A Véső csillagkép ábrázolása Johann Bode
Uranographia című művében
A Véső (latinul: Caelum) egy halvány csillagokból álló kis csillagkép a déli égbolton, mely egy szobrász vésőjére emlékeztet. Kisebb déli része Magyarországról egyáltalán nem látható.
Története, mitológia [szerkesztés]
A csillagképet Nicolas Louis de Lacaille apát, francia csillagász vezette be a 1756-ban, eredetileg a les Burins francia néven. 1763-ban fordították a nevet a latinra Caelum Scalptorium-ra, ami később Caelum-ra rövidült. A csillagképhez nem kapcsolódnak mitológiai történetek és legendák. Ez a csillagkép is a már meglévő csillagképek közötti üres helyek egyikén van, a csillagai akár a Galamb-, akár az Eridánusz csillagképhez is tartozhatnának.
Halvány, a nyolcadik legkisebb csillagkép, nincs negyedrendűnél fényesebb csillaga.
A konstelláció területén az NGC-katalógus tizenhat, az IC-katalógus hét objektumot tartalmaz: mindegyikük galaxis. 13 magnitúdónál fényesebb mindössze kettő van közöttük.
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
- Sulentic, J. W. and Tifft, W. G. 1973, The Revised New General Catalogue of Nonstellar Astronomical Objects (Tucson: The University of Arizona Press)