Bak csillagkép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a csillagképről szól. Az azonos nevű településhez lásd a Bak (település) című szócikket. Baknak nevezik még egyes párosujjú patások hímjét.
Bak csillagkép
Capricornus constellation map.png
Adatok
Latin név Capricornus
Latin birtokos eset Capricorni
Rövidítés Cap
Rektaszcenzió 20h 7m – 21h 59m
Deklináció -8° 25´ – -27° 35´
Területe 414 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés 40
Teljesen látható északi 62°-tól déli 90°-ig
Legfényesebb csillag δ Capricorni (Deneb Algedi)
fényessége (változó) 3,0m
Szomszédos csillagképek

A Bak (latin: Capricornus) egy csillagkép, egyike a 12 állatövi csillagképnek.

Alfa Capricorni – látszólagos kettőscsillag

Története, mitológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csillagkép annyira régi, hogy eredete a homályba vész. Környékén számos vízzel kapcsolatos csillagkép található, talán ezért is lett később a görög monda is „vizes”. Több mint 3000 évvel ezelőtt babilóniai táblákon halfarkú kecskét ábrázoló festményeket találtak. A sumérok Éa istenhez kapcsolták, aki a tengerből emelkedett ki, s tudást adott az embereknek. A görögök Pán alakjához társították, aki a monda szerint a Nílus vizében fürdőzött, mikor megijesztette Tüphón. Az isten páni félelmében alakot akart váltani, alsó fele hal lett, de felső része kecske maradt. A görög mitológia a csillagképet Amaltheiával, a kecskével is azonosítja, aki a gyermek Zeuszt szoptatta, miután az édesanyja, Rhea megmentette őt attól, hogy az apja, Kronosz felfalja. A téli napforduló - bár már a Nyilas csillagképben van - ma is a Baktérítő nevet viseli.

Láthatósága, megkeresése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bak az égi egyenlítőtől nem túl távoli déli csillagkép, de magassági kiterjedése csak 19°, így Magyarországról teljes terjedelmében látható.

A Nap látszólagos égi útja során január 20-ától február 16-ig van a Bak területén.[1] A csillagkép április közepén egy órával kel a Nap előtt, és a délkeleti látóhatáron kereshető meg jellegzetes csónak alakja, amely a Sas csillagkép alatt van. Június közepén napkeltekor, két hónappal később már éjfél előtt delel, a látóhatár fölött 15-30 fokkal, és egész éjszaka látható. Október közepén este tízkor, november közepén este nyolckor, december közepén kora este, 6 órakor a délnyugati látóhatár fölött helyezkedik el.

A Bak csillagképet a Tejút legfényesebb részétől balra keressük ősszel, az esti órákban, és leginkább a már említett csónakot formázó csillagai alapján azonosíthatjuk.

A Mars 2011. január 15-től február 19-ig tartózkodott a Bakban, de megfigyelése a Nap közelsége miatt nem volt lehetséges. A legközelebbi, 2012. december 26-i visszatérésekor valamivel kedvezőbb a helyzet: 25°-ra van a Naptól, 2 órával később nyugszik, így felkereshető a délnyugati ég alján, de a bolygónak ez a láthatósági állapota lassan romlik.[2]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mélyég-objektumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Messier 30: 7-7,5 magnitúdós gömbhalmaz. Binokulárral is látható, de a részletek felismeréséhez komolyabb eszköz kell.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Évszázados léptékben ez a precesszió miatt változik.
  2. Guide számítógépes planetárium program
  3. A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bak csillagkép témájú médiaállományokat.