Kétpó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kétpó
Kétpó címere
Kétpó címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Mezőtúri
Kistérség Mezőtúri
Jogállás község
Polgármester Boldog István (Fidesz)[1]
Irányítószám 5411
Körzethívószám 56
Népesség
Teljes népesség 723 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 10,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 66,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kétpó  (Magyarország)
Kétpó
Kétpó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 04′ 26″, k. h. 20° 28′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 26″, k. h. 20° 28′ 52″
Kétpó  (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Kétpó
Kétpó
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Kétpó weboldala

Kétpó község Jász-Nagykun-Szolnok megye Mezőtúri járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétpó község Jász-Nagykun-Szolnok megye délkeleti részén Túrkeve, Mezőtúr, Törökszentmiklós városokkal, valamint Kengyel, Mezőhék, Tiszatenyő, Kuncsorba községekkel határos területen fekszik. Talajának nagy része réti csernozjom. Jelentős élővize nincs. Határában található a Nagykunsági főcsatorna egyik ága.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétpó kiterjedt pusztáinak területe a történelem előtti korokban, és azt követően is még jó ideig időszakos, és állandó vizekkel borított, száraz szigetekkel csalogató lakhely volt. A védettségéből, és a halászat, vadászat, gyüjtögetés tekintetében rendkívül előnyös területéből következően nem is maradt lakatlan a terület, és már paleolítikum emebere is szívesen élt a környéken. Közvetlen leletek utalnak erre a környező ásatások Kengyel,Túrkeve, Törökszentmiklós területéről.

Sajnos konkrét lelet kevés lelhető fel(néhány edény törmelék, és lószerszám) ebből az időből is, mivel a település peremvidéki szerepet töltött be a szarmaták idejében, úgy mint a védelmi vonaluk a Csörsz árkának közvetlen előtere. Közvetett bizonyítékok útján valószínű viszont, hogy a térség fontos szerepet játszott Attila korában, amikor a Tisza menti központi táborhely (talán Szeged környéke) és a birodalom keleti területeinek kapcsolódásáról volt szó, hiszen Kétpó területén lehetett először északkeletnek a Kárpátok hágóinak irányába fordulni a zabolázatlan Tiszától.

Sok régészeti leletet találtak Kétpón, feltehetőleg Ond vezér törzséhez tartozó magyarok száltak meg itt.

Kétpó.jpg
A település rovásos helynévtáblája, 2011.

A leletek tömege, és a terület volt és ma is létező településeinek nevei (Kispó, Nagypó, Pusztapó, Póhamara, Póhalma ) azt jelzik, hogy fontos szállásterület volt a település határa. Valószínűleg egy Paul, Poul, Paál, nevű nemzettség bírtoka. Homály fedi pontos származását ennek a nemzetségnek, hiszen a terület főura (Ond vezér) és népei között szépszámmal fedezhetjük fel a cumanokat (kunok, besenyők, úzok), és a környező telpüléseken is vannak jelek itteni életükre. Nem bizonyított ugyan Kétpói szerepük, de a terület alig volt alkalmas a növénytermelésre a mocsaras jellege miatt, így valószínűen olyan népcsoport telepedett meg, amely az állattartással, és a halászattal biztosította fennmaradását. Adott időben pedig ezek a körülmények a besenyőkre vallanak. Kiemelkedő régészeti lelet ebből az időből a Kétpói csésze nevű lelet, ami bizonyítja, hogy rangos törzsfői központ állt e helyen a honfoglalás idején.

  • Árpád-kor: A törzsi központ hamarosan településssé szerveződött, amiről először a Váradi Regestrumban tesznek említést 1208-1235 között. E szerint a megye egyik legrégebbi településéről beszélhetünk.

A tatárjárás e terület népességét is megritkította, amit IV. Béla 1240-42-ben a kunok betelepítésével orvosolt. Kétpó területe ekkor a kun szállások egyik legdélebbi pontja (eltekintve Kunszentmártontól), aminek a későbbi vallási berendezkedésben lesz szerepe. A XIV.-XV. század fordulóján Luxemburgi Zsigmondnak szüksége volt a török elleni harchoz Nándorfehérvárra, így elcserélte azt többek között a Kétpói területek fejében. A birtok ura Brankovics György rác despota lett, aki jelentős számban telepített a területre szerb, délszláv családokat. Ebben az időben már két települést tartanak nyilván Kispó, és Nagypó néven. A betelepítésükkel együtt vált mind dominánsabbá a területen a földművelés.

