Napraforgó utcai kísérleti lakótelep
A Napraforgó utcai kísérleti lakótelep 1931-ben épült, a korban újszerű villatelep Budapest II. kerületében, a Napraforgó utca 1-22. között, amelyet egyik oldalról az Ördög-árok határol.
A Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar Bauhaus egyik kiemelkedő emléke.
- „Néhány héttel ezelőtt kinn a Pasaréti-út oldalában megnyílt egy kiállítás: házak bemutatása. Egy vállalkozó cég egész utcányi villát épített fel s azokat együttesen bemutatta a közönségnek. Az utca a napraforgóról kapta a nevét s a név ezúttal szimbolikus. A modern házak hatalmas ablakai a Nap éltető sugarait várják, bárhonnan jöjjön is az, úgy vannak építve, hogy befogadhassák. Napfény és levegő, egyszerűség és tisztaság, praktikum és mindezekből folyó egészség kell a mai embernek. A Napraforgó utca házai, melyek felépítésében a mai magyar építésztársadalom színe-java működött közre […] a nagyvárosi ember természet- és saját otthon utáni sóvárgását akarják kielégíteni, jól és olcsón. Ezt a nemes munkát nem érheti gáncs még akkor sem, ha valakinek nem szívügye az új stílusú építészet.” – írta Genthon István a Napkeletben.
A „Pasaréti úti kislakásos mintatelep” felavatásán (1931. november 9-én) Kertész K. Róbert kultuszminisztériumi államtitkár, Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke és Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere mondott ünnepi beszédet, személyük egyértelműen jelezte: a tervezők a szakmai elismerésen túl kiérdemelték a hivatalos „dicséretet” is. Az előzmények azonban nem voltak ennyire zökkenőmentesek.
Az alapötletet az egy évvel korábban Budapesten rendezett nemzetközi építészkongresszus adta. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet lakásankétján néhányan felvetették, hogy egy stuttgarti példa (Werkbund lakótelep) alapján egyszerre több tucat, egymáshoz jól illeszkedő villát kellene építeni. A kísérlet tulajdonképpen arról szólt, hogy lehet-e száz négyszögöles telekre különálló, kertes családi házat tervezni. A elhangzott ötletet ifj. Masirevich György, Kaffka Péter, Kozma Lajos és Vágó László karolta fel, és megnyerték kivitelezőnek a Fejér és Dános céget.
A megvalósításra kiválasztott, az Ördögárokkal párhuzamosan fekvő üres terület viszont a III. övezetbe tartozott, ahol a telekminimum háromszáz négyszögöl volt. „A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930. július elején »a családi házak építésének előmozdítása és támogatása céljából« engedélyezte a száz négyszögöles telkek kialakítását. Kikötötték azonban, hogy a telekterületnek maximum 25 százaléka építhető be kettő-négyszobás egylakásos házzal, melléképület nem létesíthető, a házak elhelyezésénél meg kell tartani a telekhatártól mért háromméteres távolságot, a szabadon maradt területek kertészeti kiképzése kötelező, a kerítéseknek egységesen áttörteknek kell lenniük, maximum 80 centiméter magas lábazattal.” Ezekkel a megkötésekkel érte el az építésügyi hatóság a villanegyed, illetve a zöldövezeti jelleg megőrzését.
A háromezer négyszögöles területet végül 22 családi- és ikerház számára parcellázták fel. Az újonnan nyitott Napraforgó utca a közepén kis térrel bővült, melyet gyalogos híd kötött volna össze a Pasaréti úttal, de ez a terv nem valósult meg. Az egész telepen egységes kerítés vonult végig (beton aljat, a pillérek között pálcás fabetét), és a közvilágítást is egy típusú kandeláber szolgálta. A 16 családi- és 3 ikerházat (összesen 22 lakás) különböző építészek tervezték, ennek megfelelően az épületek megformálása igen változatos. Valamennyi családi ház egyemeletes (a kétemeletes 3. szám kivételével), a kertekre földszinten vagy az emeleten teraszokkal nyílnak.
Ferkai András leírása szerint: „Általában a földszinten kapott helyet a nappali és ebédlő a konyhával, a belső lépcsőn elérhető emeleten pedig a kettő vagy három hálószoba fürdővel. Ezt a sémát a tervezők rendkívül változatos elrendezésben, a legkülönbözőbb épületformákkal, anyaghasználattal és architektúrával valósítják meg, illusztrálandó a korszerű kislakásban rejlő lehetőségeket. […] Ligeti és Molnár puritán, tetőteraszos kockaháza a belsőben nem hoz különösebb újításokat, de alaprajza tiszta, funkcionális szerkesztésű. […] Fischer József ugyancsak puritán kockaházának érdekességét az adja, hogy a nappali nagyobb belmagassága miatt az emelet fele magasabbra került: ez a szintkülönbség az emeleti ablakokról és a megtört párkányvonalból is leolvasható. […] Kozma Lajos részben klinkerburkolatú ikerháza (6-8.) az alapterület ügyes kihasználásával és a lakóterek otthonosságával tűnik ki. […] A legfurcsább épület kétségtelenül a Kaffka Péteré (13.), nem csak túlzott magassága, hanem belső elrendezése miatt is. A telep makettje szerint ez a ház lábakon állt volna, feltehetően kompromisszum eredménye a végleges megoldás. Az összes gazdasági-kiszolgáló helyiség a földszinten van, az emeleteken csak két-két nagyméretű, reprezentatív szoba található, a másodikon meglepően nagy gardrób szobával. A földszinti konyhából étellift vezet az első emeleti ebédlőbe. Homlokzatán tolóablakok, teljesen felnyitható sarokablakok és az emeletek félhenger alakú zárterkélyén nyolcszárnyú szalagablak található. Az épület eredetileg sötét tónusúra (talán téglavörösre) volt festve.”
A Napraforgó utca közepén felállított emlékkövön a házszámozás és a tervezők párosítása több helyen hibás. A pontos lista: 1. és 11. Vágó László, 2. Walder Gyula, 3. Kaffka Péter, 4. Bierbauer Virgil, 5. és 6-8. Kozma Lajos, 7. Wellisch Andor, 9. Kertész K. Róbert, 10. Münnich Aladár, 12. Quittner Ervin, 13. ifj. Masirevich György, 14. Hegedűs Ármin - Böhm Henrik, 15. Ligeti Pál - Molnár Farkas, 16. Tauszig Béla - Róth Zsigmond, 17. Hajós Alfréd, 18. Weichinger Károly, 19. Gerlóczy Gedeon, 20. Fischer József, 22. dr. Barát Béla - Novák Ede.
[szerkesztés] Források
- Genthon István: A kisemberek villái - A Napraforgó utcai kísérleti villatelep. Napkelet, 1932.
- Gábor Eszter: Budapesti villák a kiegyezéstől a II. világháborúig. Budapest, 1997.
- Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995.
- Tér és Forma 1932/10. szám
- Jékely Zsolt – Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. Budapest: Műszaki. 1980.
