Cibakháza
| Cibakháza | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Jász-Nagykun-Szolnok | ||
| Kistérség 2012-ig | Kunszentmártoni | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Hegyes Zoltán (Független)[1] | ||
| Irányítószám | 5462 | ||
| Körzethívószám | 56 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4327 fő (2012. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 115,83 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 38,21 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,9532°, k. h. 20,2010° | |||
| é. sz. 46,9532°, k. h. 20,2010° | |||
Cibakháza nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Kunszentmártoni kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A megyeszékhely Szolnoktól délre a Tisza folyó bal partján, a megye délnyugati részén a Tiszazug kistérségében fekszik. A Tisza szabályozása óta az élő folyó távolabb került tőle.
Megközelítése[szerkesztés]
A település megközelíthető a Martfű és Cserkeszőlő között található régi 4633. számú úton. Miután a főutat másik nyomvonalra helyezték át jelentősen lecsökkent a településen áthaladó forgalom. A távolsági autóbuszforgalomba megfelelően be van kapcsolva a település.
Az autóbuszok a (Kunszentmárton)-Cibakháza-Tiszaföldvár-Martfű-Szolnok útirányon közlekednek leginkább.
Története[szerkesztés]
Első okleveles említése csak 1465-ből való, de a forrásokból következtetni lehet, hogy már az Árpád-korban lakott hely volt. A XVI. század elejétől mezővárosként emlegetett Cibakháza a török hódoltság alatt elpusztult, újjátelepítése 1717 után indult meg, mint a Tiszazug legjelentősebb katolikus települése, a környék egyházi központjává vált.
A korábbi mezővárosi rangját 1832-ben szerezte vissza a fontos tiszai átkelő- és vámszedőhely. Az 1848–49-es szabadságharc alatt többször kiemelt stratégiai szerepet játszott: 1849 januárjában Perczel, átkelve a Tiszán, megállította Windischgraetz seregét, februárban a honvédsereg innen támadta meg Nagykőrös környékén lévő osztrákokat , március 5-én Damjanich itt átkelve került az ellenség hátába.[3]
A XIX. századi tiszai szabályozás után átkelőhelyét elvesztette, ugyanis a kanyarulatok levágásával messzire került a folyó. Az elszegényedő település városi rangját is elvesztette.
Népcsoportok[szerkesztés]
2009-ben a település lakosságának 99,98%-a magyar, 0,02%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- a Tisza szabályozása után megmaradt Cibaki Holtág (16,7 km hosszúságban) a nagyközség alatt
- XVIII. században épült műemlék jellegű templom
- Kossuth – Damjanich emléktábla
- Az 1849-es cibakházai csata során a magyar honvédség által készített hatszögletű sánc a Tisza gátja közelében az ártéri réten található, közelében a gáton kívül egy másik sáncrészlet maradványa. Hadtörténeti emlékhely.
- turul emlékmű
Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]
- Dékány Kálmán (Cibakháza,1921) - író itt született a településen.
- Simonyi János (1784. december 13. - 1853. augusztus 30.) - Kecskeméten városi tanácsnok, országgyűlési képviselő. Részt vett a szabadságharcban, ezért halálra ítélték, de egy véletlen folytán megmenekült. Cibakházára vonult vissza, itt halt meg.- Az ő fia Simonyi Antal, a tehetséges festő és fényképész, aki az 1855-ös Párizsi Világkiállításon aranydíjat kapott.
Képgaléria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Cibakháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2012 (magyar nyelven). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. március 7.)
- ↑ MEK:A cibakházi híd 1849. Budapest, 2003
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
További információk[szerkesztés]
|
|||||||

