Alattyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a cikk a faluról szól. A keresztnevet lásd itt: Alattyán (keresztnév).
Alattyán
Alattyán címere
Alattyán címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Jászapáti
Jogállás község
Polgármester Koczkás Gábor Mátyás (független)[1]
Jegyző Tóth Ildikó[2]
Irányítószám 5142
Körzethívószám 57
Népesség
Teljes népesség 2035 fő (2014. jan. 1.)[3] +/-
Népsűrűség 62,20 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 34,29 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alattyán (Magyarország)
Alattyán
Alattyán
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 35″, k. h. 20° 02′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 35″, k. h. 20° 02′ 27″
Alattyán (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Alattyán
Alattyán
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Alattyán weboldala

Alattyán község az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászapáti járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alattyán Szolnoktól 34 km-re északra, Jászberénytől 13 km-re délkeletre, Jászapátitól délnyugatra a Zagyva bal partján, a folyó egy kanyarulatában fekszik. A 32-es úton közelíthető meg, Szolnok irányából Jászalsószentgyörgyön és Jánoshidán, Jászberényből Jászteleken keresztül. Teljes területe sík, a tengerszint feletti magasság 90-91 méter.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve török eredetű személynévből ered (Alîp-Tîyan), jelentése: "hős-sólyom". Etimológiailag előtagja összefügg a magyar Alap és Alpár helynevekkel, utótagja pedig a turul köznévvel.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a Váradi Regestrum említette először, 1212-ben, Olaptiuã néven. A 14. század végén a Kun család birtoka volt, később a Chyrke családé. Területén avar kori temetőt tártak fel. A 15. században Kolbászszék dűlőben kun telep volt. A törökök 1536-ban feldúlták a települést. A török időket a falu túlélte, a felszabadító háborúk azonban nagy pusztulást okoztak.

1700 körül egy részbirtokos, a jánoshidai premontrei prépost morva telepeseket hozott be. Az 1876. évi 33. törvénycikkellyel került Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, és a földrajzi-történelmi értelemben vett Jászságba.

Lakossága: 1610 (1851), 2067 (1891), 2423 (1910), 1929 (1990), 2060 (2001).

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

2011-ben a községet 2251-en lakták, 85%-uk (1927 fő) magyar, 15%-uk (307 fő) cigány nemzetiségűnek vallotta magát. [6] 

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosai főleg mezőgazdasági őstermelésből élnek. A legjelentősebb vállalkozás a SEI Interconnect Products Kft 130 főt foglalkoztató üzeme.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1773-ban épült, Szent Mihálynak szentelt műemlék templom.
  • Szentháromság-szobor
  • Első világháborús emlékmű
  • Második világháborús emlékmű
  • Zsidó temető, 1999 óta emlékpark.
  • A Gecse-szülőházban az 1999-ben elhunyt Gecse Árpád festőművész hagyatéka tekinthető meg (olajfestmények, grafikák, szoborportrék, plakettek és oltárképek), a művész használati tárgyaival és dokumentumokkal.

Híres alattyániak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Gecse Árpád festőművész.
  • Nicolas Sarkozy korábbi francia köztársasági elnök nagyszüleinek itt volt birtoka. A nagymama, Csáfordi Tóth Katinka nagybátyjától, Tóth-Maár Lajostól örökölt hozománya révén 200 holdon gazdálkodtak (közben a nagypapa a szolnoki közigazgatásban dolgozott).
  • Tukacs István mesterszakács jelenleg is Alattyán lakója, kétszeres Kinizsi birtok szakácsa, négyszeres királyi nagymester szakács.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alattyán települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. április 27.)
  2. Az alattyáni polgármesteri hivatal szervezeti felépítése. Alattyán Község Önkormányzata, 2014. december 12. (Hozzáférés: 2015. április 27.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  4. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1978. 44–45. o. ISBN 963-05-1490-7
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_03_11_2011.pdf

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]