Valódi darazsak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Valódi darazsak
Déli papírdarázs (Polistes dominulus)
Déli papírdarázs
(Polistes dominulus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Öregcsalád: Vespoidea
Család: Valódi darazsak (Vespidae)
Latreille, 1802
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Valódi darazsak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi darazsak témájú kategóriát.

Német darázs (Vespula germanica)

A hétköznapi értelemben vett darazsak néven rendszerint a társas redősszárnyú-darazsak vagy valódi darazsak (Vespidae) családjába tartozó hártyásszárnyúakat nevezzük.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi alcsaládok tartoznak:

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány centiméteres, általában sárga-fekete csíkokkal mintázott rovarok. Nyugalomban szárnyukat hosszában összehajtva tartják a test kétoldalán. Legtöbbjük társas állat, kolóniáik fajonként a társas viselkedés és életmód kialakulásának különböző fázisait mutatják. Fullánkjuk és mérgük van. Közeli rokonai a méheknek, a többi fullánkossal együtt a hangyáknak is. Fészkeiket faodvakban, földi lyukakban, vagy akár épületekben (pl. padláson) építik. A nőstények, melyek képesek a reprodukcióra, a szaporodási időszak végén bújnak ki a sejtekből.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolóniában egy királynő és sok (akár több ezer) dolgozó lakik. A darázscsalád igen mozgalmas életet él napközben, de szürkületkor behúzódnak a fészekbe, és ott éjszakáznak. Az embert is megtámadhatják, ha veszélyeztetve érzik magukat általa. Ha megpróbáljuk elkergetni; hadonászunk, csak rontunk a helyzeten. A legveszélyesebb hazai rovarfaj a lódarázs (Vespa crabro), fészkének megbolygatására a kolónia életveszélyes támadással reagál.

Nem minden darázs él társadalomban, vannak ugyanis magányos darazsak. Ők termetre kisebbek, mint közösségi társaik, és fészküket elsősorban növények száraiban alakítják ki. A fészekbe megbénított rovarokat hordanak, és ezekre petéznek rá. A később kikelő lárváik ezekből táplálkoznak.[1]

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az áttelelő királynő tavasszal felébred, elkezdi a fészeképítést, és az első dolgozókat maga neveli fel. A kikelő dolgozók utána átveszik az utódok gondozásának, a fészek továbbépítésének és a táplálékszerzésnek a tennivalóit; a királynő ezután csak petéket rak. A fészkek 10-80 cm átmérőjűek lehetnek, s egy-egy fészekben több ezer darázs is tartózkodhat. A fészkek sejtek sorozatából állnak, és mindegyik sejtbe egy-egy petét rak le. A lárvák másfél hónap alatt nőnek munkára, harcra kész dolgozókká, nagyjából júliusra. A darazsak több utódgenerációt hoznak a világra a telep élete alatt, mivel egyre nagyobb és nagyobb kell legyen a dolgozók száma.

Veszélyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Darázscsípés”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A darazsak nem „csípnek”, hanem szúrásukkal, fullánkjukon keresztül juttatják a méreganyagot áldozatukba, így az emberbe is. A szúrás során bejutott méreganyag bekerül a kötőszövetbe, és gyulladást okoz. A darázsszúrás helye megduzzad, fájdalommal, viszketéssel párosul. Amennyiben rosszullét jele mutatkozik, azonnal forduljunk orvoshoz. A darázsszúrás egyes emberekre nézve igen veszélyes, van, akinél olyan allergiás következményekkel jár, hogy csak az orvosi segítség mentheti meg az életét. Különösen veszélyes a szemen vagy nyakon ért darázsszúrás.

A méreganyag legnagyobb részét acetilkolin, valamint alacsony (hisztamin, dopamin, szerotonin, kinin, noradrenalin), továbbá nagy molekulatömegű anyagok, így enzimek (kolineszteráz, foszfolipáz-A és -B, hialuronidáz, proteáz) és poliszacharidok alkotják. Toxicitása a rovar táplálékától is függ, a fehérjét fogyasztóké a leginkább mérgező. A darázsszúrás tünetei:

Enyhe tünetek, egyetlen darázs szúrása allergiamentes emberen:

  1. testszerte viszketés, bőrpír.
  2. csalángöbök kialakulása.

Súlyos tünetek, többszörös szúrás, vagy enyhe allergiás reakció:

  1. sejt- és szövetkárosodás
  2. bevérzés
  3. vérnyomásesés
  4. fokozott bélműködés
  5. szédülés
  6. ájulás
  7. légzési nehézség
  8. vérvizelés
  9. bénulás
  10. beszédkiesés

Életveszélyes állapot, súlyos allergiás reakció:

  1. szapora pulzus
  2. kipirult bőr
  3. alacsony vérnyomás (még fekve is)
  4. csalánkiütés
  5. fulladásérzés
  6. szédülés
  7. általános gyengeség érzése
  8. halálfélelem
  9. ziháló légzés
  10. szem, fül, ajkak, nyelv és az arc duzzanata
  11. vérnyomásesés miatti ájulás és eszméletvesztés
  12. szívritmuszavar

Kártevő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egészségügyi kártevőnek minősül, mivel mikrobiológiailag az egyik legszennyezetebb élelmiszerlátogató. Mindenevő lévén bármilyen eredetű szerves hulladékra rászáll. Emellett szívesen laknak emberi otthonok közelében, és agresszíven védelmezik fészküket. Ezért a darázsfészkeket általában irtják. Közvetlen környezetünkben leggyakrabban a kecskedarázzsal találkozunk.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kutatás szerint a keleti lódarázs (Vespa orientalis) kültakarójába ágyazott xantopterin segítségével a fényt elektromos energiává alakítja, ami megmagyarázza, miért aktívabbak ezek a darazsak magasabb fényintenzitásnál. A fényenergia hasznosításának pontos biokémiai mechanizmusát még nem sikerült felderíteni, jelenleg ez az egyik aktív és fontos kutatási terület (Plotkin et al., Naturwissenschaften (2010) 97:1067–1076).[2][3] [4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a darázs címszóra a Wikiszótárban!