Komáromszemere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komáromszemere (Semerovo)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Rang község
Polgármester Ján Šima
Népesség
Teljes népesség 1452 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 150 m
Terület 23,409 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Komáromszemere (Szlovákia)
Komáromszemere
Komáromszemere
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Komáromszemere (szlovákul Semerovo) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érsekújvártól 15 km-re keletre fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község határában fekvő Váras nevű dombon egykor kelta erődítmény állt, melyet később a korai szlávok is használtak. A vár a történelem viharainak esett áldozatul.

Komáromszemere (Szemere) nevét Anonymus leírása említette először. A település a honfoglaló Huba vezértől leszármazott Szemere nemzetség ősi fészke volt. E nemzetségből származtak a Komárom megyei Csúzi, Lóti és Szemere családok is.

Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban.

1247-ben Szemerei Leusták Káva megosztásánál tanúskodott.

1328-ban Lóti Dama szemerei birtokrészét adta zálogba Sándor fia Bodov fia Miklósnak.

1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett.

A falu a 1617. században a török támadások következtében teljesen elpusztult, de később Miava környéki szlovákokkal telepítették újra.

A község pecsétje 1775-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Szemere, tót falu, Komárom vmegyében, Érsekujvárhoz 1 1/4 mfd. 712 kath., 50 héber lakossal, kath. anyaegyházzal. Határa dombos, de igen jó fekete földje van, kiterjed 5768 4/10 holdra, mellyből 57 15/32 urb. telek után 2228 hold urbériség, 2851 hold majorság, 305 h. erdő, 131 hold szőlő. Birják Balogh, Jankovich, Halasy, Barlangy, Rozsos, Szombathelyi, Petrics, és többen. 1532-ben Puszta-Szentmihályi Tamás és András most Csúzyak, egész Szemere helységet örök áron megvették Várday Borbálától, Abaffy Ferencz hitvesétől." [1] Tűzoltó egyesülete 1906-ban alakult. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A faluban kis zsidó közösség is élt, akiket a második világháború alatt koncentrációs táborba hurcoltak.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1128 lakosából 977 szlovák, 147 magyar, 2 német és 2 más nemzetiségű volt.

2001-ben 1308 lakosából 1249 szlovák és 37 magyar volt.

2011-ben 1452 lakosából 1249 szlovák és 27 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1712-ben épült barokk stílusban a korábbi lerombolt templom helyén. Az 1780-as vizitáció a templom előtt álló fa harangtornyot említ, melynek sorsa ismeretlen. Ma egy modern harangtorony áll a templom mellett.
  • Területén egy 229-ből, Marcus Aurelius korából származó római követ találtak, melyet a templom falába építtettek be.
  • A faluban forrás található, melyet soha be nem fagyó medencéjével római fürdő maradványának tartanak.
  • Nepomuki Szent János szobra 1836-ban készült.
  • Szent Flórián szobra 1868-ban készült.
  • A falu zsidó temetője már 1770-ben is megvolt, 1995-ben állították helyre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reško, A. - Szénássy, Á. 2006: Semerovo - pamätnica. Komárno.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]