Nagyon nagy tömegű fekete lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az NGC 7052 elliptikus galaxis középpontjában lévő, 300 millió naptömegű, szupermasszív fekete lyuk és a körülötte lévő akkréciós korong a Hubble űrtávcső felvételén

A nagyon nagy tömegű (szupernagy, vagy szupermasszív) fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg között van. A legtöbb - ha nem az összes - galaxis magjában ilyen égitest van.

Közvetlenül még nem sikerült egyet sem megfigyelni.[1] Tömegükre a körülöttük keringő anyag (csillagok és csillagközi gáz) keringési sebességéből következtetünk. Folyamatosan, de nagyon változó intenzitással nyelik el a körülöttük akkréciós korong formájában keringő anyagot, egy részét a korong síkjára merőleges relativisztikus jetek formájában kilövik a csillagközi térbe. Napjainkban a galaxisok magjában lévő szupermasszív fekete lyukak nagy része (így Tejútrendszerünké, melynek tömege mintegy 4 millió naptömeg is) nyugalmi állapotban van, kevés anyag áramlik beléjük. Ha a beáramló anyag mennyisége megnövekszik (például két galaxis ütközésekor), az akkréciós korong felforrósodik, és az energiafelesleg egy részét elektromágneses sugárzás formájában bocsátja ki. Ilyenkor aktív galaxismagról beszélünk.

Fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szupermasszív fekete lyukak fejlődése szorosan összefügg az őket körülvevő galaxis fejlődésével és szerkezetével. Tömegük és a gazdagalaxis központi dudora között nagyon szoros összefüggés van, amit az M-szigma függvény ír le. Legújabban megmutatták, hogy a spirálgalaxisok spirálkarjainak feltekeredettségi szöge összefüggésben van a központi fekete lyuk tömegével.[2]

Tömege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szupermasszív fekete lyukak tömegének valószínűleg van felső határa, elegendően nagy objektumnál ugyanis az akkréciós korong formájában belehulló anyag annyira felhevül, hogy saját sugárzásának nyomása szétfújja az anyag utánpótlását, így a tömegbefogási folyamat leáll. Ezen elméleti megfontolások alapján az így kialakuló fekete lyukak maximális tömege 50 milliárd naptömeg. Az ismert fekete lyukak közül a viszonylag közeli Messier 87 galaxis középpontjában 3 milliárd naptömegű fekete lyuk van (újabb számítások szerint ennek tömege a Napénak akár 6,4 milliárdszorosa is lehet[3]) . A legnagyobb, eddig megismert fekete lyuk jelenleg az OJ 287 jelű, 3,5 milliárd fényévre lévő galaxis középpontjában lévő kettős fekete lyuk nehezebb tagja, ennek tömege 18 milliárd M.[4]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kereszturi, Ákos: Két földtömeget eszik óránként egy fekete lyuk - minden eddiginél közelebb az eseményhorizonthoz. [Origo] Világűr, 2009. május 30. (Hozzáférés: 2009. június 1.)
  2. Székely, Péter: Kapcsolat a spirálkarok és a központi fekete lyukak között. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 27. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  3. Gebhardt, Karl; Thomas, Jens: The Black Hole Mass, Stellar M/L, and Dark Halo in M87. arXiv.org, Cornell University Library, 2009. június 8. (Hozzáférés: 2009. június 10.)
  4. Szalai, Tamás: Mekkorára hízhatnak az extragalaktikus fekete lyukak?. Hírek.csillagászat.hu, 2008. szeptember 10. (Hozzáférés: 2008. szeptember 10.)