Erezett kérészek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Erezett kérészek
Rhithrogena germanica szubimágója
Rhithrogena germanica szubimágója
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Főtörzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Ősszárnyúak (Palaeoptera)
Rend: Kérészek (Ephemeroptera)
Alrend: Pisciformia
Öregcsalád: Heptagenioidea
Család: Erezett kérészek (Heptageniidae)
Szinonimák
  • Ecdyonuridae
Nemek

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Erezett kérészek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erezett kérészek témájú kategóriát.

Az erezett kérészek (Heptageniidae) a kérészek (Ephemeroptera) rendjének egyik rovarcsaládja.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajaik Ausztrália és Új-Zéland kivételével világszerte elterjedtek.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méretük 0,4-1,5 cm között változhat; többségük testhossza 1 cm körüli. Lapos fejű, általában sötétbarna színű, színtelen, áttetsző szárnyú kérészek. A kisebb, hátsó szárnyon háromnál több hosszanti ér fut a szárny végéig. Az elülső szárny hátsó szélén négy köztes ér halad a szárny szegélye felé. Lábaik közül az első a leghosszabb. A harmadik lábfej öt ízbő1 áll.

Potrohuk végén csak két fartoldalékot viselnek; a végfonál (filum terminale) hiányzik.

Lárváik teste lapított, színük általában sötét.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lárváik gyors folyású patakokban és folyókban, imágóik ezek partvidékén élnek. Egyes fajok az áramlást követve jól úsznak, mások szorosan a szilárd aljzathoz tapadnak.

A nimfák lehetnek korhadékevők, illetve ragadozók.
Lárváik igen érzékenyek a víz szennyezésére, ezért a folyóvizek tisztaságának méréséhez indikátornak használhatók.[1]

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erezett kérészek családjának mintegy 500 faját 27 nembe sorolják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441