra a Wikiszótárban!

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Drössler, Rudolf. Amikor a csillagok istenek voltak, 1986, Univerzum könyvtár, Budapest: Kossuth könyvkiadó. ISBN 9630927888 
  2. Természettudományi lexikon, 1964, Budapest: Akadémiai kiadó 
  3. Delporte, E.. Délimitation Scientifique des Constellations, 1930, Cambridge: Cambridge University Press 
  4. MCSE Csillagászati jelenségnaptár. (Hozzáférés: 2010. március 11.)
  5. Becvar, Antonin. Atlas Coeli Katalog, 1959 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Josef Klepesta – Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
  • Drössler Rudolf: Amikor a csillagok istenek voltak, Kossuth könyvkiadó, Budapest, 1986, Univerzum könyvtár, ISBN 963-09-2788-8
  • Csaba György Gábor: Kalandozás az égbolton, Gondolat Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-281-788-5
  • Rezsabek Nándor – Sragner Márta: Az ismeretlen (?) Hédervári Péter, Vulkánoktól a csillagok világáig, Aura Kiadó, 2008. ISBN 978-963-7913-35-8

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]