Komáromszemere
| Komáromszemere (Semerovo) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Rang | község |
| Polgármester | Imrich Hrabovský |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1452 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 62 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 150 m |
| Terület | 23,409 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Komáromszemere
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 01′ 0″, k. h. 18° 21′ 0″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Komáromszemere (szlovákul Semerovo) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 2011-ben 1452 lakosából 1249 szlovák és 27 magyar volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Érsekújvártól 15 km-re keletre fekszik.
Története [szerkesztés]
A község határában fekvő Váras nevű dombon egykor kelta erődítmény állt, melyet később a korai szlávok is használtak. A vár a történelem viharainak esett áldozatul.
Komáromszemere (Szemere) nevét Anonymus leírása említette először. A település a honfoglaló Huba vezértől leszármazott Szemere nemzetség ősi fészke volt. E nemzetségből származtak a Komárom megyei Csúzi, Lóti és Szemere családok is.
Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban.
1247-ben Szemerei Leusták Káva megosztásánál tanúskodott.
1328-ban Lóti Dama szemerei birtokrészét adta zálogba Sándor fia Bodov fia Miklósnak.
1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett.
A falu a 16 – 17. században a török támadások következtében teljesen elpusztult, de később Miava környéki szlovákokkal telepítették újra.
A község pecsétje 1775-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Szemere, tót falu, Komárom vmegyében, Érsekujvárhoz 1 1/4 mfd. 712 kath., 50 héber lakossal, kath. anyaegyházzal. Határa dombos, de igen jó fekete földje van, kiterjed 5768 4/10 holdra, mellyből 57 15/32 urb. telek után 2228 hold urbériség, 2851 hold majorság, 305 h. erdő, 131 hold szőlő. Birják Balogh, Jankovich, Halasy, Barlangy, Rozsos, Szombathelyi, Petrics, és többen. 1532-ben Puszta-Szentmihályi Tamás és András most Csúzyak, egész Szemere helységet örök áron megvették Várday Borbálától, Abaffy Ferencz hitvesétől." [1] Tűzoltó egyesülete 1906-ban alakult. 1910-ben 1128, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A faluban kis zsidó közösség is élt, akiket a második világháború alatt koncentrációs táborba hurcoltak.
2001-ben 1308 lakosából 1249 szlovák és 37 magyar volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1712-ben épült barokk stílusban a korábbi lerombolt templom helyén. Az 1780-as vizitáció a templom előtt álló fa harangtornyot említ, melynek sorsa ismeretlen. Ma egy modern harangtorony áll a templom mellett.
- Területén egy 229-ből, Marcus Aurelius korából származó római követ találtak, melyet a templom falába építtettek be.
- A faluban forrás található, melyet soha be nem fagyó medencéjével római fürdő maradványának tartanak.
- Nepomuki Szent János szobra 1836-ban készült.
- Szent Flórián szobra 1868-ban készült.
- A falu zsidó temetője már 1770-ben is megvolt, 1995-ben állították helyre.
Jegyzetek [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||||
