Bak csillagkép
- Ez a szócikk a csillagképről szól. Az azonos nevű településhez lásd a Bak (település) című szócikket. Baknak nevezik még egyes párosujjú patások hímjét.
| Bak csillagkép | |
| Adatok | |
| Latin név | Capricornus |
| Latin birtokos eset | Capricorni |
| Rövidítés | Cap |
| Rektaszcenzió | 20h 7m – 21h 59m |
| Deklináció | -8° 25´ – -27° 35´ |
| Területe | 414 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 40 |
| Legfényesebb csillag | δ Capricorni (Deneb Algedi) |
| fényessége | (változó) 3,0m |
| Szomszédos csillagképek | |
A Bak (latin: Capricornus) egy csillagkép, egyike a 12 állatövi csillagképnek.
Tartalomjegyzék |
Története, mitológia [szerkesztés]
A csillagkép annyira régi, hogy eredete a homályba vész. Környékén számos vízzel kapcsolatos csillagkép található, talán ezért is lett később a görög monda is „vizes”. Több mint 3000 évvel ezelőtt babilóniai táblákon halfarkú kecskét ábrázoló festményeket találtak. A sumérok Éa istenhez kapcsolták, aki a tengerből emelkedett ki, s tudást adott az embereknek. A görögök Pán alakjához társították, aki a monda szerint a Nílus vizében fürdőzött, mikor megijesztette Tüphón. Az isten páni félelmében alakot akart váltani, alsó fele hal lett, de felső része kecske maradt. A görög mitológia a csillagképet Amaltheiával, a kecskével is azonosítja, aki a gyermek Zeuszt szoptatta, miután az édesanyja, Rhea megmentette őt attól, hogy az apja, Kronosz felfalja. A téli napforduló - bár már a Nyilas csillagképben van - ma is a Baktérítő nevet viseli.
Láthatósága, megkeresése [szerkesztés]
A Bak az égi egyenlítőtől nem túl távoli déli csillagkép, de magassági kiterjedése csak 19°, így Magyarországról teljes terjedelmében látható.
A Nap látszólagos égi útja során január 20-ától február 16-ig van a Bak területén.[1] A csillagkép április közepén egy órával kel a Nap előtt, és a délkeleti látóhatáron kereshető meg jellegzetes csónak alakja, amely a Sas csillagkép alatt van. Június közepén napkeltekor, két hónappal később már éjfél előtt delel, a látóhatár fölött 15-30 fokkal, és egész éjszaka látható. Október közepén este tízkor, november közepén este nyolckor, december közepén kora este, 6 órakor a délnyugati látóhatár fölött helyezkedik el.
A Bak csillagképet a Tejút legfényesebb részétől balra keressük ősszel, az esti órákban, és leginkább a már említett csónakot formázó csillagai alapján azonosíthatjuk.
A Mars 2011. január 15-től február 19-ig tartózkodott a Bakban, de megfigyelése a Nap közelsége miatt nem volt lehetséges. A legközelebbi, 2012. december 26-i visszatérésekor valamivel kedvezőbb a helyzet: 25°-ra van a Naptól, 2 órával később nyugszik, így felkereshető a délnyugati ég alján, de a bolygónak ez a láthatósági állapota lassan romlik.[2]
Látnivalók [szerkesztés]
Csillagok [szerkesztés]
- α1 Cap: A Prima Giedi és az α2 Cap, a Secunda Giedi nagyon tág vizuális kettőst alkot. Távolságuk 690 és 110 fényév, valójában mindkettő kettőscsillag.
- β Cap: A Dabih. Szintén kettőscsillag, két fehér csillagból áll, melyeknek magnitúdója 3,1 és 6,1. Binokulárral szétválaszthatók.
- γ Capricorni - Nashira: fehér színű, 3,7m fényrendű óriáscsillag.
- δ Capricorni - Deneb Algiedi (Állatfarok): harmadrendű fedési kettős, a fénye körülbelül egy nap alatt mintegy 0,2 magnitúdót változik.
- ε Capricorni - Castra: 4m-s, kék színű csillag.
- ρ Cap: Szintén kettőscsillag, egy fehér 4,8-as és egy narancssárga 6,6-es magnitúdójú csillagból áll.
Mélyég-objektumok [szerkesztés]
Messier 30: 7-7,5 magnitúdós gömbhalmaz. Binokulárral is látható, de a részletek felismeréséhez komolyabb eszköz kell.
Irodalom [szerkesztés]
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
- Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
- Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7 [3]
- Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
- Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Capricornus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Lábjegyzet [szerkesztés]
- ↑ Évszázados léptékben ez a precesszió miatt változik.
- ↑ Guide számítógépes planetárium program
- ↑ A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl
|
|||||
|
|||||

