Széncinege

Széncinege
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Cinegefélék (Paridae) Nem: Parus Faj: P. major
Tudományos név
Parus major Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Széncinege témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Széncinege témájú médiaállományokat.

Madáretetőkön gyakran láthatók akrobatikus mászómutatványokat végrehajtó cinkék

A széncinege, sokszor becézően széncinke (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj.

2011-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.

Előfordulása

A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területén találkozhatunk vele, de a mediterrán Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Ázsiában Oroszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli.

Alfajai

• európai széncinege (Parus major major) – Európa
• angol széncinege (Parus major newtoni) – Anglia
• mallorcai széncinege (Parus major mallorcae) – Mallorca
• görög széncinege (Parus major aphrodite) – Görögország, Kréta, Ciprus
• észak-afrikai széncinege (Parus major excelsus) – Marokkó, Algéria, Tunézia
• tibeti széncinege (Parus major tibetanus) – Tibet
• nepáli széncinege (Parus major nipalensis) – Nepál
• hajnani széncinege (Parus major hainanus) – Hajnan
• okinavai széncinege (Parus major okinawae) – Okinava, (Rjúkjú-szigetek)
• Parus major amamiensis
• Parus major ambiguus
• Parus major bargaensis
• Parus major blanfordi
• turkesztáni cinege (Parus major bokharensis vagy Parus bokharensis)
• Parus major cashmirensis
• Parus major commixtus
• Parus major corsus
• Parus major dageletensis
• Parus major decolorans
• Parus major ecki
• Parus major intermedius
• Parus major kagoshimae
• Parus major kapustini
• Parus major karelini
• Parus major mahrattarum
• Parus major minor
• Parus major niethammeri
• Parus major nigriloris
• Parus major nubicolus
• Parus major sarawacensis
• Parus major stupae
• Parus major subtibetanus
• Parus major templorum
• Parus major terraesanctae
• Parus major vauriei
• Parus major ziaratensis

Megjelenése

Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek.

A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter.

A hím

és a tojó

Életmódja

Megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról ezt a mindenevő madarat. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék poloskák, és hernyók szerepelnek. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik (akár a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket). Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborol táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal (pl. kék cinege, őszapó) is csapatokba verődik. Amikor kitavaszodik, a tojó szűk nyílású odút keres a fán, majd abba rakja 8-14 tojását. A fészeklakó fiókáknak mind a két szülő gondját viseli. Állandó madarunk, így segíthetünk neki madáretető kirakásával. (Kenyér hozzáadása annak élesztőanyag tartalma miatt tilos.)

Szaporodása

A széncinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben.

Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.

Tojásai

fiókája

és egy idősebb példány

Kárpát-medencei előfordulása

Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható.

Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000–1 350 000 fészkelőterritórium található.

Védettsége

Egy indiai széncinege

Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint. 2011-ben az év madarának választották.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
• Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
• ITIS szerinti rendszerbesororlás. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
• Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
• Az MME Monitoring Központ adatlapja

Külső hivatkozások

• Videó a téli etetésről
• Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
• A madár hangja
• In der Not frisst die Meise Fledermäuse (német)
• Great tits search for, capture, kill and eat hibernating bats (angol)