Négyzetfok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A négyzetfok a gömbfelület területegysége, a térszög egyik (nem SI) mértékegysége. 1 négyzetfok = {(360/2}\pi{)}^2\ szteradián (sr).

A térszög négyzetfokban (legyen most jele: nf) számított értéke átszámítható gömbrész (legyen most jele: gr) vagy szteradián értékké a következő képletek segítségével:

  1. \Omega_{gr} = \Omega_{nf}{/A} = \pi {/360}^2\ \Omega_{nf} - a gömbrész érték kiszámításához osztani kell a négyzetfok értéket a gömb teljes felszínével.
  2. \Omega_{sr} = {(}\pi{/180)}^2 \ \Omega_{nf} - a szteradián érték kiszámításához szorozni kell a négyzetfok értéket {(}\pi{/180)}^2-vel.

A négyzetfokot leggyakrabban a csillagászatban használják az égbolton lévő egyes objektumok nagyságának kifejezésére. Például a Föld felszínéről nézve a Hold átmérője körülbelül 0,5 fok, így a bezárt térszög kicsit kevesebb, mint 0,2 négyzetfok, ami 4,75×10-6-od (gömb)része a teljes égboltnak, és körülbelül 6×10-5 szteradián. A teljes égbolt (4\pi ) nagysága 41 252,96 négyzetfok.