Kérészek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kérészek
Evolúciós időszak: Késő karbon-Jelenkor[1]
Dán kérész (Ephemera danica)
Dán kérész (Ephemera danica)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Ősszárnyúak (Palaeoptera)
Rend: Kérészek (Ephemeroptera)
Hyatt & Arms, 1891
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kérészek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kérészek témájú kategóriát.

A kérészek (Ephemeridae) rendje foglalja magában a legősibb szárnyas rovarokat. Rendszertanilag a rovarok osztályába és a szárnyas rovarok alosztályába tartoznak.[2] Leghíresebb hazai képviselőjük a tiszavirág (Palingenia longicauda), a magyar természeti értékek egyik jellegzetes kincse.[3]

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eddig leírt, csaknem 2500 fajból Magyarországon mintegy 50 él.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kérészek hosszú, gyenge lábú rovarok. Törékeny testük 5–38 mm hosszú. A hímek első pár lába erősebb, előrenyúló: párzáskor ezzel ragadják meg a nőstényt. Általában két pár szárnyuk van: szárnyaik különösen sűrű, átlátszó erezete a szitakötőkre hasonlít, de az első szárny háromszög alakú, a nem mindig kifejlődő második pedig tojásdad és sokkal kisebb. Nyugalmi helyzetben szárnyaikat nem tudják összehajtani; azok a test fölött egymáshoz simulnak.

Fejükön rövid, fonalas csáppár, három pár pontszem és két pár összetett szem helyezkedik el. A hímek összetett szemén befűződéssel úgynevezett turbánszem alakul ki. A kifejlett állatok szájszerve csökevényes, mivel a legtöbb imágó rövid életében egyáltalán nem táplálkozik.

Testük meglehetősen puha, gyengén kitines. Hengeres potrohuk végén feltűnően hosszú páros fartoldalék (cercus) és olykor még egy páratlan végfonal (filum terminale) is van.[4] Első pár lábukkal előrenyúlva tapogatnak.

Életmód, szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lárvák mindig vízben, a szubimágók és imágók víz közelében élnek.

Tökéletlen átalakulásuk (hemimetamorfózis), méghozzá úgynevezett prometabólia, ami közben több fejlődési stádiumot járnak végig.[5]

Közönséges tarka kérész (Ephemera vulgata) nimfája

Nimfaállapot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a nőstények a vízbe hullatták petéiket, azok az aljzatra süllyednek. A lárvaállapot fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat. (Van olyan faj is, amelynél a peteállapot hiányzik, és a megtermékenyített nőstény apró lárvákat tojik a vízbe:

A potrohuk két oldalán elhelyezkedő tracheakopoltyúkkal lélegeznek.

Táplálkozásuk változatos: egyes fajok inkább a vízben található algákat, szerves törmeléket eszik, más fajok lárvái ragadozók.[2][4]

Baetis tricaudatus szubimágója (hím)

Szubimágó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nimfaállapot befejeztével a kifejlett állathoz hasonlító, röpképes, de még nem ivarérett, úgynevezett szubimágó bújik elő a vízből. Ennek márványozott szárnyai színtelenek, potrohnyúlványai rövidek.

Kérész imágók tömeges rajzása

Imágó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szubimágó néhány nap vagy akár csak néhány óra múlva egy vedléssel alakul ivarérett kérésszé. A kérészek a rovarok egyetlen olyan csoportja, amelynek tagjai röpképes állapotban is vedlenek.[2]

A kérészéletet sokan a rövid: néhány órás vagy legfeljebb pár napos élet jelképének tekintik. Az ivarérett kérészek túlnyomó többsége valóban ilyen rövid ideig repül, és ezért nem is táplálkozik: tevékenységét a nászra korlátozza. Nászuk tömeges: pirkadatkor vagy szürkületkor párzanak a levegőben, a víz fölött. A nőstények megtermékenyített petéiket a vízbe szórják. A párzás után az elpusztult kérészek tömegesen hevernek a vizek felszínén. Ezek az elpusztult példányok fontos szerepet játszanak a folyók, patakok élővilágában, ugyanis sok halfajnak nyújtanak bőséges táplálékot.

Rendszerezésük[6][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rend: Kérészek (Ephemeroptera) (Hyatt & Arms, 1891)

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg a kérészek legtöbb faja ismeretlen, mivel sok fajt csak egyetlenegyszer, a felfedezésükkor írtak le. Négy észak-amerikai fajt kihaltnak tartanak. Ilyenek:

  • Pentagenia robusta – Eredetileg az Ohio folyó közelében gyűjtötték, de a fajt kihalttá nyilvánították, mivel nem látták az eredeti leírás óta, ami az 1800-as években történt.
  • Ephemera comparColorado-ban gyűjtötték. Annak ellenére, hogy a kolorádói kérészeket intenzíven figyelik, a fajt az elmúlt ötven évben nem gyűjtötték.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press (1998). ISBN 0-19-510033-6 
  2. ^ a b c George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441
  3. http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/felmerik-a-tiszavirag-rajzasat-382365 „Mint ismert, a tiszavirág napjainkban már csak a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán él. A tiszavirág rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség. Nem csoda, hogy ez a rovar egyben a Tisza szimbóluma is.”
  4. ^ a b Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft. ISBN 963 9090 00 X (1997)
  5. http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&cd=1&ved=0CCoQFjAA&url=http%3A%2F%2Fzootax.ttk.pte.hu%2Fegyedfejlodes.rtf&rct=j&q=t%C3%B6k%C3%A9letlen%20%C3%A1talakul%C3%A1s%20zootax%20ttk&ctbs=lr%3Alang_1hu&ei=r515TqWaItDPsgap4KzgDw&usg=AFQjCNH9FhixRd69HlZ2ONLBOCyj4pEqWw&sig2=hl1NG9TLp3LD-OVM5TjA4g&cad=rja
  6. http://taxonomicon.taxonomy.nl/TaxonTree.aspx?id=17325

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]