Jászfelsőszentgyörgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jászfelsőszentgyörgy
Jászfelsőszentgyörgy címere
Jászfelsőszentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Kistérség Jászberényi
Jogállás község
Polgármester Zelenai Tibor Károlyné (Független)[1]
Irányítószám 5111
Körzethívószám 57
Népesség
Teljes népesség 1898 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 49,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,28 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jászfelsőszentgyörgy  (Magyarország)
Jászfelsőszentgyörgy
Jászfelsőszentgyörgy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 47′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 32″, k. h. 19° 47′ 26″
Jászfelsőszentgyörgy  (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Jászfelsőszentgyörgy
Jászfelsőszentgyörgy
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Jászfelsőszentgyörgy weboldala

Jászfelsőszentgyörgy község az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászberényi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a Jászság nyugati határán, a Zagyva jobb partján terül el. Szomszédos Jászberény, Szentlőrinckáta, Tóalmás és Nagykáta határaival.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúton a 31-es főútról Szentmártonkáta, illetve Jászberény felől; a 32-es főútról Pusztamonostor - Szentlőrinckáta felől érhető el.

A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. autóbuszai végzik, de érintik a települést a Volánbusz jászsági járatai is.

Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás Pusztamonostoron, vagy Jászberényben, a MÁV 82-es számú, Hatvan-Szolnok közötti vonalán található.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cím: 5111 Jászfelsőszentgyörgy, Fő út 57.
  • Tel.: 57/520-020
  • Fax: 57/520-021
  • E-mail: jaszfelsoszgyorgy1@invitel.hu
  • Hivatalos honlap: www.jaszfelsoszentgyorgy.hu
  • Hivatalos újság: Felsőszentgyörgyi Hírek
  • A településen Cigány Kisebbségi Önkormányzat is működik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1331-ből származik, Scentgyurg alakban. Ekkor a váci káptalan birtoka volt.

A 14. század végén, a 15. század elején kerülhetett a jászok birtokába, és vált jász kiváltságú településsé.

A török hódoltság idején magyar részről az egri várhoz adózott, míg török közigazgatási beosztása a következő volt: a budai (majd 1596 után az egri) vilajet hatvani szandzsákjának jászberényi náhijéjébe tartozott. A jászberényi palánkvár török katonái birtokolták.

A település részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban is.

A redemptiókor saját magán kívül még Szentlászló puszta egy részét is megváltotta.

A község erején felül vett részt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is.

Az első világháborúban részt vett 204 lakosából 86-an haltak hősi halált.

A második világháborúban 1944. november 15-én szabadították fel a szovjet csapatok a német megszállás alól.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekesség: a jelenlegi Magyarország leghosszabb nevű települése.

A „felső” előtag arra utal, hogy a másik Szentgyörgy nevű falunál (Jászalsószentgyörgynél) a Zagyva felsőbb szakaszán („felül”) fekszik. A Szentgyörgy utótagot pedig templomának védőszentje után kapta.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság nagy többsége, kb. 91%-a római katolikus vallású. Református kb. 2%, görög katolikus kb. 0,5%,. Más egyházhoz vagy felekezethez tartozik, vagy nem válaszolt, vagy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem kb. 6,5%.[4]

Római katolikus egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egri Főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Jászberényi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. Plébániatemplomának titulusa: Szent György vértanú.

Református egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dunamelléki Református Egyházkerület (püspökség) Délpesti Református Egyházmegyéjéhez (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség. Református vallású lakosai a Jászberényi Református Anyaegyházközséghez tartoznak, mint szórvány.

Evangélikus egyház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjének (esperesség) Szolnoki Evangélikus Egyházközségéhez tartozik, mint szórvány.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település termőföldjeinek kb. 50%-át a Felsőszentgyörgyi Mezőgazdasági Szövetkezet műveli, amely főleg gabonát, napraforgót, kukoricát, cukorrépát, vetőmagot és mákot termeszt.

A másik 50%-a magántermelők kezében van, akik főleg paprikát, káposztaféléket, burgonyát termesztenek.

Szolgáltatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben több élelmiszer- és vegyesbolt, illetve mezőgazdasági és kertészeti bolt működik.

A pénzügyeket helyben a Jász-Takarékszövetkezet kirendeltsége intézi.

A településen van még orvosi és fogorvosi rendelő, védőnői szolgálat és gyógyszertár is.

Természeti értékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település határának egy része, 204 ha a Zagyva-Hajta Természetvédelmi Területhez tartozik, amely a Hortobágyi Nemzeti Park fennhatósága alatt áll.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baksai Árpád operaénekes
  • Gaál Gábor író, irodalomtörténész - itt töltötte gyermekéveit
  • Török Sándor nótaköltő

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jászfelsőszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3
  • Soós Imre (szerk.): Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése Budapest, Szent István Társulat, 1985.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]