Dogonok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dogon táncosok

A nyugat-afrikai Mali Mopti régiójában élő dogon nép mintegy félmillió főt számlál. Maszkos táncaik, szobraik, építészetük és a Szíriusz csillagra vonatkozó érdekes hiedelemviláguk miatt országuk egyik turistacélpontjává váltak.

Mali lakosságának 4,3%-a tartozik a dogon népcsoporthoz.[1]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dogon ajtó

A dogon nép a Mali Köztársaságban található Bandiagar- fennsíkra úgy a 13. század és a 16. század tájékán telepedtek le, s itt élnek azóta is elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott magas házaikban évszázadok óta szinte változatlan életmód szerint; pásztorkodásból, kecsketartásból és némi gabona termeléséből, s a kopár sziklák közt fellelhető tüzelő összegyűjtéséből tengetve életüket.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dogon kultúra gazdag táncos, zenei és maszkkészítő hagyományokkal rendelkezik. Ünnepeik változatosak, az ikrek születését például nagy szerencsének tekintik, és külön megünneplik.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felnőtté avatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dogon hiedelem szerint a gyerekek semlegesként, mindkét nem sajátosságaival jönnek a világra, ugyanis a klitoriszt és kisajkakat férfi, amíg a fitymát női nemi szervnek tekintik. Ezt mesterségesen, körülmetéléssel korrigálják. Egy ünnepség részeként a kovács látja el a feladatot, a fiúknál 9-12, a lányoknál 7-8 éves életkorban. Akik átestek a beavatkozáson, azokat pár napra elkülönítik egy kunyhóban vagy barlangban, amíg a sebek behegednek. A ceremónián átesett fiúknak egy hónapig meztelenül kell járniuk, hogy a törzs "megcsodálhassa" és tudomásul vegye a felnőttségüket. A Mono oltár minden falu bejáratánál megtalálható, ahol a fiatal egyedülálló férfiak töltenek el az adott rituálénak megfelelően egy éjszakát január-február hónapban.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kb. félmilliós népesség többféle vallással rendelkezik, mindennapi áldozatuk az isteneiknek a köleskása.

  • Ammal hívei egyistenhívők.
  • Lébé (Nem keverendő Sigui-val) tisztelői, aki az első halandó ember volt, aki később kígyóvá változott.
  • Binou hit középpontjában a totem állatok vannak. Hitük szerint az egyén választott toteme nem fog soha sebesülést okozni, csak kivételes esetben ha valamilyen rossz dolgot követett el ellene.

Sigui - az ősnemző halálának ünnepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatvan évenként ünneplik, néhány éven át. Az előző 1967-1971 között volt, a következő 2027-ben lesz. A Sigui során faluról falura, táncolva haladnak a beavatottak, egyedi öltözékben és maszkkal. E közösség tagjait Olubaru-nak nevezik, akik egy titkos nyelvet használnak közben. A Olubaru tagjai három hónappal az esemény előtt elvonulnak hogy megfelelően előkészítsék az ünnepet. A vonulás kezdete és vége mindig Youga Dogorou falu.

Antogo nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bamba városa közelében fekvő kicsiny tóból csak az év egy napján, a nyári szárazság idején szabad csak halat fogni. Antogo rituális halászati szertartás keretében szinte percek alatt kifogják a tó kifejlett halállományát. Ekkor a dogon férifak és fiúk körbeveszik a tavat és fonott varsákkal (kúpos kosarakkal) egy puskalövés jelére belerontanak. A BBC angol televíziós csatorna 2011-ben örökített meg egy ilyen alkalmat

Dama - temetési ceremónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rituális temetési ceremónia a költségessége folytán egyre inkább turistalátványosság, valamint falvanként némileg eltérő. Itt a maszkok nagy szerepet kapnak, hisz a hiedelem szerint segítenek az elhunytnak hogy biztonságosan érkezzen a túlvilágra. A "halic" egy napig tart, közvetlenül a haláleset után. Ez a "yingim" és "danyim" elemeit tartalmazza, amiket akár évekkel később is meg lehet tartani. A későbbi ünnepségek több naposak, rituális tánccal, zenével és állatáldozat bemutatásával.

Csillagászati ismereteik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dogon festmények a sziklákon

A dogonoknak meglepően pontos, az 1920-as évek szerinti csillagászati ismeretei vannak. Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek, tudnak a Jupiter holdjairól, a Föld tengely körüli forgásáról, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik. A Szíriuszt tekintik a világegyetem központjának.[forrás?]

Ezeket az ismereteket egy 1893-as francia csillagászati expedíció résztvevőitől szerezték. Henri-Alexandre Deslandres a nap atmoszférájának kutatója társaival egy csakis Nyugat-Afrikában látható napfogyatkozást figyelt meg onnan április 16-án.

Kozmológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törzs tagjai ugyan írni, olvasni nem tudnak, azonban különös, egyedülálló eredettörténettel rendelkeznek:

Hagyományaik szerint valamikor az idők homályában a Szíriusz csillagrendszerből érkezett lények segítették őket kultúrájuk fejlődésében.

A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sok ezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája.

A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, és tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve.

Nommo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dogon falukép

A dogon papok hiedelme szerint a Szíriusz egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket. E lényeket nommo-nak nevezték.

Barlangjuk falán a velük és űrhajójukkal való találkozást is megörökítették.

A Szíriusz rejtély hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dogon maszk
Dogon település látképe a sziklákról

Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule és Germaine Dietlen figyelt fel a különös törzsre, mely meglepően részletes csillagászati ismeretekkel rendelkezik. és a és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki.

A dogonok Szíriusz-mitológiájának rejtélye az ezoterika iránt érdeklődők körében népszerű téma lett.

A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert Temple amerikai tudós a szanszkrit- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dietlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg". - írta később.

"Szíriusz rejtély" címmel Robert Temple 1976-ban adta ki az itt levont következtetéseiről írott művét, mely nagy visszhangot váltott ki. "Dogon mitológia és csillagászat" címmel Guman István a csillagász szemével próbált a rejtély végére járni. Nemere István: Titkok könyve című műve egy egész fejezetet szentel a dogonoknak és az eredetmondájuknak.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dogon people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Britannica Almanac 2009