Belsőépítészet
Belsőépítészet általában a fürdőszoba-; konyha-; nappali-; étkező-; hálószobabútorok, beépített szekrények, lépcsők, galériák, mennyezet-; és falburkolatok tervezése. A komoly kihívásokat jelentő munkák alatt értjük például a templomok belső tereinek berendezéseit, színházak, mozik, áruházak, szállodák lakosztályainak (köztük elnöki, színészi lakosztályok) kialakítását; kereskedelmi cégek tárgyaló és bemutatótermeit; múzeumok kiállító tereit, egyetemek, vállalatok konferencia-termeit, kávéházi berendezések építészeti kivitelezését. Az asztalosipar a bútorokon kívül hajlított elemek gyártásával, intarziás parketták készítésével; valamint a több százéves kastélyokban végzett restaurációs, rekonstrukciós munkákkal is foglalkozik.
A sokoldalú belső-építőművészeti tevékenység gyakran az enteriőr minden részletére kiterjed. Szolgálatába állíthatja díszítőelemként a szobrászatot, a táblaképeket, fa-, fém-, textil-, kerámia-, üveg- és műanyagelemeket, az alkalmazott grafika[1] elemeit. Az enteriőr stílusa, igényessége vagy éppen egyszerűsége korok, népek, tájak, társadalmi rétegek civilizációs szintjét tükrözi. Ha egy festmény szobabelsőt ábrázol, azt enteriőrnek hívjuk.
Belsőépítészetet több egyetemi képzésben lehet tanulni, például a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen [2], Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetemen. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen az Alkalmazott Művészeti Intézeten belül van a Belsőépítészeti Tanszék a Formatervező Tanszék mellett.
Néhányan a belsőtér-építészet ismertebb egyéniségei közül: Tildi Béla, Turányi Gábor, Novák Ágnes, Szalai András, Csíkszentmihályi Péter, Fekete György, Mészáros György.
Források [szerkesztés]
- ↑ Pédául cégnevek, tájékoztató jellegű feliratok megtervezése a legalkalmasabb nagyságrendben és betűtípusokból.
- ↑ http://www.nyme.hu/index.php?id=3772&type=0&kar=5&intezet=2&intezet=2
- Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Belsőtérművészet lásd 203. p.
