Ezüstös pikkelyke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ezüstös pikkelyke
Evolúciós időszak: 300–0 Ma
késő karbonholocén
Lepisma saccharina 5.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyatlan rovarok (Apterygota)
Rend: Sertefarkúak (Thysanura)
Család: Pikkelykefélék (Lepismatidae)
Nem: Pikkelyke (Lepisma)
Faj: L. saccharina
Tudományos név
Lepisma saccharina
Linnaeus, 1758
Szinonimák

Ezüstös ősrovar, ezüsthalacska, ezüstmoly, cukormoly, cukroska

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ezüstös pikkelyke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstös pikkelyke témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstös pikkelyke témájú kategóriát.

Ezüstös pikkelyke evés közben.
Lepisma saccharina 3.jpg

Az ezüstös pikkelyke vagy ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) a rovarok osztályán belül a szárnyatlan rovarok (Apterygota) alosztályába, a sertefarkúak (Thysanura) rendjébe és a pikkelykefélék (Lepismatidae) családjába tartozó állat. Egyes korábbi osztályozások a kétbütykű rágójúak (Dicondylea) alosztályába és a pikkelykék (Zygentoma) rendjébe sorolták. A faj az ősidőkből származik, még a csótányok előtt jelent meg a Földön (300 millió éve).

Egyes rendszerbesorolások a sertefarkúak (Thysanura) rendjébe sorolják. Egyéb népies elnevezések: ezüsthal, csillámka, ezüstmoly.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelye Európa, de mára sokfelé széthurcolták.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszúsága 7–10 milliméter. Jellegzetes a három hosszú potrohfüggeléke és ezüstös csillogása. Ezt a csillogást a testét borító apró pikkelyektől kapja. Ha a rovart megfogjuk, ezeknek a pikkelyeknek nagy része az ujjunkhoz tapad. Testalkata évmilliókkal ezelőtt letűnt ősök jegyeit hordozza ma is magán – erre utal másik neve, az ezüstös ősrovar. Szárnyatlan. Nincs pontszeme, összetett szeme is csak néhány szemecskéből tevődött össze. Farcsuták csak a két utolsó potrohszelvényen erednek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2-5 évig él. A 3000 m-es hegyek magasságáig található meg. Szürkületben, éjjel tevékenykedik. A viszonylag magas páratartalmat kedveli. Gyorsan fut, de ugrani nem tud. Fatörzseken, mohán, sziklákon, régi épületekben, lakásoknak főleg a mellékhelyiségeiben gyakori. Keményítő- és szénhidráttartalmú anyagokat kedvel, de gyapjúféleségeket, bőrárukat is megrág (akárcsak ragasztóanyagot, papírt, fényképeket, cukrot és lisztet). 22 és 27 °C között érzi magát a legjobban. Világosban (vagy ha megzavarják és veszélyben érzi magát) úgy mozog, hogy gyorsan megtesz egy szakaszt, egy időre mozdulatlanná dermed, majd ismét gyorsan megtesz egy szakaszt. Akár egy évet is kibír élelem nélkül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tizedik vedlés után lesz ivarérett. Párzásnál a hím spermáját vékony fonalban helyezi a földre, és a nőstény felszedi. A petéket a nőstény résekbe helyezi (könyvek vagy polcok mögé, élete során körülbelül százat, 2-3-as csomókban, akár heteken keresztül). 3-6 hét múlva a petékből kikelnek az ivadékok, és 4 hónap és 3 év közötti idő alatt fejlődnek ki (hőmérséklettől függően), miközben sokszor vedlenek (a levedlett bőrt is megeszik). Születésük pillanatától a fiatal egyedek csak méretben különböznek a kifejlettektől. Élete során akár ötvenszer is vedlik, roncsolt testrészei regenerálódnak.

Természetes ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülbemászók, százlábúak (például a légyölő pókszázlábú), valamint néha pókok is megtámadják.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]