Cibakháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cibakháza
Vilagxodomo de Cibakháza.jpg
Cibakháza címere
Cibakháza címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Kunszentmértoni
Kistérség Kunszentmártoni
Jogállás nagyközség
Polgármester Hegyes Zoltán (Független)[1]
Irányítószám 5462
Körzethívószám 56
Népesség
Teljes népesség 4253 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 115,83 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 38,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Cibakháza  (Magyarország)
Cibakháza
Cibakháza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 57′ 12″, k. h. 20° 12′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 57′ 12″, k. h. 20° 12′ 04″
Cibakháza  (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Cibakháza
Cibakháza
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén

Cibakháza nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Kunszentmártoni járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megyeszékhely Szolnoktól délre a Tisza folyó bal partján, a megye délnyugati részén a Tiszazug kistérségében fekszik. A Tisza szabályozása óta az élő folyó távolabb került tőle.

Megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település megközelíthető a Martfű és Cserkeszőlő között található a régi 4633. számú úton. Miután a főutat másik nyomvonalra helyezték át jelentősen lecsökkent a településen áthaladó forgalom. A távolsági autóbuszforgalomba megfelelően be van kapcsolva a település. Az autóbuszok a (Kunszentmárton)-Cibakháza-Tiszaföldvár-Martfű-Szolnok útirányon közlekednek leginkább.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cibakháza katolikus temploma

Első okleveles említése csak 1465-ből való, de a forrásokból következtetni lehet, hogy már az Árpád-korban lakott hely volt. A XVI. század elejétől mezővárosként emlegetett Cibakháza a török hódoltság alatt elpusztult, újjátelepítése 1717 után indult meg, mint a Tiszazug legjelentősebb katolikus települése, a környék egyházi központjává vált.

A korábbi mezővárosi rangját 1832-ben szerezte vissza a fontos tiszai átkelő- és vámszedőhely. Az 1848–49-es szabadságharc alatt többször kiemelt stratégiai szerepet játszott: 1849 januárjában Perczel, átkelve a Tiszán, megállította Windischgraetz seregét, februárban a honvédsereg innen támadta meg Nagykőrös környékén lévő osztrákokat, március 5-én Damjanich itt átkelve került az ellenség hátába.[3]

A XIX. századi tiszai szabályozás után átkelőhelyét elvesztette, ugyanis a kanyarulatok levágásával messzire került a folyó. Az elszegényedő település városi rangját is elvesztette.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ben a település lakosságának 99,98%-a magyar, 0,02%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a Tisza szabályozása után megmaradt Cibaki Holtág (16,7 km hosszúságban) a nagyközség alatt
  • XVIII. században épült műemlék jellegű templom
  • Kossuth – Damjanich emléktábla
  • Az 1849-es cibakházai csata során a magyar honvédség által készített hatszögletű sánc a Tisza gátja közelében az ártéri réten található, közelében a gáton kívül egy másik sáncrészlet maradványa. Hadtörténeti emlékhely.
  • turul emlékmű

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dékány Kálmán (1921) - író, a településen született.
  • Simonyi János (1784. december 13. - 1853. augusztus 30.) - Kecskeméten városi tanácsnok, országgyűlési képviselő. Részt vett a szabadságharcban, ezért halálra ítélték, de egy véletlen folytán megmenekült. Cibakházára vonult vissza, itt halt meg.- Az ő fia Simonyi Antal, a tehetséges festő és fényképész, aki az 1855-ös Párizsi Világkiállításon aranydíjat kapott.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cibakháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. MEK:A cibakházi híd 1849. Budapest, 2003
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]