  • Török idők: Településünk területe a törökszentmiklósi vár fennhatósága és adófizetése alá tartozott, és feljegyeztetett, hogy mindkét falunak áll a temploma, és kb. 2-300 lakos élt bennük.

A törökök folyamatos zaklatása, és a velük együtt harcoló tatár hadak hatására lassan elnéptelenedett a vidék, amit szinte teljessé tett a tizenöt éves háború 1591. és 1606 között. Az elmenekült lakosság csak a békekötés után kezdett visszaszivárogni, de a települések területét már pusztaként tartják nyilván. További veszteségeket okozott, hogy a Rákóczi-szabadságharc bukásával egyidőben a fejedelemhez hű lakosság jelentős részét áttelepítik Rakamazra.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétpó a vallás tekintetében a Nagykunság többi településével azonos utat járt be, ami szerint a római katolicizmus nehezen vert gyökeret, jellemzőbb volt a keleti kereszténység, amit ráadásul a délszláv betelepítés tovább erősített. Ennek lehet következménye a reformáció korában a katolicizmus újult elutasítása, és a református hit gyors terjedése. Igaz ez a teljes nagykun területre, mégis a szervesen nehezen kapcsolódó Kunszentmárton kivételével.

Pusztaiidőszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XVII-XIX. században Kétpó területe Mezőtúrhoz csatoltan pusztaként volt nyilvántartva. Miután Mezőtúr bár szorosan beékelődött a nagykun települések mellé, de maga nem tartozott közéjük, így Kétpó hagyományai is gyengültek e tekintetben. Következménye volt ez annak, hogy mint már említettük, a terület a mocsaras Berettyó melletti területeket megkerülő közlekedési vonal kulcspontja volt, így az elmúlt évszázadok minden irtását-dúlását el kellett viselnie.

Tanyarendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A puszta az állattartás alpintézménye volt a történelem során, az állattartás pedig a szállások, tanyák kialakulásának mozgatója. Mivel Mezőtúr környékén is fokozatosan modernizálódott és erősödött az állattartás, majd megjelentek a várostól távoli területeken is a földművesek, így a tanyarendszer is robbanásszerűen fejlődött. A pói puszta újra benépesült, lakói főleg zsellérek, uradalmi cselédek, summások voltak. A XIX. sz. végére a tanyás területek a gazdálkodás helye szerinti bokrokba szerveződtek, így kialakultak a mai Kétpó jelentősebb külterületi részei is. (Csali, Keserű falu, Cukorgyár, Mészéros, Dérczi-tanya, Demepó, Csugarpart). 1952-ben e tanyákon élőkből (közel 4000 fő) alakították ki a mai Kétpó települést, mintegy 1400 beköltöző lakossal. Az 1728. évi összeírás szerint a két puszta (Kis-, és Nagypó) határát semmiféle határjel nem különítette el egymástól, hanem együttesen használták. Földjei igen jó termőnek számítottak, mert az átlagos háromszoros helyett minden elvetett köbölnyi mag után ötszörös termést eredményeztek. A legelőn akár 400 állatot is tarthattak, de folyóvíz híján itatásukhoz kutakat kellett ásniuk. A múlt század végétől kezdődően a pói uradalmakban az állattenyésztés igen magas színvonalra emelkedett. Megyeszerte híresek voltak gróf Almásy Imre szimentáli-, magyar és borzderes fajta szarvasmarhái. A település kulturális, és kommunális helyzete nemcsak a művelődési ház, üzletek, utak, villanyhálózat, vízvezeték építése révén változott. A községben élők igyekeznek saját otthonukat is szebbé varázsolni. Egyre többen költöznek be a tanyákról – 1945-től 1960-ig 128 új családi ház épült – az orvosi ellátást, a jó közlekedést és sok más kedvező feltételt biztosító új, egyre fejlődő Kétpóra.

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétpót viszonylag hamar bekapcsolták a vasúti hálózatba. 1859-ben készült el az Aradig vezető vonal, melynek egyik állomása Pusztapó volt. A múlt század végén már távirdával és postával rendelkezett.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kétpó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]